Ajánljuk:

  • in

    Juhász Gyula: Mindenkinek

    Juhász Gyula: Mindenkinek Ó emberek, szeretni kell a földet S szeretni kell borút és bánatot, Örülni kell derűnek és esőnek S dalolni kell, ha minden elhagyott. Örülni kell a gazdag hervadásnak, Dalolni kell a téli sírokon, Szeretni kell a csillagot s az árnyat És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon! Ezt hirdeti ma nektek […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Tavaszvárás

    Jöjjön Juhász Gyula: Tavaszvárás verse. A déli szélben lehunyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. Az esti égen violás a szín És kikeletben járnak álmaim. A hó alól már dobban boldogan A föld nagy szíve s csöndesen fogan A csíra, melyből új élet terem S bimbók bomolnak majd szűz réteken. Az örök nap még bágyadtan ragyog, […] Olvass tovább

  • in

    Sokak szerint ez Juhász Gyula legszebb verse

    Sokak szerint ez Juhász Gyula legszebb verse – íme a csodás költemény. Juhász Gyula: Milyen volt… Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Karácsony felé

    Jöjjön Juhász Gyula – Karácsony felé verse. Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, […] Olvass tovább

  • in

    Jordán Tamás verset mond – Juhász Gyula: Milyen volt

    Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse – előadja: Jordán Tamás. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Prometheus

    Jöjjön Juhász Gyula: Prometheus verse. Leáldozó nap bíborában Fürdik a Kaukázus orma, Nyugaton rózsás felhők fátyla Hull a fölkélő csillagokra. Susog, suttog az alvó tenger, Szerelmesét szólítja lágyan, Megreszket a virágok kelyhe Szűzi, titkos szerelmi lázban. S a bíboros hegy meredélyén A rózsafelhők lágy ködében Prometheus, titánok atyja Kesereg egymagán, sötéten. Fölkél a hold. Csókját […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula – Köszönet a nőknek

    Jöjjön Juhász Gyula – Köszönet a nőknek verse. Köszönet a nőknek, Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek! Köszönet a lánynak, Egy estére nyíló, hervadó virágnak! Köszönet a szépnek, Alkalom és mámor tűnő jegyesének! Köszönet a jóknak, Futó pillanatra örömet adóknak! Köszönet a nőknek, Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek! Életem szerelme, Csak neked nincs jussod semmi köszönetre! Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Mese

    Jöjjön Juhász Gyula: Mese verse. Egy világvégi házban Világszép lány lakott, Világ végére néztek Ott mind az ablakok. Nem járt előtte senki, Nem látott senkit ő, Az Óperencián túl Megállt a vén idő. A világszép lány nézte A csillagos eget, Tavasz táján szívében Valami reszketett. Hajába rózsát tűzött, Valakit várt nagyon, De csak a csillag nézett […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Glória

    Jöjjön Juhász Gyula: Glória verse. A hangod selyme egyszer elfakul, Hajad aranya koporsóba hull. Gyönyörű tested, e meleg szobor, Hűvös rögök ölébe szétomol. Jöhet idő, hogy élsz még és szeretsz S az én szívemben tél és este lesz. Magányos este, fázós és beteg, Már nem akarlak és nem értelek. Mi voltál? Játék. Eltörtél szegény. A […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Fekete Ipolynak

    Juhász Gyula: Fekete Ipolynak Kegyes atyák kedves, hű utóda, Hadd köszöntsön vígan ez a dal (Egyszerű vers, nem ünnepi óda) Téged, derűs, örök fiatal. Nem hiába olvastad Horácot, Mosolyogva nézed a telet S a szelíd Virgilt forgatva, látod: Minden télre jő egy kikelet. Adjon Isten néked még sok évet, Mezei virágot, kerti bort, Tartsa meg […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Adagio

    Jöjjön Juhász Gyula: Adagio verse. Adagio Úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint csillag fénye alkonyórán, Szelíden,csöndesen mosolygván, Te szép, te kedves, fiatal: Úgy szálljon hozzád ez a dal. S úgy szálljon hozzád ez a dal, Mint hófehér galamb az estve, Fáradtan enyhelyet keresve, Míg csöndben zörren az avar: Úgy szálljon hozzád ez a dal. […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés

    Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés A Makón pihenő katonáknak Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Harcos katonák is Fölnéznek az égre S rágondolnak álmodozva A testvériségre. Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom. Fáradt katonák ti, Pihenjetek szépen […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.