Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.

Napfényben fürdik a patak.
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenek.

The post Kányádi Sándor: Még süt a Nap… appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az ősz különösen jelentős szerepet játszik verseiben, hiszen ebben az időszakban a természet elmúlása és újjászületése, a színek kavalkádja és az elmélkedés időszaka különösen inspirálta őt.

Kányádi őszi versei az elmúlás szépségét, a természet csendes visszahúzódását és a belső béke keresését tárják elénk, miközben az ember és természet szoros kapcsolatát is megjelenítik.

Ezen versek nemcsak a természet csodáit éneklik meg, hanem mély filozófiai üzeneteket is közvetítenek, melyek mindannyiunkat elgondolkodtatnak az élet múlandóságáról és szépségéről.

Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk.

Kányádi Sándor: Fa az ágát földre hajtja

Fa az ágát földre hajtja,
kínálja magát az alma.

Sárgán nevet rád a körte,
lepottyan, ha nem nyúlsz érte.

Ásót, kapát fogj marokra:
leszáradt a krumpli bokra.

Ha nem ügyelsz, reggel, este,
dió koppan a fejedre.

Foszló kertjei az ősznek,
ökörnyálak kergetőznek.

Virradattól napnyugtáig
dombok hátán traktor mászik,

füstöt is vet, csoda-kéket,
s húz vagy három vetőgépet.

• • Kányádi Sándor: Őszi réten

Kányádi Sándor: Őszelő

Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.

Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.

Ékelődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.

Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.

Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.

• Kányádi Sándor: Jön az ősz

Kányádi Sándor: Ősz volna még

Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.

Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.

Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.

Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.

• Kányádi Sándor: Valami készül

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak

The post Kányádi Sándor őszi versei appeared first on Meglepetesvers.hu.

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára –
mindjárt megmelegszik.

The post Kányádi Sándor: Aki fázik appeared first on Meglepetesvers.hu.

Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak?
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

The post Kányádi Sándor: Téli fák appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.

Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

The post Kányádi Sándor: Hallgat az erdő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Fekete pohárban
sárga kankalin.

Sokasodnak
a halottaim.

Anyám volt az első
sárga kankalin.

Gyűlnek, egyre gyűlnek
a halottaim. –

Nem fér a pohárba
már a kankalin.

The post Kányádi Sándor – Sárga kankalin appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mire való üres dobozokat
rakni a kirakatba,
mire való?

Ha próféta volnék,
ekképpen szólnék:

Óvakodjatok, őrizkedjetek
az effajta cselekedettől,
atyám fiai, őrizkedjetek!
Ne áldozzatok az ámítás
istenének, ne áldozzatok!
Veszedelmes képzettársításokra
csábítnak, veszedelmesebbre,
mint az egész újabbkori költészet
ilyen irányú kísérletei.
Ne, ne, ne rakjatok
üres dobozokat a kirakatba!

Ne feledjétek, ilyen egyszerű
hasonlatokkal dolgoznak
a nagy próféciák.
De tőlem nincs miért tartanotok,
félénk városlakó vagyok csupán,
aki napfolttevékenységgel szoktam
magyarázni heveny
indulatkitöréseimet, és
égi ajándékként viszem
a nylonzacskóba zöttyentett
kiló szőlőmet ebben a
hunyorgó kora őszben.

The post Kányádi Sándor: Üres dobozok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Pipál a hegy, s a hegy alatt
pipál a kémény.
Üresen tátong, nem ül a
gólya a fészkén.

Csupán a varjak csapata
portyázgat erre-arra.
néma a kert, elcsörrögött
belőle a szarka.

A verebek még gondtalan
bukfenceznek a porban.
Süt még a Nap, de melege,
a melege már hol van?

The post Kányádi Sándor: Pipál a hegy appeared first on Meglepetesvers.hu.

pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még

The post Kányádi Sándor: Volna még appeared first on Meglepetesvers.hu.

volna kedvem volna
nemcsak egy tavaszra
számat se nyitanám
sohase panaszra

ülhetne énrajtam
akármilyen felhő
hogyha én volnék a
szemközti nagy erdő

A teljes verset ITT találod

The post Koncz Zsuzsa verselőadása – Kányádi Sándor: Citerára appeared first on Meglepetesvers.hu.

Semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralattjárón
embertelenül
elektronikus agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz a föld
embertelenül

A teljes verset ITT találod meg.

The post Kányádi Sándor: Mondóka (Előadja: Koncz Zsuzsa) appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egy másik asszonnyal, aki nincs,
(és minden asszonyban ott van)
aki nem te vagy, aki nincs,
aki egy mosolyodban, mozdulatodban,
benned is olykor villanni látszik:
akit nem én, egy másik férfi
ismerhet benned,
és aki másoknak szenvedés –
azzal a másik asszonnyal,
azzal is ismertess meg –
akkor elhiszem: úgy szeretsz,
ahogy még nem szerettek!

The post Kányádi Sándor: Kívánság appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.

Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

The post Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén appeared first on Meglepetesvers.hu.

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

The post Kányádi Sándor: Két nyárfa appeared first on Meglepetesvers.hu.

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.

Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.

The post Kányádi Sándor: Valami készül appeared first on Meglepetesvers.hu.

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

The post Sokak szerint ez Kányádi Sándor legszebb verse appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.

Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.

De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

The post Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ne félj, ne félj!
Múlóban már a tél.

A nap, a nap
lassan erőre kap.

Remény, remény
ragyog az ág hegyén.

De még, de még
tartja magát a jég.

De már, de már
ripeg-ropog, akár

az ablak üvege,
ha labda töri be.

The post Kányádi Sándor: Ne félj! appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egy butácska
sáska,
kinek anyja
hiába magyarázta:
szökkenjen szépen
a sásra,
s ne kívánkozzon
másra,
beleugrott
egy zsákba.
(A zsák
egy néninek volt
a zsákja.)
Ott magát
jó mélyre
ásta.

De beleakadt
egy ráncba.
Megszeppent erre
a butácska
sáska.
De a zsákot
hiába
kaparászta.
A néni hazavitte.
Otthon kirázta.
Szaladt a majorság
apraja-nagyja,
s a kakas,
a nyakas
sáskát bekapta.

The post Kányádi Sándor: Sáska appeared first on Meglepetesvers.hu.

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

The post Kányádi Sándor: Májusi szellő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szigorú még a tél,
de szigorát
enyhíti már
a hóvirág.

Maradna még a hó,
de nem lehet,
vékonyodik a jég
és megreped.

Beszédes lesz a kis patak
és ki-kikandikál,
bukfencet vet a jégen
és mondikál.

Tojásra ül a kotló.
Zümmög a keltető.
Vetkőzni kezd
a dombtető.

Zöldülni kezd a fűz.
Zsendülni kezd a fű.
A jó Nap egyre melegebb
tekintetű.

Mosolya egyre biztatóbb
és egyre tüzesebb;
kergeti hegyen-völgyön át
a vacogó telet.

The post Kányádi Sándor: Szigorú még a tél appeared first on Meglepetesvers.hu.

vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosokról tud ezt-azt mondani

vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot

vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek

vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel

The post Kányádi Sándor: Örmény sírkövek appeared first on Meglepetesvers.hu.

– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.

– Rohan az idő – mondják,
akik rohannak.

A várakozónak: végtelen;
a rabnak: mozdulatlan;
a bölcsnek: mély;
az alkotónak: kevés;
emennek: boldog;
amannak: boldogtalan;
kecsegtető és kilátástalan,
satöbbi, satöbbi … csupa
érzelmi hozzáállás.

Einstein fölfedezése nem sokat
változtatott a közfelfogáson.

The post Kányádi Sándor: Relativitás appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mennyit egy maroknyi víz,
mennyit egy vonalnyi rajz
arcodból fölvillanthat;
holtomig ismeretlent
siratok, ha siratlak.

Olykor talán a málló
faldarab nyomán sejlő
véletlen-formált arc vagy;
holtomig ismeretlent
siratok, ha siratlak.

Máskor talán egy árnyék,
fű-, fa-, vagy virág-játék,
az is rád hasonlíthat;
holtomig ismeretlent
siratok, ha siratlak.

Földből és őszi égből,
talán fiam szeméből
naponta, minden percben;
siratlak holtomiglan,
holtomig ismeretlen.

The post Kányádi Sándor: Holtomig ismeretlen appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.

Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.

The post Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején appeared first on Meglepetesvers.hu.

szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára

de eljut-e az én fohászom
eljuthat-e vajon tehozzád
útjaidat úton útfélen
szertartások barikádozzák

nem marad-e sziklára hullt
magokként vajon terméketlen
mit egy hosszú életen át
a jövendőnek elvetettem

tudom sokat eltékozoltam
abból mit rám bíztál sokat
de azért ne tagadd meg tőlem
holtomban se áldásodat

The post Kányádi Sándor: Szelíd fohász appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ballag a Küküllő,
meg-megállva baktat,
szúnyogokat fogdos
a kicsi halaknak.

Vén bivaly módjára
olykor kedve szotyan
el-ellustálkodni
a nagy kanyarokban.

Sütteti a nappal
hosszasan a hátát.
Ha ott lennél, mélye
legmélyét is látnád.

Ám a lustasága
csak amolyan látszat.
Ilyenkor gyűjti be
illatát a nyárnak.

Aztán jön a szellő,
s csillagokig szárnyal
a nyári Küküllő
esti illatával.

The post Kányádi Sándor: Nyár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.

Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.

Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem –
igaz igékkel.

Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.

Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.

Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.

The post Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal appeared first on Meglepetesvers.hu.

Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban
fától fáig lopja magát a gyermek
Én istenem csak vissza ne
csak ne gyalog kellene
csak le ne menjen a nap a tisztásról
legalább a csengettyűt hallanám

Meg-megtorpan futásra készen
kis szíve mint a mókus szökne bújna
borzongó nyárfalevelek közé de
hol vannak már a nyárfák hűtlenül
ott maradtak a tenyérnyi tallérnyi
fillérnyi tisztáson
Visszafelé majd
sörényébe markolok Vágtába jövök
csak addig a vastag bükkig ha még
az innen számított ötödik fáig

Őznek rókának farkasnak lenni
bokornak ágnak avarnak lenni
madárfészeknek lenni
madártojásnak lenni
nyárfalevélnek lenni
kakukkhangnak lenni
csak lovait kereső kisfiúnak
ne lenni

Még két fáig három fáig
Hallom Nem hallom Hallom
Ha eljutok addig a gyertyánig
katona leszek hajóskapitány leszek
fölfedezem Amerikát Amerika is
elveszhet de én megtalálom

Sörényébe markolok
Még egy Még három
Próféta leszek betegeket gyógyítok
Jézus leszek
föltámasztom édesanyámat
Tovább tovább most már hallom
„Áprilisnak bolondja
fölmászott a toronyba
megkérdezte hány óra
Fél tizenkettő
Fölmászott a toronyba”

Most nem hallom biztos állnak
jóllaktak már bóbiskolnak
Hogy a kutyák ennék ki a bendőjüket
hogy a farkas
Sírni kéne énekelni
éjnek lenni
nem is lenni
csak ne kéne beljebb menni

Jól eljöttem Hol a tisztás
Még csak öt fát megyek s akkor
„Ördögborda ördögborda
mézes lett a mackó orra”

Szól a csengő most is hallom
Jól eljöttem Hol a tisztás
Innen még visszatalálok
Morzsát hintek
gallyat török
nevemet a fába vésem

Szól a csengőn most is hallom
folyton hallom hallom régen
Hallottam az anyaméhben

Megvár a nap
meg a nyárfák
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény

Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenőbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték

Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő
Anyatej
Hangyatej
Tovább tovább fától fáig
„Mézes lett a mackó orra
rá is szálltak a legyek”

Elszisszent az út alólad
Nyárfák félelme ülepült
homlokod pólusaira
De csak tovább fától fáig
Nincs az a film az a magnó
vissza ez már nem játszható

Kínálkozó ágak
hurkot himbáló filozófusok
„C’est la vérité monsieur”
„Die letzte Lösung mein Herr”
„Fél tizenkettő
bolond mind a kettő”

Tovább tovább fától fáig
magad lopva
botladozva
Anyatej
Hangyatej
Ecet

The post Kányádi Sándor: Fától fáig appeared first on Meglepetesvers.hu.

Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.

Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.

Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.

De ha már se gömböc,
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.

Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.

Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.

The post Kányádi Sándor: Február hónapja appeared first on Meglepetesvers.hu.

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

A festményen elmosódottan egy utca képe.
Márffy Ödön: Kilátás az ablakból
Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még – kérdik –, nem elég?
Örülök persze – szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

The post Kányádi Sándor: Álmodó appeared first on Meglepetesvers.hu.

Serpenyőben a lapótya,
lesi, várja Kelekótya.

Silleg-süllög a lapótya.
Mit sündörögsz, Kelekótya.

Megfordítják a lapótyát,
pirongatják Kelekótyát:

– Várj sorodra, Kelekótya,
nem sült meg még a lapótya!

Csak nem tágít Kelekótya,
markában már a lapótya.

Ja-jaj, éget a lapótya! –
Jajveszékel Kelekótya.

The post Kányádi Sándor – Kelekótya-lapótya appeared first on Meglepetesvers.hu.

Favágógép visong, sikong.
A kéményen bagoly rikolt.

Berzenkedik a majorság,
hogy a nyugalmuk feldúlták.

A tyúkok méltatlankodva
inalnak a szemétdombra.
Legelöl a kakas lábal
lengedező tarajával.
Onnan röppen a palánkra:
a pulyka az udvart szántja,
s a ludak is, noha félnek,
sziszegik a lármás gépet.

Csak a csacsi hallgat bölcsen:
tudja, így szokás ezt ősszel.
Szólhatsz hozzá, nem is néz rád.
Szálalja a száraz szénát.
S mire a gép az öl fával,
ő is végez a szénával.

S akkor szépen, gépbe fogva
átalkocog a szomszédba.

The post Kányádi Sándor: Ősz végén vidéken appeared first on Meglepetesvers.hu.

Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.

A szomszédunk adta volt,
egy öreg pakulár.
Somfa volt a bot,
szilva a furulyám.

Bölcs szavakat is adott
a bot s a furulya
használatához
nekem a vén Duka;

„Az ember ott kezdődik,
és ott a pakulár,
ha jól fogja a botot,
s ha szépen furulyál.” –

És később se tellett
gazdagabb batyura.
Minden vagyonom ez volt:
egy bot s egy furulya.

Aztán fönnakadt egyszer
a bot egy almafán. –
Igy lett botom is egyben
szép, füstös furulyám.

The post Kányádi Sándor – Bot és furulya appeared first on Meglepetesvers.hu.

A tisztás fölött csillagok,
és lemenőben hold ragyog.
Ébredeznek a kis patak
bokraiban a madarak.
Derengeni kezd a fák hegye,
és már ellátni messzire.
A legnagyobb hegy tetején
most veti lábát meg a fény.
Kapaszkodik a virradat
vitézeként a nyári nap.

A tisztás fölött nyári kék.
A tisztáson már őzikék
ízlelgetik a csillagok
s a hold hullatta harmatot.
Köztük egy suta két fülét
antennaképpen tárja szét.
Fülel, szimatol: nincs-e vész;
még a nappal is szembenéz.
őrködik, hogy a többiek
békében legelhessenek.

The post Kányádi Sándor: Erdei virradat appeared first on Meglepetesvers.hu.

Tudod
Soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,

Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,

Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

The post Kányádi Sándor: Tudod appeared first on Meglepetesvers.hu.

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak

The post Kányádi Sándor: Felemás őszi ének appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

The post Kányádi Sándor: Jön az ősz appeared first on Meglepetesvers.hu.

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

The post Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nem jött az este haza a kecske.
Hiába várta hiába leste
szegény gazdája, nem jött a restje.
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve
kósza kecskéjét keresni kezdte.
Ide belesve, oda belesve,
itt is kereste ott is kereste,
de csak nem találta.
Kiment a határba.
Fekete volt az este,
fekete volt a kecske.
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este.
Ha ott lett volna se találja.
Ború szállott a gazdára.
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte.
S drága kecskéjét sajnálni kezdte:
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske.
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette!
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda.
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes,
közelebb lépett a kerthez
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig.
Egész este a gazda oltványait nyeste.
Megállj kecske!– így a gazda.
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett,
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste
és a kecske sírt, mekegett egész este.

The post Kányádi Sándor: Kecske appeared first on Meglepetesvers.hu.

Békák, hű társaim, ti brekegők,
kik énekelve vesztek levegőt,
szeretném megköszönni, cimborák
a sok szép nyári estét, éjszakát,
s hogy még a langyos őszi alkonyok
idején is kuruttyolgattatok.

De már az ősznek, vége annak is,
reszket a nád, lúdbőrzik a víz,
és reggelente ezüst zúzmarát
virágzik a vízmenti fűzfaág.
El-elbújik a hold s a csillagok:
nem szégyen, hogy ti is elbújtatok.

Iszapba bújva várjátok, amíg
a téli világ kitavaszodik.
De hogy nyugalmas legyen álmotok,
olykor-olykor majd kuruttyolgatok,
tavaszra várón breke-brekegek,
amíg végképpen be nem rekedek.

The post Kányádi Sándor: Békabúcsúztató appeared first on Meglepetesvers.hu.

H. Gy. érdemes művésznek

olykor meg-megcsillan
valami vékonyka fénysugár
káprázni kezd a szemünk
lassacskán belénk
bizsereg annak a
reménye hogy talán
mégis valami emberségesebb
emberarcúbb hogyismondjukra
lesz kilátás aztán
kiderül csak a porkoláb
fiacskája játszadozik
ajándékba kapott kis
zsebtükrével vagy éppen
az őrtorony valamelyik
őre pásztázza végig
önszorgalomból vagy
puszta szórakozásból
a megszokottól eltérő
időben a gondosan
fölszántott elboronált
senkiföldjét s abból
vetült a már-már lakályosnak
mondható barakkunkra az a
csalóka fénysugár

The post Kányádi Sándor: Ballada appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nem szeretem a kakukkmadarat,
mert folyton-folyvást egyet hajtogat:
kakukk, kakukk, kakukk.

Mintha az erdő egyesegyedül
az övé volna, szégyentelenül
fújja a magáét: kakukk, kakukk.

Túlkiabál minden más madarat,
csak harsogja a nyári ég alatt:
kakukk, kakukk, kakukk.

Ő mondja meg, hogy meddig élhetek,
kisajátít idegen fészkeket,
abba tojik a szemtelen kakukk.

Hallgat az erdő, bölcsen bólogat:
szeretni kell mindenegy madarat,
akkor is, ha kakukk.

Hatalmas az ég, végtelen a nyár,
s ideje a kakukknak is lejár,
elnémul, bereked.

És újra hallod majd a cinegék,
pintyek, rigók kedves kis énekét
s a locska verebet.

The post Kányádi Sándor: Kakukk appeared first on Meglepetesvers.hu.

Semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralattjárón
embertelenül
elektronikus agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz a föld
embertelenül

elektronikus agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz a föld
embertelenül

The post Kányádi Sándor: Mondóka appeared first on Meglepetesvers.hu.

Zurrogó-zirregő
szitakötő tánca
csipkét ver a csengve
csobogó forrásra.
Zirren kéken, zölden,
sásról sásra táncol,
úgy veri a csipkét
önnön árnyékából.
Reggeltől napestig
egyvégtében járja,
de csak alkonyatkor
látszik a munkája.
Akkor aztán pitypang,
káka, békalencse
s a csobogó forrás
minden egy szem kincse.
Szitakötő szőtte
csipke alatt csillog,
s alábújik inni
az esthajnalcsillag.

Így wszüól Halász Judit előadásában a vers – klikk és hallgasd meg.

The post Kányádi Sándor – Szitakötő tánca appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam;
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék -,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.

The post Kányádi Sándor: Gyermekkor appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.

The post Kányádi Sándor: Kánikula appeared first on Meglepetesvers.hu.

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

The post Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ákombákom
levelek a fákon.
Limb-lomb susogó,
alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja,
néznek együtt föl a fára.
Fejük fölött a rigó
azt fütyüli: élni jó.

The post Kányádi Sándor: Rajz Rigóval appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kányádi Sándor 5 kérdés kvíz 1.

Kányádi Sándor 5 kérdés kvíz 1. - jöjjenek a fejtörők.

Start Quiz

Question

Your answer:

Correct answer:

Next

Please wait..

↺

You got {{SCORE_CORRECT}} out of {{SCORE_TOTAL}}

SHARE YOUR RESULTS

ShareTweetPinEmail

Your Answers

Retake Quiz

The post Kányádi Sándor 5 kérdés kvíz 1. – megy az 5 helyes válasz? appeared first on Meglepetesvers.hu.