Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: Kérdések

    Juhász Gyula: Kérdések Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat, aki egész szívvel méltóan imádhat, azt te vaskezeddel durván eltaszítod, lángoló szerelmét gyűlöletre szítod? Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű élet? Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva, cédán veti testét hiú forgatagba, azt te lágy szelíden simogatod szépen, örömek virágát kelted a szívében? […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Jubilus

    Weöres Sándor: Jubilus Ti rengeteg fényben remegő vidékek, ti hallgatag erdők, hintái az égnek, ti párolgó rétek, kedvemet kék labdaként magasba vigyétek! Te szinarany torony, tavaszi szerelem! halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem? kedvedet mint tegyem? Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem. Ime, a madarak ismét dalba fognak, a százlábuak a kő alatt mozognak, […] Olvass tovább

  • in

    Romhányi József: Babonás fekete macska

    Romhányi József: Babonás fekete macska A fekete macska búsan bandukolt. Nem csoda, hisz szegény csonka farkú volt. Tizenharmadikán, s persze pénteken lett kunkori dísze ilyen éktelen. Azért vesztett el abból egy darabkát, mert az úton maga előtt szaladt át. Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Csal

    Petőfi Sándor: Csal Völgy homályán, fák hüsében, Kert megett, Zeng a lantos hév szerelmi Éneket. Zeng, ha gyúl a rózsahajnal Keleten, Ha nyugodni bérc megé a Nap megyen. S szép tavasszal, nyár hevén, hüs Őszön át Pengeti a szerelemnek Hév dalát. S édes díja zengzetének, A leány Ha kacsingat által a kert Ajtaján. Jő a […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Tavasz

    Szilágyi Domokos: Tavasz Zöldülni tanul a fű, nő, növekszik egyre, nézd! S mit csinál a napsugár? Tanulja a napsütést. Bólogat a hóvirág, szél tanítja rá – na nézd! Hát a szagos ibolya? Tanulja a kékülést. Hazaszáll a fecskepár, a szúnyogoknak hada, nézd! még csak zirrenni se mer, tanulja a remegést. Zörögni is elfelejt erdő alján […] Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Anyák napján

    Jöjjön Donászy Magda: Anyák napján verse. Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda versét. Mi a véleményed az Anyák napján írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Március 15-ére

    Jöjjön Donászy Magda: Március 15-ére verse. Zászlók díszítik ma az utcákat végig, márciusi szélben szállnak fel az égig. Álljunk meg előttük csak egy pillanatra, emlékezzünk vissza arra a nagy napra! Az a nap a népnek szabadságot adott, mi sem felejtjük el azt a dicső napot. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda költeményét. Mi a véleményed Március […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Köszvény-ország márciusa

    Ady Endre: Köszvény-ország márciusa Március-Isten keresésre Indít ma minden friss szelet: Volt egy ország valaha, régen, Negyvennyolcnak nagy idejében S ez a szép ország elveszett. Az élén jártunk a világnak, Micsoda áldott, nagy tusák. Föltört a hunn szívből a láva, Mi voltunk a világ Japánja Akkor s maga az – Ifjuság. Nép volt az és […] Olvass tovább

  • in

    Erdős Virág – Márciusi kesergő

    Erdős Virág – Márciusi kesergő talpra magyar hí a haza budakalász sajókaza nyolc esztendő nem a világ kinek karó kinek virág ah szabadság nem virul a nincs rá recept se pirula nem egy fillér de két tallér fekete kéz fehér gallér sehonnai bitang ember ki most ha kell szólni nem mer benne van a bibliába […] Olvass tovább

  • in

    Bede Anna: Ami a tiéd

    Bede Anna: Ami a tiéd Tiéd a korhadt pad a pesti téren. Tiéd a fűcsomó a híd alatt. A tűzfalakról penészes fehéren vakolat-pénzek eléd hullanak. Tiéd a botló léptek koppanása. A lejárt jegyek és a vak sinek. A horpadt maszk. Az élet ferde mása. Tiéd minden, mi nem kell senkinek. Harapj szét láncot kőbalta-fogakkal, szedj […] Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Fenyőfa

    Donászy Magda: Fenyőfa Télen csupasz minden ág, réten-völgyön nincs virág. Erdő, mező, kert kopár, még a szél is sírdogál. Csak a fenyő ünnepel… Zöld ágain hólepel. Beviszik a szobába kivirágzik az ága. Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Melletted

    Szabó Lőrinc: Melletted Rosszat nem mondhatsz rám, amit meg ne tetéznék; katona vagyok katonák közt, s te vagy a vészfék: megállitasz, fogsz, hogy megint gyerek lehessek; tudom, hogy ma is jó vagyok, mikor szeretlek. Hogy még bírok embert szeretni, magam sem értem; szidtam a szerelmet, mikor róla beszéltem, láttam bukásnak, butaságnak, esküszegésnek, üzletnek, bűnnek, állati […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.