A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: Egy perc verse. Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Egy lélek állt… verse. Egy lélek állt az Isten közelébe’ S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a “miért”, Mikor az Isten intett neki: “Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Karácsonykor verse. A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És […] Olvass tovább
Reményik Sándor: A fordító Károli Gáspár emlékezetének Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőn méri Istenhez magát… Az alkotás jaj, kísértetbe is visz. A fordítás, a fordítás – alázat. […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Csendes csodák verse Cseke Péter előadásában. Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre, Hallgasd, figyeld hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a szürke kis ezüstpontokat: […] Olvass tovább
Íme Pál Dénes és Hien előadásában Reményik Sándor Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Add a kezed verse. Add a kezed, így szépen, csöndesen, Nyugodtan add. Síma, ragyogó tükör a szívünk, Nem vet hullámokat. Add a kezed, ilyen jó hűvösen. A csóknak édes mérge Megmérgezné a nyugodalmunkat, Ha hozzánk érne. Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe’, Innen hova hághatna még a láb? E csönd, e […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Vízválasztó verse. Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatásom Vízválasztó legyen, Amelynek kopár hegytaraján túl Eztáni életem Új forrása ered: Legyen, kérlek, e forrás Mélyebbről fakadó, Nem magának-való Tisztultabb szeretet. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv, Önzetlenebb erő, Malmot hajtó patak, Szolgáló akarat, Sziklából feltörő. Ha kegyelmesen […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Hangszerek verse. Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány, A hegedűt kis álla alá tartja, És játszik rajta, ahogy kedve tartja, Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány. Van költő, kinek lelke kürt És riadót az Idő fúj bele, És hangját szikla-lelkek verik vissza, És hangjával […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Himnusz a csúcsokon verse. Nekünk csak ott szabad Énekelni a tiltott éneket, Ahol a szél szalad, Ahol a zerge jár, A völgyi köd felett. Ahol a sziklafalnak füle nincs, Csak visszhangja van, százezerszeres, A kimondott szó: eltemetett kincs, Titok, amelyet senki sem keres, Nekünk csak ott szabad … És a dalnak a megszokott- […] Olvass tovább
Jöjjök Reményik Sándor – Mindennapi kenyér verse. Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó, Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Mindent felírunk! verse. Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot, És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot. Mindent felírunk: az elorzott kincset, A szöget, a tövist, a börtönt, bilincset. Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit, A szégyen bélyegét, mely rajt’ vereslik. Mindent felírunk: a keservek kelyhét, És lobogóink tiprott, tépett selymét. Mindent felírunk: a nekünk […] Olvass tovább