Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban (Előadja: Molnár Piroska)

    Jöjjön Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban verse, előadja: Molnár Piroska. Ó, ma hiába jössz, Aranysugár sok szürke nap után. Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat. Nézd meg jól, – látod? majdnem mind kopárak. Ö, ma hiába jössz. Az erdő fakó, hangulattalan -: Vak indalatok pogány temploma. Oszlopai rendetlen tömegén Nyom nélkül suhansz által, drága fény: […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Nyárutó

    Csukás István: Nyárutó Lassan véget ér a nyár. Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve visszadereng: örök hófalról az örökös napfény. Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl, […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: A bűvös virág

    Csukás István: A bűvös virág Ha szereted viszont szeret Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik Szegény szíved bánatán. Cirógatod, megcirógat Becézgeted, örül ám, Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán. Orvosság ez minden bajra Gondot s a bút űzi ám! Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán! Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Szerelmes vers

    Jöjjön Csukás István: Szerelmes vers költeménye. Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett és hol van már az a felelet – leolvasztotta a nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Hideg szél fúj

    Csukás István: Hideg szél fúj Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek! Szeme szénből, az orra meg paprikából, lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre; seprűnyél a nagyvilági sétapálca, el is mehetne, ha tudna, vele […] Olvass tovább

  • Ismerős ez a nagyszerű Csukás István vers?
    in

    Csukás István: Január lekocog a lépcsőn

    Jöjjön Csukás István: Január lekocog a lépcsőn verse. Január lekocog a lépcsőn, hóval teríti a vedlett falakat, itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr, ahol a kabátja elszakadt. . Vigyázva lépkedek a hóesésben, meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig, fehér lett üstököm, s a hátamon habzó angyalszárny világít. . Lábammal írom most a verset, e séta lesz most a költemény, bár […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Sün Balázs (Előadja: Molnár Piroska)

    Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse, előadja: Molnár Piroska. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hallgasd meg a verset Molnár Piroska előadásában.   Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ

    Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ Majd egyszer alád fekszem, világ, engedelmesen, de milyen engedelmesen! Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem a szín-illat-zaj-hullám, elsimul, volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden, terjed a szemem-nem-látja fény, dübörög a fülem-nem-hallja hang, vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem. Olvass tovább

  • in

    Csukás István: A kutya első verse

    Jöjjön Csukás István A kutya első verse című költeménye. Asztal alatt sűrű homály, asztal alatt kincsesbánya, rég feledett kéziratok, közöttük a gazdi lába. Mivel minden zugot elönt a sok telefirkált papír, ez meg milyen foglalkozás, szegény gazdi egész nap ír! Közben nyög meg sóhajtozik, és füstöt fúj, mint a kémény, ködös szemmel hova bámul, dől […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot

    Jöjjön Csukás István: Annyiszor játszottam a boldogot verse. Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék – nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, mi hiányzik és honnan hiányzik, a világból-e vagy belőlem, hogy miért nem csurran a méz, fanyarul megért szőlőszem; vagy nincs is, csak a mesében, elkopott idegeket simogató szép hazugság, kábítószer, és […] Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Egérmese

    Jöjjön Csukás István: Egérmese című verse. Dohogott az egér: sosincsen friss kenyér! Ahogy mondom, ezér dohogott az egér. A boltba bandukolt, csukva volt az a bolt. Ahogy mondom, úgy volt, csukva volt az a bolt. Végül is mit csinált? Hát morzsát rágicsált! Egyebet nem csinált, csak morzsát rágicsált.   Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Kiszámoló

    Csukás István: Kiszámoló Egy, érik a meggy. Kettő, feneketlen teknő. Három, meleg volt a nyáron. Négy, fekete a légy. Öt, megérett a tök. Hat, vén kutya vakkant. Hét, kisütött a pék. Nyolc, teli lett a polc. Kilenc, most nagyot füllentsz. Tíz, Tiszavíz! Tiszavíz! Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.