Ajánljuk:

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább

  • in

    Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni

    Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva nézsz reám. Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod jöttömet, Megismersz […] Olvass tovább

  • Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz verse.
    in

    Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz verse. Nyílj ki, nyájason mosolygó Rózsabimbó, nyílj ki már, Nyílj ki: a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár. Nyílj ki, gyenge kerti zsenge; Hébe nektárt hint terád. Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád. Ó, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Ó, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt a drága […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az utolsó mosoly

    Jöjjön Ady Endre: Az utolsó mosoly verse. Óh, nagyon csúnyán éltem, Óh, nagyon csúnyán éltem: Milyen szép halott leszek, Milyen szép halott leszek. Megszépül szatir-arcom, Megszépül szatir-arcom: Mosoly lesz az ajkamon, Mosoly lesz az ajkamon. Üveges, nagy szememben, Üveges, nagy szememben Valaki benneragyog, Valaki benneragyog. Mosolyos, hideg ajkam, Mosolyos, hideg ajkam: Köszöni a csókodat, Köszöni a […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes – Szerelmem, viziisten

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes – Szerelmem, viziisten verse. Szerelmem szép viziisten, viziisten távoli tájon, hol dús tavirózsa virágja csókolja, becézgeti szájon. Derekát a hínár körülússza, ha mozdul a gyöngyszinű mélyben, s ujjára kecses madarakként halak raja ül palakéken. S ha feláll – csapzott haja csorran, csigák tapadnak a szélén – gyürüket vet körben a hullám, ahogy […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Testvérek

    Jöjjön Illyés Gyula: Testvérek verse. Három nap néztem volna csak szemed árnyékos völgyét, szemöldöködet, a pillák sűrű sását, mely között az eleven kis vadvíz incseleg, villantja fényét, fürge terveit, síkos halacskák szökdeléseit – Három nap néztem volna hallgatag az egyiket, aztán a másikat. S töltöttem volna három új napot csak nézni némán a lágy hajlatot: […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól

    Jöjjön Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól verse. Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell. Lantot, hitet vígan szegre akasztok. Kicsit pirulok. Én és a Siker? Jöjjenek a tilinkós álparasztok, Jöjjenek a nyafogó ifju-vének, Jöjjenek a finom kultúrlegények. Nem is tudom, hogy mi történt velem, Hát sokat érne itt a győzelem? S én száz arcban is kínáltam […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Jó éjszakát

    Jöjjön Dsida Jenő: Jó éjszakát verse. Ezernyi álmos kis madárka Fészkén lel altató tanyát, Elrejti lombok lenge sátra; Jó éjszakát! Sóhajt a forrás, néha csobban, A sötét erdő bólogat – Virág, fű: szendereg nyugodtan, Szép álmokat! Egy hattyú ring a tó vizében, Nádas-homályba andalog; Ringassanak álomba szépen Kis angyalok! Tündérpompájú éji tájon Felkél az ezüst holdvilág; Összhang […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Szakítás

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Szakítás verse. Tudod mit? Nem védekezem. Nincs rád időm. Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek? Átnézek rajtad, mint a levegőn. Elég volt annyi éven át remélni és várni kiméletesen; már nem kiméllek: nem is figyelek rád. Vállallak, és léted megszüntetem. Ha barát akarsz lenni, elfogadlak, de kibírlak, mint bármi mást: úgy néztelek, mint […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Eltagadom

    Jöjjön Ady Endre: Eltagadom verse. Eltagadom, hogyha kérdik: »Elmult minden, nem szeretlek!« Úgy fáj ez a képmutatás, Úgy fáj ez az én szivemnek. De mit tegyek? Hivalkodjam Bánatommal a világnak? Vagy lenézve, kinevetve Siránkozzam még utánad?… Rejtegetem szivem mélyén, Féltve, fájón a nagy titkot: Hogy feledni el nem tudlak, Hogy nem leszek soha boldog!… Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Februári óda

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Játszottam a kezével

    Jöjjön Babits Mihály: Játszottam a kezével verse. Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szeliden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segitgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: ugy dolgozott mint csöppke gép a himzőtűvel vánkosán: tündérfogócska – igazán – s hogy […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.