Ajánljuk:

  • in

    Petőfi Sándor: Az év végén

    Petőfi Sándor: Az év végén Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál… megpróbálom, Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved hiréhez, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Gyula szaval – Petőfi Sándor: Egy estém otthon

    Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse Szabó Gyula előadásában. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben

    Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben Hej, Debrecen, Ha rád emlékezem!… Sokat szenvedtem én tebenned, És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. – Pápista nem vagyok. És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok. Jó, hogy az embernek csontfoga van, Ezt bölcsen rendelék az istenek, Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Az országgyűléshez

    Mutatjuk Petőfi Sándor: Az országgyűléshez versét. Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg, Mert nincs rendében eljárásotok, Ti a dolog végébe kaptatok, És így tevétek már régóta mindig; Látják, kik a multat végigtekintik. Ki képzel olyan templomépitőt, Ki a tornyot csinálja meg előbb? És azt a levegőbe tolja, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz

    Petőfi Sándor: A tavaszhoz Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Csal

    Petőfi Sándor: Csal Völgy homályán, fák hüsében, Kert megett, Zeng a lantos hév szerelmi Éneket. Zeng, ha gyúl a rózsahajnal Keleten, Ha nyugodni bérc megé a Nap megyen. S szép tavasszal, nyár hevén, hüs Őszön át Pengeti a szerelemnek Hév dalát. S édes díja zengzetének, A leány Ha kacsingat által a kert Ajtaján. Jő a […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Gyula verset mond: Petőfi Sándor: Arany Lacinak

    Jöjjön Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verse – előadja: Szabó Gyula. Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? A teljes versért klikk Hallgassuk meg Petőfi Sándor: Arany Lacinak című költeményét Szabó Gyula előadásában. Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Szülőföldemen

    Jöjjön Petőfi Sándor: Szülőföldemen verse. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: “Cserebogár, sárga cserebogár!” Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember, úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A vén zászlótartó

    Jöjjön Jöjjön Petőfi Sándor: A vén zászlótartó verse. Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába’, Megrémülve fut a magyar hadtól; Magyar hadban egy vén zászlótartó. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelkiállapotban? Szemem rajta kevélyen mereng el: Az én apám az az öreg ember! Az én apám e vén zászlótartó. „Vészben […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor a népet vezeti ebben a versében

    Petőfi Sándor ebben a műben sajátos költői szerepbe bújik: a nép élén áll, irányítja azt. Kompromisszumra törekszik, hatalommegosztást szeretne, nem pedig hatalomátvételt. A NÉP NEVÉBEN Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hirét? Izzó vastrónon őt […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Fürdik a holdvilág az ég tengerében

    Jöjjön Petőfi Sándor: Fürdik a holdvilág az ég tengerében verse. Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramja erdő közepében: Sűrű a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullása. Baltája nyelére támaszkodva mondja: ,,Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra! Édesanyám, mindig javamat akartad; Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat? Elhagytam házadat, földönfutó lettem, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A Tisza

    Jöjjön Petőfi Sándor: A Tisza verse. Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába’. Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.