A tóparton, hol fűzek árnya
Borong a kék tükör felett –
Állok némán s mintha a mélyből
Hallanék csöndes éneket.

A harangok harmóniája
Magasztos dallá összecseng,
A fölmorajló hang lelkemben
Visszhangra kél, imába zeng.

A csöngetyűnek síró hangja,
Mint metsző, édes fájdalom –
Ugy átsivít, úgy átverődik
E magasztos, e szép dalon.

Majd mélabúsan búgva zendül
A nagy harangnak mély szava;
A tó megrendül hallatára,
Remeg a sziklák ércfala.

Ah, mennyi bú! ah, mennyi bánat
Zúg e hangokon szerteszét!
Ah, mennyi vigasz, bátorítás
Hallatja bennök énekét!

E dallamok magasztos szárnyán
Lelkem égig emelkedik,
Míg büszke szívem megalázva
Lehull a föld göröngyeig.

Köszönjük, hogy elolvastad Komócsy József költeményét.
Mi a véleményed A harangok szava  írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Komócsy József: A harangok szava appeared first on Meglepetesvers.hu.