Ajánljuk:

  • Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse.
    in

    Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz verse. Mutatjuk Csokonai Vitéz Mihály Az ősz költeményét. Jó olvasást kívánunk! Már a víg szüretnek örűl minden ember, Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, Októbert ekképpen bíztatja előre, Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. Setétűl a gohér a piros vesszőkön, Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; Amelyeknek […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Október

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse. Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Ősz

    Jöjjön Heltai Jenő: Ősz című verse. Ősz, ősz ne siess! Ne kergesd el a nyarat, a meleg fényt, sugarat. Süss ki még, nyári nap, simogasd az arcomat, melengesd a szívemet, míg az ősz eltemet. Vidíts még vadvirág, míg enyém a vad világ. Tudom én, érzem én, nem sokáig lesz enyém. Szürke ég, szürke vég, be […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Valami készül

    Jöjjön Kányádi Sándor: Valami készül verse. Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelõre minden a régi, bár a szúnyog már bõrét nem félti, és a szellõ is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka verse. Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők! Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban! Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek – Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása! Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Ősszel

    Jöjjön Arany János: Ősszel című verse. A Letészem a lantot párverseként is értelmezhető az Ősszel című költemény. A kettős hangulatiság egyrészt a versben megjelenő és megidézett költői magatartások ellentétességéből következik, másrészt az ezt megteremtő költő belső küzdelmének következménye. A vers ebben is hasonlít az előzőre. Az Ősszel 1850 októberében keletkezett. A két költő (Homérosz és […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Párisban járt az ősz

    Ady Endre: Párisban járt az ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

    Petőfi Itt van az ősz, itt van újra… című dala a népies líra közvetlenségével lepi meg az olvasót. A népiesség Petőfi által honosodott meg irodalmunkban. Olyan, mintha köznapi beszéd lenne, pedig nem az, hanem annak átszűrt, művészileg átalakított változata. Petőfi demokratikus politikai felfogásából egyenesen következett az élet és irodalom ilyen közvetlen összekapcsolása. Ennek köszönhetjük, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Szeptember

    Jöjjön Kányádi Sándor: Szeptember verse. Fagyó mosolyú délután: sárguló alma fönn a fán. Borzongó lombok reszketeg, útra készülő levelek. Hóharmat színű kikerics: hűvösödnek a vizek is. Ezüst szakállú holdvilág: szigorodnak az éjszakák. Gyapjasodik a kicsi őz: észre se vettük, itt az ősz.     Olvass tovább

  • in

    Gárdonyi Géza: Szeptember

    Jöjjön Gárdonyi Géza: Szeptember verse. Elnémult a rigó. Az estéli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár. Így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Őszi réten

    Jöjjön Kányádi Sándor: Őszi réten verse. Őszi réten lila-fehéren csak viríts, csak viríts, menyasszony-ruhás kikerics. Eljön érted szép vőlegényed csupadér, csupadér, fehér lesz minden, hófehér. Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Ősz volna még

    Jöjjön Kányádi Sándor: Ősz volna még verse. Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna.. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.