Ajánljuk

  • in

    Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag

    Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG Az orgona kezdte! Szinte csobbant, mikor a kertben megcsapott: fűszere gázként gyűlt a roppant éj tavába, a völgybe, ahogy nyomta a párás ég: nehéz volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz, de mint tündér meglepetés lengett körül, mint álmodott hang vagy holdfényfátylas csillagok. Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt, mint […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva anyák napi versek

    Jöjjön Mentovics Éva anyák napi versek összeéállításunk. Az én anyukám Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Olyan világ jön

    Jöjjön Márai Sándor: Olyan világ jön verse. Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

    Petőfi Itt van az ősz, itt van újra… című dala a népies líra közvetlenségével lepi meg az olvasót. A népiesség Petőfi által honosodott meg irodalmunkban. Olyan, mintha köznapi beszéd lenne, pedig nem az, hanem annak átszűrt, művészileg átalakított változata. Petőfi demokratikus politikai felfogásából egyenesen következett az élet és irodalom ilyen közvetlen összekapcsolása. Ennek köszönhetjük, hogy […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol

    Jöjjön Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol verse. Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen –” Uram, te ezt így nem akarhatod. […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: A legszebb dalom Édesanyámnak

    Jöjjön Dsida Jenő: A legszebb dalom Édesanyámnak verse. Fogok dalolni édes szerelemről Jövő napoknak bíbor hajnalán. Füvek, virágok mind reám figyelnek Bűvölten hallgat minden csalogány. A föld mámoros, mély álomba szédül S a dal csak zeng, csak zeng az ajkamon Kezem a lantnak aranyhurjain jár De mégsem ez lesz a legszebb dalom. Behatolok a titkos […] Olvass tovább

    Olvass tovább




Kvízek