Ajánljuk

  • in

    Reményik Sándor: Elkéstetek

    Jöjjön Reményik Sándor: Elkéstetek verse. Elkéstetek, elkéstetek vele, Az Igével, ki élet kenyere, Ki Evangélium és semmi más, Nem tudás, művészet, magyarkodás, Nem kultúra és nem pedagógia, Nem eszköz többé, hanem cél maga, Ki szabadelvű emberség helyett Istennek állít magas trónhelyet, Kinek választóvize Jézus vére A kárhozatra vagy az üdvösségre, Ki minden ember-eszményt kevesel S […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Hálaadás

    Jöjjön Dsida Jenő: Hálaadás verse. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Anyámnak

    Jöjjön Weöres Sándor – Anyámnak verse. Termõ ékes ág, te, jó anya, életemnek elsõ asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam elsõ fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér – álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Óvodától iskoláig

    Jöjjön Donászy Magda: Óvodától iskoláig verse. Egyszer régen édesanyám, megfogta a kezemet. Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodálkoztam: Mennyi játék! Mennyi asztal! Mennyi szék! Gyorsan telt el a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy a zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni

    Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni Gyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy frissen érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem. Gyalog szerettem volna jönni, hogy érezzem: – a telt kalász, a rét sok térdeplő füve elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át. Gyalog szerettem volna jönni át […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag

    Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG Az orgona kezdte! Szinte csobbant, mikor a kertben megcsapott: fűszere gázként gyűlt a roppant éj tavába, a völgybe, ahogy nyomta a párás ég: nehéz volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz, de mint tündér meglepetés lengett körül, mint álmodott hang vagy holdfényfátylas csillagok. Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt, mint […] Olvass tovább

    Olvass tovább




Kvízek