Ajánljuk:

  • in

    Sokak szerint ez Pilinszky János legszebb verse

    Sokak szerint ez Pilinszky János legszebb verse A magyar költészet kincsestárában Pilinszky János neve kiemelkedően csillog. Verseiben a létezés kihívásai, az emberi sors és a spiritualitás keresése fonódik össze egyedülálló módon. Bár számos alkotása keltett már mély érzéseket az olvasókban, a közönség és a kritikusok egyaránt egyetértenek abban, hogy létezik egy olyan mű, mely a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Majd elnézem

    Jöjjön Pilinszky János Majd elnézem verse. Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait – halott köveken, élő arcokon – elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János 10 legnépszerűbb verse – Hányat ismersz belőlük?

    Jöjjenek Pilinszky János 10 legnépszerűbb verse összeállításaink. A ranglisták oldalunk látogatottsági adatai alapján készül – rendszeresen. Ezek voltak a legkedveltebb Pilinszky János versek 2020-11-21 és 2020-10-21 között. Pilinszky János: Áldott szédület Pilinszky János: Örökkön-örökké Pilinszky János: Téli ég alatt Pilinszky János: Kihűlt világ Pilinszky János: Majd elnézem Pilinszky János: Apokrif Pilinszky János – A fényességes […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Áldott szédület

    Jöjjön Pilinszky János: Áldott szédület verse. A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szélhimbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – Telehold

    Jöjjön Pilinszky János – Telehold verse. Fölszáll a hold olyanféle ütéssel és olyanféle lágysággal ahogy csak a viszontlátás zokogó öröme ráz egybe és mos egybe olykor-olykor két összeérő arcot, fölnagyúlt, boldogságtól ödémás kézfejet.   Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Levél

    Pilinszky János: Levél Szállást adtál, egy éjszakára megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörű vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – Mielőtt

    Jöjjön Pilinszky János – Mielőtt verse. A jövőről nem sokat tudok, de a végítéletet magam előtt látom. Az a nap, az az óra mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – A fényességes angyal is

    Jöjjön Pilinszky János – A fényességes angyal is verse. Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Halak a hálóban

    Jöjjön Pilinszky János: Halak a hálóban verse. Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Te győzz le

    Jöjjön Pilinszky János: Te győzz le verse. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: A fényességes angyal is

    Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – Fabula

    Jöjjön Pilinszky János – Fabula verse. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.