Jöjjön Imre Flóra: Megtelt idő verse.
hogy megtelt az idő, mióta
te meg én, mióta ketten
várunk itt a szabadítóra
forrongva, fájva, tehetetlen
micsoda töménységű izzás
kívül belül torlódik, árad
egyszerre szinte körülindáz
ezer ága egy új világnak
mennyire zsúfolt lett a testem
foghatatlan érzékletekkel
mégis, valami pontos rendszer
váza dereng fel a jelekben
keveset alszom
mennyiféle fáradtság láza részegít
mennyi élet összefüggése
kínálja hívó érveit
mivé leszek, változik arcom
ujjaimban növekszik az erő
meddig hatványozhatja
folyton-érő magát ez az idő
ki bírna többet, mint amennyi
ellensúly belül terheli
lassanként kezdenek betelni
a várakozás sűrű évei
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
