A versek oldala
Jöjjön Szilágyi Domokos: Ragyogj verse. Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, ragyogj álmokkal együtt. Olvass tovább
Mutatjuk Petőfi Sándor: Az országgyűléshez versét. Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg, Mert nincs rendében eljárásotok, Ti a dolog végébe kaptatok, És így tevétek már régóta mindig; Látják, kik a multat végigtekintik. Ki képzel olyan templomépitőt, Ki a tornyot csinálja meg előbb? És azt a levegőbe tolja, […] Olvass tovább
Donászy Magda – Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezembe! Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, Fésülted a hajamat. Jóságodat felsorolni kevés lenne […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Olyan világ jön verse. Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven […] Olvass tovább
Wass Albert: Hallgatom a csendet Hallgatom, mint ver ütemet csendre a szív, mit zenél vágyat pergetve, egyre ölelésedre hív. Hallgatom, hogyan sír szívemben a hiány. Néma ajkon sikoltó zene lehet ily karcolóan lágy. Hallgatom, mit suttog igézőn a szellő, vajon tőled szállt-e ide szerelmes szóban libbenő, szívemet simogató zene: Szeretlek édes szerelmem. Hallgatom, semmiből csendülő […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Csak legyél ott Ha este megjövök, van, hogy szorongok, ne kérdezz, csak legyél ott. Mikor a vállamra ül a félelem madár, s bordáimhoz közel károg, ne hessegesd el, csak legyél ott. Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy, ne emelj le semmit, csak legyél ott. […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Ülj ide mellém verse. Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Tavaszi vers költeménye. Az ablakhoz nyomul az orgona az ablaküvegen át rám nevet amit nem tudok megunni soha a kékszemű tavaszi üzenet. Gyerek leszek egy percre újra én örökzöld időmből kipislogok a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok. Boldog részecske, együtt lüktetek s kinyílok mohón, mint tavaszi ág ledobjuk, unt kabátot, a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nem tud úgy szeretni verse. Nem tud úgy szeretni a világon senki, mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, hogy valaki nálam […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök verse. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba verse. Érdekesség: “Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban.” Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S […] Olvass tovább