A versek oldala
Vajda János: Búcsú Az itélet szól a tornyon: Üt az óra, fönn a horgony; Menni kell – Isten veled. Utójára most csókollak… Oh hogy most érzem, tudom csak, Mennyire szerettelek! Néma ajkad oly beszédes, Sohase volt olyan édes; Olyan édes – és ugy fáj! Elhagyom én e vidéket; De el nem föd soha téged, Nincsen […] Olvass tovább
Túrmezei Erzsébet: Az enyém Hogyha vesztes a harc, az enyém. Ha nem megy a munka, ha nincs eredmény, ha hiába küzdök, ha mégsincs remény: munka és kudarc az enyém. Ha sötét az út, homályos, tekergő, elfödi a célt ősrengeteg erdő, hogyha egyre lejt, alább meg alább, felfele akar, s lejjebb jut a láb: tudom, az […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Nők című verse. Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nõk, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Egy lány a villamosban verse. Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő, Ki révedezve sejti már a rejtett Jövőt, mely szíve alján csendbe nő, Maga körül minden zajt elfelejtett, Lesiklott róla Gond, Tér és Idő Körötte durva, lármás utasok Tolongtak, s ő csak ült és […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A vándor elindul verse. Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő édesitette agyamat hajnali rétek szagával; aztán minden csigát s kavicsot külön megmutatva látni, szeretni és csodálkozni tanított… Minden kanyarnál uj dolgok fogadtak, és […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Ébredés Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal az égen át: azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Szalonka-les verse. Bükkcserje közt piros virágu mart, a mentén kékes esti köd lebeg. Hol barna bükkök némán ködlenek, álmos holló a szálerdőbe tart. A mogyorófa-barka megremeg: futó fuvallat, izgatott, zavart, felborzolja az álmodó avart s szitálva indul könnyű permeteg. Hat óra. Kürtszót küld egy messzi gyár. A rigó füttye halkul, egyre jobban. Rejtett […] Olvass tovább
Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, A világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi – zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdot jártam, A bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, Körülsetteng, rámkukucskál – s közel hajlik, így ni, így – súgni akart […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Fekete hattyú Nyírfaágból volt a híd, azon álltam egy kicsit. Egyszerre a híd alatt megláttam egy madarat. Fehér hattyút vártam én – ez sötét volt, mint a szén. Piros csőre, piros a lába, mint a láng és mint a szén; lába lángja, csőr-hegye: fekete tulipán belseje. Úszott, úszott egyre messzebb, állj meg, […] Olvass tovább
Benedek Elek: A bagoly Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma, Lesz-e vajon este finom, jó lakoma? Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél, Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér. Node este, hej, haj! Akkor virrad neki, Sem madár, sem egér most már nem neveti. Amikor más alszik, vígan lakomázik, Madárral is, egérrel is, bezzeg […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között verse. 1 Az este már a fák közt markolász, mikor a mélyben feltünik a ház s a síkos lejtő aljában tömör hagymaszaggal s meleggel üdvözöl. Míg léceim a falnak állitom, hóförgeteg fut át a kis hidon, hajamba kap s az ajtóhoz közel, akár egy búcsuzó lány, átölel. […] Olvass tovább