in

Váci Mihály Balatoni félrevezető

Jöjjön Váci Mihály Balatoni félrevezető verse.

A Balaton az egy kéklő
nagy víz.
Van körötte hegy, ménkő
nagy, vagy tíz!
A Balaton az vízből áll
meg partból –
A part a vízből kiáll
és attól –
kezdve van a magyar tenger.
Átlábolhatod száraz sereggel.

2.

Milyen magas hullám dördül!
Ezt úgy hoztuk be – külföldről!
Tengerparti országokból, valutáért.
Mit meg nem tesz magyar ember a hazáért!
Exportálunk délibábot, libamájat,
eredeti kávét, zsuppot – szalmalángnak,
s tengeri sót, keserű sót importálunk
s virágport, mert nincsen elég hímpor nálunk!
S tengerhabot, tajtékot és legmodernebb
hullámát a nagy nyugati tengereknek.
Látják – itt ez a hullám ni! nyugatnémet!
Angliából hozattuk be a mélységet;
francia a hab s a felszín locsogása.
Színmagyar a káka és tövén – a kácsa!

3.

Itt kék az ég, ha nincsen felhő!
Minálunk fából áll az erdő!
Lentről felfelé nő a búza,
a kocsit a ló elől húzza.
A kerék kerek, – nem mint másutt,
a vermet mi a fődbe ássuk!
Fehér a táj itt, hogyha hó van,
s ha nem apad – víz van a tóban.
Két felé áll a tehén szarva,
nálunk a fekete-fehér – az tarka!
s a róka után megy a farka!

Ez meg itt ama világhíres
magyar tenger! – Nincs sehol, mint ez
ilyen szép! Hasonlíthatatlan!
Lavor, teknő, vályú, katlan!
A Földön nincs ily panoráma.
Jöjjön még ma Pannoniába!
A létforma univerzális.
Autóbusz, szekér, vicinális,
hozza, röpíti, viszi már is.
Üzleti gondját abbahagyja
Mister, ha látja Akarattya
füzesei közt tengerünket,
melynek szélén a béka ümget.

Bazaltból rakott alacsony
ravatal: – ez a Badacsony.
A tó végén ott várja Keszthely,
ajánljuk ne kerülje ezt el.
Nincs különösen benne semmi,
de azt legalább észrevenni.
S ha útja majd arrafelé visz,
forrón szeretve várja Hévíz.
Itt gyógyul meg a reumája,
s – megsúgjuk – szolid a rum ára.

4.

Itt van bunda kifelé szőrrel,
és csárda – igazi ökörrel,
hét szilvafa is kutyabőrrel,
és marha; – lába közt a tőggyel!
Paprikás betyár a bográcsba,
csikós aprítva a gulyásba,
a Balatonból fogunk csuszát,
a hegytetőn mutatunk pusztát,
vízimalmot, mely halat őröl,
menyecskét metszünk Önnek – tőről.
Ajándékba a legszebb emlék
pár eredeti teringettét!
S szegre akasztott karikás ostor
szedte-vedte rézangyalostól
s egy cserdítés még! – Kizárólag
külföldinek! – abból folyólag
hogy nálunk ez úri kiváltság!
Ennyit hagyott ránk a királyság!

Köszönjük, hogy elolvastad a Balatoni félrevezető költeményt.

Mi a véleményed Váci Mihály írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szabó Lőrinc: Hajnali rigók

Nyulász Péter: Elmondom Anyunak