Ajánljuk

  • in

    Dsida Jenő: Visszatért lovagok

    Jöjjön Dsida Jenő: Visszatért lovagok verse. A hold elrejtette arcát. Fáklyáink fénye elhullt s lámpásainkat kifújta a szél. Megyünk gyalogosan, bús-kevesen, csatakosan, keservesen az erdő felé. Megyünk. Lándzsáink hegye bosszankodik, hogy nem tud fényleni, mellvértezetünk alig-alig tűri szívünk egyre fulladtabb zuhanását. Aranysarkantyunk lovat keres a sárban, de nem talál. Iszonyú az élet sötétsége hatszáz évből […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: A búvár

    Jöjjön Dsida Jenő: A búvár verse. Lemerült, felbukott, lebukott, felmerült. Elnyelte a zöld pokol jajgató torka s újból kivetette. Különös tárgyakat hozott fel: fénylő halakat, királyok koronáját, koldusok sírását, eltűnt világok árnyékait, segélykiáltásokat; ismeretlen, eljövendő órák imbolygó üzeneteit, sűlyedt hajókból árboc-szilánkot, gyilkos szemek bús, beteg fényét, halott menyasszony mosolyát. Felbukott, lemerült, el sem igen képzelhette […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Faludy György: Hold, erdő, vízesés

    Jöjjön Faludy György: Hold, erdő, vízesés verse. Szatén kabát a széken. A hold frissen vert érem. Csak holnap lesz kerek. A kobalt fény az égen elfedte a hegyek csúcsát a messzeségben. A rétre társzekérrel hozzák most a homályt. A fenyők közt az éjben az út opál fonál, de elszakadt a vége. A vízesés fehéren lóg. […] Olvass tovább

    Olvass tovább




Kvízek