A versek oldala
Jöjjön Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet Latinovits Zoltán előadásában. Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? A teljes verset ITT találod Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz verse Latinovits Zoltán előadásában. Ha meghalok majd, mélyre ássatok, gyarló valómban meg ne lássatok, ködként inogjon eltűnt társatok s nekem, szegénynek, megbocsássatok. Ne nézzétek karomat-térdemet, csak szándokom és ne az érdemet, mi vérzik és fáj most mellem megett, azon lehet akkor megmérnetek. Klikk a teljes versért! Kosztolányi Dezső: Könyörgés […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol című verse Latinovits Zoltán előadásában. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az izgága Jézusok verse Latinovits Zoltán előadásában. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Klikk a teljes versért! Ady Endre: […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse Latinovits Zoltán előadásában. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a […] Olvass tovább
Jöjjön áci Mihály: A cigánylány című vers Latinovits Zoltán előadásában. Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában. Ment fel a porszínű mennybe, szalmafelhővel görnyedezve. Az ostorrá font sugaraktól a bőre ki-kicsattan olykor. Ment fel a szőke kazalra, ő, a szomorú barna. Olvasd el a teljes verset ITT! Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse – előadja: Latinovits Zoltán. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Íme a teljes vers. Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Híd-avatás verse Latinovits Zoltán előadásában. És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, az új […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Anna örök verse, elmondja Latinovits Zoltán. Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A föl-földobott kő verse Latinovits Zoltán előadásában. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Olvasd el ITT a verset Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Szondi két apródja című vers Latinovits Zoltán előadásában. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön […] Olvass tovább