Mi most bemutatjuk a legszebbnek tartott Tóth Árpád verset.
Jöjjön a csodás költemény.
“Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” – indul a költemény.
Minden üvegre száz napocska hullt
“Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.” – folytatódik Tóth Árpád verse.
Tóth Árpád legszebb verse folytatódik
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
