in

Juhász Gyula: Nyáréji éberség

Hirdetés

Jöjjön Juhász Gyula: Nyáréji éberség verse.

Benn gyeryafény, künn csillagfényes éjjel,
Kapunk tövén elfojtott szevedéllyel
Csókok dalolnak szépen, csöndesen.
Én hideg párnán ringatom fejem
És olvasok. A szavak összevesznek,
Szavakból vágyak lesznek
S vágyaktól oly nehéz az ágyam.
Ki olvas most a nyári éjszakában?
Ki gondol most rég elszállott igékre,
Latin bölcsességre?

Mikor kinézhet az égi mezőre,
Hol a szerelmes csillagpárok járnak,
Mikor kileshet a remegő zöldre,
Melynek árnyán a csókok muzsikálnak?
Csak én legyek az olvasó, a bölcs, én,
Csak engem érdekeljen régi törvény,
Mikor örök törvénye szól a vérnek
S csók és csillag beszélnek?

De engem már megcsaltak tavaszok
És megvettek már korai fagyok.
És olvasok, olvasok, olvasok.
Künn csillag ég és benn a könny ragyog,
Csak olvasok.

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét.
Mi a véleményed a Nyáréji éberség irásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Ady Endre – A vár fehér asszonya

Arany János: Enyhülés