Mutatjuk az Ágh István vers összeállítást.
Ágh István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nagy László öccse. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Eredeti neve Nagy István, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikál.
Írói nevét 1968-ban hivatalosan is felvette.
Ágh István: A bánat vasárnapja
Valami selymes állat
japánakác-sziromban
szaglássza cipőm orrán
az eltűnő időt
Morzsája hull a nyárnak
mintha lerázták volna
uzsonna után a tarka
asztalterítőt
És elborong a fákon
a jóllakott kísértet
talán szundít is egyet
vagy éppen rápipál
Minden csak valahonnan
és minden semmi végett
ahogy nyúlok az első
sárga levél után
s beledobom a posta-
ládás reménypirosba
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Ágh István: Öregasszony
Nekünk nagy ez a ház fiam,
az ürességtől megreped akár a téli ég,
kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk,
kicsi életet élünk édesem,
csak ez a világ olyan végtelen,
s te vagy legtávolabb.
Ha látom az árva tányérokat fiam,
mindig rád gondolok,
ha látom a nagy bödönöket,
a nagy fazekakat,
te jutsz eszembe.
Ha látom a harmadik ágyat,
kicsordul a könnyem,
ha végigmegyek kamrán és szobán,
világot jártam érted azt hiszem,
hogy megtaláljalak.
Ha csillag lennél, látnálak fiam,
ha csillag lennél, kisütnél minden este,
nem feküdnék le oly korán,
kiállnék a kapu elé,
ahogyan várni szoktalak.
Könnyembe rejtenélek el,
te legszebb fényű csillagom,
hosszan néznélek, hogy behunyt
szemem mögött is lássalak.
