A versek oldala
Petőfi Sándor: Csal Völgy homályán, fák hüsében, Kert megett, Zeng a lantos hév szerelmi Éneket. Zeng, ha gyúl a rózsahajnal Keleten, Ha nyugodni bérc megé a Nap megyen. S szép tavasszal, nyár hevén, hüs Őszön át Pengeti a szerelemnek Hév dalát. S édes díja zengzetének, A leány Ha kacsingat által a kert Ajtaján. Jő a […] Olvass tovább
Szilágyi Domokos: Tavasz Zöldülni tanul a fű, nő, növekszik egyre, nézd! S mit csinál a napsugár? Tanulja a napsütést. Bólogat a hóvirág, szél tanítja rá – na nézd! Hát a szagos ibolya? Tanulja a kékülést. Hazaszáll a fecskepár, a szúnyogoknak hada, nézd! még csak zirrenni se mer, tanulja a remegést. Zörögni is elfelejt erdő alján […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Anyák napján verse. Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda versét. Mi a véleményed az Anyák napján írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Március 15-ére verse. Zászlók díszítik ma az utcákat végig, márciusi szélben szállnak fel az égig. Álljunk meg előttük csak egy pillanatra, emlékezzünk vissza arra a nagy napra! Az a nap a népnek szabadságot adott, mi sem felejtjük el azt a dicső napot. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda költeményét. Mi a véleményed Március […] Olvass tovább
Ady Endre: Köszvény-ország márciusa Március-Isten keresésre Indít ma minden friss szelet: Volt egy ország valaha, régen, Negyvennyolcnak nagy idejében S ez a szép ország elveszett. Az élén jártunk a világnak, Micsoda áldott, nagy tusák. Föltört a hunn szívből a láva, Mi voltunk a világ Japánja Akkor s maga az – Ifjuság. Nép volt az és […] Olvass tovább
Erdős Virág – Márciusi kesergő talpra magyar hí a haza budakalász sajókaza nyolc esztendő nem a világ kinek karó kinek virág ah szabadság nem virul a nincs rá recept se pirula nem egy fillér de két tallér fekete kéz fehér gallér sehonnai bitang ember ki most ha kell szólni nem mer benne van a bibliába […] Olvass tovább
Bede Anna: Ami a tiéd Tiéd a korhadt pad a pesti téren. Tiéd a fűcsomó a híd alatt. A tűzfalakról penészes fehéren vakolat-pénzek eléd hullanak. Tiéd a botló léptek koppanása. A lejárt jegyek és a vak sinek. A horpadt maszk. Az élet ferde mása. Tiéd minden, mi nem kell senkinek. Harapj szét láncot kőbalta-fogakkal, szedj […] Olvass tovább
Donászy Magda: Fenyőfa Télen csupasz minden ág, réten-völgyön nincs virág. Erdő, mező, kert kopár, még a szél is sírdogál. Csak a fenyő ünnepel… Zöld ágain hólepel. Beviszik a szobába kivirágzik az ága. Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Melletted Rosszat nem mondhatsz rám, amit meg ne tetéznék; katona vagyok katonák közt, s te vagy a vészfék: megállitasz, fogsz, hogy megint gyerek lehessek; tudom, hogy ma is jó vagyok, mikor szeretlek. Hogy még bírok embert szeretni, magam sem értem; szidtam a szerelmet, mikor róla beszéltem, láttam bukásnak, butaságnak, esküszegésnek, üzletnek, bűnnek, állati […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Félelem verse. Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. Csak sorolom, csak számolom naponta, hörögtető álomból riadok, készülődöm még iszonyúbb koromra, simogatom sovány, meleg karod. Kint söröztünk az aquincumi kertben, réteges emlék, gyönge, őszi ég, elmotyogtam egy gyerekkori versem: […] Olvass tovább
Illyés Gyula: Nélküled Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Vagy nézd, hogyan ivel, vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel a győztes szerelem! Add […] Olvass tovább
Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen […] Olvass tovább