Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Menj, kisgyerek

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Menj, kisgyerek verse. Menj, kisgyerek. Most vége ennek is. Menj, drága gyermek, édes kisfiam. A te utad a végtelenbe visz, de én előttem már a semmi van. A semmiség. Még egynéhány merész év, aztán a férfikor s a sárga vénség. Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak, ki mostan a színpadra kényszerít, menj […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – A nagy bérházba történt valami

    Jöjjön Kosztolányi Dezső – A nagy bérházba történt valami verse. A nagy bérházba, hol kőrengeteg sorvasztja el az izmos életet, hol a szegény fáknak köves ugar jut s mind kétségb’esve nyujtják égre karjuk, hol a szobák vak mélye zúgva mormol, hol otthonos a bűz, zaj és piszok, por, hová a gyárfüst vastagon terül, hol kis […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Halottak

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halottak verse. Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók közt titokzatos megállók. A mély, sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megdermedtek és örökre szépek. Nem-élők, mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők, kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Halottak napján

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Halottak napján verse. Este, hogyha hallom, hogy áhitatra kondít a harang, elálmodozom a búgó harangon. Hogy szól puhán a halkult, tompa hang, hervadt ruhában ébred a gyermekkor, mely a szívemben porladoz, alant. Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor, vékony kezem megfogta jó anyám, szemembe nézett mélyen s átölelt jól. Féltem. Fakó volt arcom, halavány. […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A komédiás dala

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A komédiás dala verse. Mulassatok, a hinta indul, nézzétek e szines pokolt. Keblem sajog a tompa kíntul, de jőjjetek, ajkam mosolyg. Ti vagytok az úr, én a szolga, bohócruhába öltözöm. S elfojtom értetek, dacolva, eget-kivánó ösztönöm. Fejemből a vér zúgva csordul, de rája süveget csapok, s nem érezem a tarka lomtul az […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel verse. Kékül az ég,az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángol,vörös az égnek alja, és égni kezd az óriás pokol. Az ember ébred- a láng sustorog – fájdalmasan liheg,kikél az ágyból, beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol, fejét paskolják a lángostorok. És nő a fényár, zúg […] Olvass tovább

  • in

    Latinovits Zoltán verset mond – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? Latinovits Zoltán előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Ének a szívemhez

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a szívemhez verse. Verj, verj szivem, te gyáva lázadó saját véredbe fuldokolva, égve, a természet zavart hangversenyébe légy egy picinyke, fáradt, lomha szó. Zenédre lejt az ünnepi menet, meleg szavadra perceg minden óra, verj indulót csókos találkozóra s a temetéshez gyászos éneket. Az égen ott az alkonyati fátyol, szegény, szegény szívem, aludni […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső legromantikusabb verse

    Tavasszal és nyáron, de még a hideg hónapok során is kiváló üdülés ezt a szerzeményt elolvasni. Biztosan kikapcsol a rideg valóságból, és rózsaszín felhőkbe repít. Ha szerelmes vagy, muszáj elolvasnod, ha pedig vágysz erre az érzésre, akkor meg pláne kattints! Már a címe is a szerelmet sugallja. SZERELMES VERS Suttognak a kertben az orgonabokrok, a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső lélekre ható alkotása

    Minden évszakban fontos számunkra, hogy igazi emberi érzéseket éljünk át. Kosztolányi Dezső nem bízta a véletlenre, így biztosan kizökkent a rideg világból, és mély érzésekkel tölt el. Kosztolányi a gyermekkori ábrándról, álmodozásról ír. Nyugtalanság, zaklatottság az uralkodó. Mostan színes tintákról álmodom Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső legjátékosabb verse

    Sok minden kiderül ebből a műből, nagy érzelmeket és remek gondolatokat olvashatunk a sorok között. Merülj el benne, és vedd ki a Számodra lényeges mondatokat! Már a címe is játékosságra utal. Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.