in

József Attila: A szolnoki hídon

Jöjjön József Attila: A szolnoki hídon verse.

Az érc-oroszlán üstökét csóválva
riadtan reng a halál-színpadon.
A Halál lesi, tárt karokkal várja,
hogy Úr legyen a sápadt arcokon.

Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég
orcájába sápad belé arcod.
Alattad a Rém, felül büntető Ég
– gyáva Ember! – Neked üzen harcot.

A Hold is kacag a nagy gyávaságon
és a Tisza lassan bugyborékol.
S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,
hol már biztos-távol vagy a hídtól.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Juhász Gyula: Este az Alföldön

Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe