Jöjjön Vajda János: Húsz év múlva verse.
(Gina emlékkönyvébe)
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül –
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen…
Köszönjük, hogy elolvastad Vajda János költeményét.
Mi a véleményed a Húsz év múlva írásról?
Írd meg kommentbe!
Vajda János Húsz év múlva elemzés
A vaáli erdő szomszédságában keletkezett 1876-ban. Ún. hangulatlíra: egy hangulat érzékletes megfestése, felidézése szavak, képek, metaforák segítségével. A hangulati líra gyakori Vajda költészetében.
Egy szimbólumszerű kép vonul végig rajta: a Montblanc havas, jeges, hegyes csúcsa. Se nap, se szél, se jég nem árt neki, a természet mozgása érintetlenül hagyja.
Olyan magasan van, hogy csillagok kelletik magukat mellette, megkörnyékezik, a csúcs azonban havas, rideg fenségében, érintetlenül áll. – írja az irodalmi blog.
Vajda János 20 év múlva műfaja
A Húsz év múlva című dal zárt kompozíciójú vallomásvers, melynek fő motívuma – a később Vajda epitheton ornansává (Montblanc-ember) vált – Montblanc-kép. E vers középpontjában is a beszélő áll, az ő állapota, változásai, hangulatai, emlékei alkotják az alkotás témáját, a költeménynek tehát alanya és nem tárgya (például a szerelmes alakja, szépsége) az elsődleges.
Mint a filozofikus művekben, ebben a költeményben is nagy nyomatékkal jelenik meg a magány, a Montblanc-kép a beszélő hangulatának, érzelmeinek (szív) és magányának is kifejezője. Fontos szerepük van a tagadásoknak s az ehhez kapcsolódó ellentétnek („többé nem ég; / Nem bántja újabb szenvedély.”, „Azért még föl nem olvadok.” « „De néha csöndes…”). – áll a sulinet anyagában.
Hallgassuk meg a verset Helyey László előadásában.
