Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szánakodóhoz verse.
Szánsz ha titkos búm könyűit
Folyni látod arcomon,
Szánsz ha bánatom kitörve
Nyög keserves ajkamon;
De nem indíthat szerelmet
A könyű s panasz:
Részvevést gerjeszt csak – ah de
Nem szerelem az!
Ha vidámságom felébred
A remény sugárira
S elmerülve nézek arcod
Andalító bájira:
Mintha lágyulnál, enyelgve
Látszol inteni,
Haj csak látszol! – úgy miként én,
Nem tudsz érzeni!
Míg van épség tagjaimban,
Míg virágzik életem,
Míg doboghat s gerjedezhet
Érted égő kebelem;
Addig, édes! tégy velem jót,
Ó ne szánj, szeress!
Szánhatsz, majd ha nyugtot e szív
Síron túl keres.
Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály: A szánakodóhoz költeményét.
Mi a véleményed Vörösmarty Mihály: A szánakodóhoz írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
