Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor – Vissza

    Jöjjön Reményik Sándor – Vissza verse. Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire. Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom – – Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom – És nem tudom, e vágy Előre néz, vagy vissza: A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Álomhalász

    Jöjjön Reményik Sándor: Álomhalász verse. Ma hold borong a végtelen felett. Álomhalász – sajkám eloldom, – S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet. Ma hold borong a végtelen felett. A végtelen nekem mit tartogat? Ezüsthalakat, aranyhalakat? Örvénylő mélye mit ígér nekem? Magam maradtam künn a tengeren. A hold borong, a háló mintha telne És mintha megfeszülne hangtalan’, – […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A kereszt fogantatása

    Jöjjön Reményik Sándor: A kereszt fogantatása verse. A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben A Libanonra szállott. A Libanon csúcsán egy cédrus állott. Törzse obeliszk, feje korona. A Szentlélek ráharsogott: Te fa! Máriától, a Szűztől most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott ő az asszonyok között. Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmel Megáldalak: légy terhes a […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Örök béke

    Jöjjön Reményik Sándor: Örök béke verse. Nem paktumok és nem kongresszusok, Nem új törvények, nem a régi jog. Nem egy bíróság nemzetek felett, Nem új betűk, nem újabb kötetek. Nem Genf, ó nem, és nem is Hága, Jöhet-e üdv ilyen világra? Négy deszkafal, egy hant, egy fakereszt: Örök békének ezt hívják, csak ezt. Köszönjük, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Veronika kendője

    Reményik Sándor: Veronika kendője Ha élünk, száll még ránk sok álom, Még járunk napsütéses tájon, Ám egy felhő bennünk borong majd. Egy képtől nem lesz maradásunk, Egy arc ránk mered halaványan, Kendőnk ha kiterítjük lágyan. Mint Veronika Urunk képét, Világok véres verejtékét Mi a lelkünkkel letöröltük. Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: A Mount Everest pártján

    Reményik Sándor: A Mount Everest pártján Fajomnak, az emberfajtának Árulója: a Hegy pártján vagyok. Akarom, hogy az utolsó orom Szűz jegét ne tapodja lábatok. Maradjon egy csúcs a világ felett Érintetlen, mint holdbeli hegyek. Fajomnak, az emberfajtának Árulója – bár szánom azokat, Akik tetemeikkel töltik be A vért szomjazó szakadékokat: Kívánom, bár az ember hősnél […] Olvass tovább

  • Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse.
    in

    Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

    Jöjjön Reményik Sándor Mi mindíg búcsuzunk verse. Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – Őszi csodák

    Jöjjön Reményik Sándor – Őszi csodák verse. Dr. Filep Gyulának Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. A tekintetem rátévedt egy fára: Nini még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménység-ruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek, És én is élek S megvannak mind, akiket szeretek. S e nekem-láthatatlan tündér-őszben […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor legszebb versei

    Olvasd el ezeket a fantasztikus költeményeket ettől a kiváló szerzőtől! Hangolódj rá a szép verssorokra szeretteiddel együtt! Íme Reményik Sándor legszebb versei! Szeresd az Istent s tégy, amit akarsz Fölény – de nem bánt. Nem héjázik fent. Derű – de égi. Józanság – de szent. Bent a világban, Mégis kívül rajt: Hódítni lelket Jézusnak óhajt. […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Halottak napja

    Jöjjön Reményik Sándor: Halottak napja verse. Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetobe’ […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor – A beépített lélek

    Jöjjön Reményik Sándor – A beépített lélek verse. Testvér, Te az én költészetemnek Nem Laurája s nem Lizája voltál. Fantáziám ritkuló erdejébe Virágmagvakat hintve behatoltál. Művészeted a művészetemnek, Stílusod stílusomnak része lett, A Lelked, mint Kőmíves Kelemenné, Sziklaváramba beépíttetett. Vagy inkább úgy épültél tán belém, Mint Strassburg dómjába a gótika. Ki a stílt vágyik kitépni […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.