Ajánljuk:

  • in

    Szabó Gyula verset mond – József Attila – Altató

    Jöjjön József Attila – Altató című verse Szabó Gyula előadásában. Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, velealszik a zümmögés – aludj el szépen, kis Balázs. A teljes verset ITT találod. Olvass tovább

  • in

    József Attila: Egy kisgyerek sír

    József Attila: Egy kisgyerek sír A sötét szoba sarkában zokog egy tehetetlen, guggoló gyerek. Sír, mint a cipő alatt a homok. Vergődik, mint a nehéz tengerek. Könnyes, miként északra nyíló völgy. Könnyes, mint könnyes a szem ürege. Könnyes, miként a kő alatt a föld. Könnyes, miként az ablak üvege. Sír, mint ahogy a vízben sír […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Nagyon fáj

    A Nagyon fáj kötet címadó verse, a Gyömrői Edithez írott szerelmes versek egyik legjelentősebb darabja talán a leginkább alkalmas arra, hogy József Attila gyötrelmes szerelmi élményéről valló kései szerelmi líráját jellemezzük. A költő második pszichoanalitikus kezelése már jó ideje (1934 ősze óta) tartott, amikor az első Gyömrői Editnek írott, a Szép Szóban Egy pszichoanalitikus nőhöz, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Tószunnyadó

    József Attila: Tószunnyadó Tószunnyadó békességgel, elülő végtelenséggel óvja szerelmem, ki adta s tenyerével megnyugtatta. Bajocskáimat felejtem, karddá nőtt bicskám elejtem – sáppadsz, kiáltó virággal, és ő dereng, csendes ággal. Szavad: nem értem, de sürgés. Szava: nem értem, de zengés. Nagyon szerethet már engem, megtür téged is szivemben. Olvass tovább

  • in

    József Attila: Kész a leltár

    József Attila: Kész a leltár Magamban bíztam eleitől fogva – ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam – születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott […] Olvass tovább

  • in

    Jordán Tamás verset mond – József Attila – Elégia

    Jöjjön József Attila – Elégia című verse előadja: Jordán Tamás. Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt szikárló tűzfalak […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Imádság megfáradtaknak

    József Attila: Imádság megfáradtaknak Alkotni vagyunk, nem dicsérni. Gyerekeink sem azért vannak, Hogy tiszteljenek bennünket S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. Hiszünk az erő jószándokában. Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, Akár az égben laksz, akár a tejben, A nevetésben, sóban, vagy mibennünk. Te is tudod, hogyha mi sírunk, Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, […] Olvass tovább

  • in

    Piros Ildikó verset mond – József Attila – Mama

    Piros Ildikó József Attila Mama című versét mondja el. Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. A teljes verset ITT olvashatod. Megy a telitalálat? Olvass tovább

  • in

    József Attila: A Dunánál

    Jöjjön József Attila: A Dunánál verse. 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Nem én kiáltok

    Jöjjön József Attila: Nem én kiáltok verse. Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Símulj az üveglapba, Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe – Hiába […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A gondolkodó szonettje

    József Attila: A gondolkodó szonettje Dübörgő gépváros zúgó agyam. Hangja – mit roppant barlangvisszhang adhat Mély orgonára és a gondolathad Rokkant derékkal görbed untalan, Mint korhadt fűz görnyed szomoruan Deres partján zajló, jeges pataknak. Az épitők téglát téglára raknak, Molnárok szíja suhogón suhan. S mind robotol – minek? maguk se tudják, De egyszer tán megúnják […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Kései sirató

    Jöjjön József Attila Kései sirató verse. József Attila: Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.