A versek oldala
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Ünnep után verse. Elmúlt az ünnep, fáradt a város, sötét szobákban kopott fenyők, bús gyertyacsonkok és álmos mackók, bádog vasutak és törött hajók, künn hull a hó az ablak előtt. Künn hull a hó. A nagy erdők alatt mint néma árny oson a róka. Surran a patak mohos híd alatt, sziszegő szél […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Kacag a föld verse. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok, Ekéiket beleakasztják. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Nagyúrtól, paptól így tanulta: Milyen jó bolond is a paraszt, Új tavaszkor robotol újra. Nagyot kacag tavaszkor a Föld: Ezer úrnak kell a kincs télre S ezer éve ezért […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén verse. Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog, érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom! Szaporodjon ez az ország emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha-soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért […] Olvass tovább
Jöjjön Fekete István: Tél verse. Cinkék járnak a szívem ablakára, a madárkákat már régen etetem, de most már néha gondolkodni kezdek, meddig tart vajon az életem? Meddig tart kint a tél, belül a meleg? Szívem mikor fog elsötétülni? És vágyaim utolsó szép madara mikor fog búsan elröpülni? Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – A liba pék verse. Haragos a liba pék, A kenyere odaég. Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék! Ha kisasszony volnál, Nem morognál, Lágy meleg cipóért Kicsi fehér fejkendőben Kényesen hajolnál! Ma dühös a liba pék: Csuda-sok a potyadék, A perece nem elég, Kenyere meg odaég. Liba pék! Szegény liba […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Hókutya verse. Csináljatok hóembert, Én csinálok hókutyát. Hosszú szőrű komondort, Amilyen még sosem volt. Így gondolom, úgy gondolom, Kész is már a komondorom. Szájában jégcsap, Csont helyett azt kap. Olvass tovább
Orgoványi Anikó: Advent Egyre hosszabbak az esték, sötétek a hajnalok, s az utcákra leköltöznek vendégváró csillagok. Ragyognak a házak, utcák, nyüzsög még a forgalom, ám vasárnap éjszakánként, gyertya gyúl az asztalon. Mikor ég már négy lángocska, Szent Karácsony közeleg, és a világ megtisztulva köszönti a Kisdedet. Olvass tovább
Pósa Lajos: Levél a kis Jézuskához Én édes Jézuskám, Itt van a hideg tél. Böskeékről valahogyan El ne feledkezzél! Hiszen, tudod, ott a Város végin laknak… Mint az övék, nincs több olyan Jégvirágos ablak. Házukban az idén Tűz még nem égett: Dideregve szenvedik át A nagy hidegséget. Mondd meg, én Jézuskám, Minden angyalodnak: Gondoljanak rájuk […] Olvass tovább
Pálfalvi Nándor – Karácsony Karácsony ünnepén az a kívánságom. Legyen boldog mindenki ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Karácsony verse. A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített […] Olvass tovább