A versek oldala
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Jöjjön Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért verse. Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit. Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságaért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A magyar nemzet verse. Járjatok be minden földet, Melyet isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? – Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!… aranysárgán Ringatózik rónaságán A […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra Hegedüs D. Géza előadásában. Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A puszta télen. Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S […] Olvass tovább
Petőfi Sándor kvíz – jöjjenek a kérdések. Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Nézzük a Petőfi Sándor kérdéseket. Induljon a kvíz. Olvass tovább
Jöjjenek a Petőfi Sándor versek, mutatjuk az idézeteket. Petőfi Sándor kvíz előtt kis érdekesség Az első sikerek: 1844-ben írta Petőfi A helység kalapácsacímű eposzparódiát, ez év őszén jelent meg első verseskötete, és ekkor látott hozzá a János vitézhez is. Egyéni hangjának jellemzője a népdalstílus (Befordultam a konyhára…, A virágnak megtiltani nem lehet…, Ez a világ amilyennagy…). Ezek nem az […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Első szerelem Szép a rózsa hajnal-ébredése, A leányka arculatja szebb volt. Messze bércek kékellő homályán Bájjal ég az arany esti csillag; A leányka nefelejcs-szemében Tündérfénnyel szebb csillagzat égett. Csattogánynak zengeménye nyájas Csendes éjjel, viruló berekben; Nyájasabban kelt a lányka hangja Ajkai paradicsom-kertéből. És ha tiszta a liget virágit Gyémánt-cseppel éltető patakcsa: Tiszta volt […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet verse. A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek – Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvösbájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szivemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Szerelmes vagyok én…. Szerelmes vagyok én; Megmondjam-e kibe? Egy barna kisleány Hófehér lelkibe! Hófehér a lelke Ennek a kislyánynak; Liliomszála ő Az ártatlanságnak. Fehér, mint a galamb, Amelynek képibe’ Isten a szent lelket Az égből küldte le. Szállj rám, fehér galamb, Galambomnak lelke, Hadd legyek megáldva, Legyek megszentelve. Hogyha már hallottam Szárnyad csattogását, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Falun Király vagyok most minden alkonyon: A nap pirosló fényt lövel reám, A nap pirosló búcsusúgara Biborra festi egyszerű ruhám. Gyönyörrel járom estenként a tájt, Kilépvén a kis házfödél alól; Porfellegekben a nagy ég alatt A hazatérő nyáj kolompja szól. Elandalodva hallom e zenét, Elandalodva szemlélek körűl; És messze látok, mert mindenfelé Megmérhetetlen […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Utazás az alföldön Pompás kis útazás, valóban! Alig van egy arasznyira Fölöttem a felhő, oly terhes, Szakad nyakamba zápora. Bundám dohányzacskómra adtam, Hogy az maradjon szárazon. Csuron víz vagyok. Még megérem, Hogy végre hallá változom. Minő az út!… de vajjon út ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisűl, leszen belőle Kenyér az […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: VIZEN Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok; Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: “Az istenért… ha feldőlsz… Nem féled a halált?” Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: “Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.” Olvass tovább