Babits Mihály
Ajánljuk:
-
in VERSEKBabits Mihály: Egy rövid vers
Jöjjön Babits Mihály: Egy rövid vers írása. EGY RÖVID VERS melyben a költő saját lelkét szólítja meg és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod! Idétlen fényre szülted ezer álmod. Utolsót holtan hordozod magaddal, mint holt gyermek lelkét viszi az angyal. De néha éjjel, éjes éjszakákon mikor magad vagy az egész […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Tavaszi szél
Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály – Balázsolás
Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Csak posta voltál
Babits Mihály: Csak posta voltál Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az utcán cipődre ragadt por amit emlékül továbbadsz neki? Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát melyet oly égve és merengve futsz át naponta többször […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály – Karácsonyi ének
Jöjjön Babits Mihály – Karácsonyi ének verse. Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Ádventi köd
Jöjjön Babits Mihály: Ádventi köd verse. Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas “sötéten tartja”, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: A csengettyűsfiú
Babits Mihály: A csengettyűsfiú Minden reggeli látomásból szemem mögött dal erjed, érik mint nyilt hordóban aromás bor. Ázik az utca friss aranyban reggeli csengő csengi végig: ezüst hal az arany folyamban. Ó reggel, gyermek, gyönyörüség! kertek falán át egy karaj lomb tán a csengő szavára hajlong ó szent reggeli csengetyüsség! a kapu árnya aranyat vág. […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Karácsony elé, Inkának
Babits Mihály: Karácsony elé, Inkának Hát újra Karácsony elé harangozom a szíveinket! Tavaly, tavaly, emlékszel-e? tavaly a Sors vetélt ki minket, a Sors, a vén harangozó s mint két harangnak nyelve, lengett a láb, a vér, a szív, a szó, a kéz, e lengő, bús ütő, s a hír, e szakadós huzó, s a csápos […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Sugár
Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Egy szomorú vers
Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Az előkelő Tél
Babits Mihály: Az előkelő Tél Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél… Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörü Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Esti kérdés
Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.