Vörösmarty Mihály
Ajánljuk:
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba verse. Érdekesség: “Még 1839-ben írta Vörösmarty a A Guttenberg-albumba című költeményét, amely valójában alkalmi vers. Gutenberg János tiszteletére Németországban kiadtak egy díszes albumot, mellyel a könyvnyomtatás négyszázadik évét ünnepelték. Ebben a kiadványban szerepelt Vörösmarty költeménye, magyarul és német fordításban.” Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Éj és csillag
Vörösmarty Mihály: Éj és csillag Éj vagyok, te csillag, Fényes és hideg, Én setét a bútól S vágy miatt beteg. Általad homályom Fájva összereng, Míg fölötte arcod Istensége leng. Szép sugáraidtól El nem alhatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom; Fel kivánom vinni Amit rejt a hit, A föld gyermekének Édes titkait, Mit nem esküdött szó, […] Olvass tovább
-
10 Vörösmarty Mihály vers, amit ma érdemes elolvasnod
Mutatjuk a Vörösmarty Mihály verseiből készült összeállítást. Vörösmarty Mihály a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. Töprengő, kételkedő alkat, de „a benne égő tett- és haladásvágy akkor is áttöri végül e tragikus történelemszemlélet burkát, amikor minden érték megkérdőjelezésével, vagy éppen pusztulásával kell szembenéznie” (Fenyő István) Vörösmarty a magyar irodalom egyik nagy mítoszteremtője. Felhasznál régieket is (például a Zalán […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve verse. Egy szegény nő, Isten látja, nincs a földön egy barátja, agg, szegény és gyámoltalan, ül magán a csendes lakban. Gyásza nincsen, gyásza rég volt, még midőn jó férje megholt; de ruhája mégis gyászol: szíve fél a tarkaságtól. Dolga nincs, hogy’ volna dolga? Kis ebédhez nem kell szolga, […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Előszó
Jöjjön Vörösmarty Mihály Előszó verse. Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a […] Olvass tovább
-
in VerselőadásBessenyei Ferenc verset mond: Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány vers Bessenyei Ferenc előadásában. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: A vén cigány
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány verse. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Ábránd
Vörösmarty Mihály: Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Az emberek
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az emberek verse. 1 Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél, S megfagynak forró szárnyaikkal A zápor és a szél, Könyzápor, melyet bánat hajt, Szél, melyet emberszív sohajt. Hiába minden: szellem, bűn, erény; Nincsen remény! 2 Hallátok a mesét: a népnek Atyái voltanak, S amint atyáik vétkezének, Ők úgy hullottanak: […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: “Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Miért e lom? hogy mint juh a […] Olvass tovább
-
in VerselőadásSzilágyi Tibor verset mond – Vörösmarty Mihály: Szózat
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat Szilágyi Tibor előadásában. Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Csalogány
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Csalogány verse. Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar. A csalogány hallgat. Hol erő, mely visszaidézze Lengő bokrait és mennyei hangu dalát? A tavasz eljő még; erdő, bokor újra virítand: Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant? Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.