Ebben az időszakban még érdemes kihasználni a jó időt, a hangulatos szerzeményekkel, a szép augusztusi versek listájával pedig igyekszünk még jobban segíteni a ráhangolódást!

Üdvözöllek a „Szép augusztusi versek” című gyűjteményünkben! Az augusztus egy olyan hónap, amely magában hordozza a nyár végi szépséget és a változásokat. Ahogy a természet lassan átadja helyét az ősznek, az emberi lélek is átélheti a lelkesedés és a nosztalgia keverékét.

Ebben az időszakban a nap sugarai még mindig gyengéden simogatják az arcunkat, de az éjszakák hűvösebbé válnak, arra emlékeztetve bennünket, hogy az idő kerekén egy új szezon közeleg. Az augusztusi táj is megváltozik, ahogy a virágok elbúcsúznak, és az őszi színek fokozatosan megjelennek.

A versek ereje az, hogy meg tudják örökíteni ezeket az érzéseket és pillanatokat, átadva az olvasónak a költő által átélt élményeket és gondolatokat. A „Szép augusztusi versek” gyűjteményében olyan alkotásokat találsz, melyek megidézik az augusztus varázsát, bemutatva az évszak egyedi vonásait és az emberi lélek rezdüléseit.

Legyen szó a színek játékáról a naplementében, az elmúlás és az újjászületés körforgásáról, vagy éppen a nyár utolsó boldog pillanatairól, minden vers egy kis szeletet örökít meg az augusztusi hangulatból. Reméljük, hogy ezen költemények olvasása inspiráló és megindító élményt nyújt majd, és segít elmerülni a nyár végi időszak varázslatos atmoszférájában. Kellemes olvasást kívánunk!

Babits Mihály: Augusztus

A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.
A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?
Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?
Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.
Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –
Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.

Tóth Bálint: Augusztusi este

A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.

Borsi Gábor: Meteorok

Félelmet keltenek a szívekben, a lelkekben.
Mégse foglalkozik komolyan velük senki sem.
Minden évben augusztus derekán látjuk őket.
Mint ezer csillagszóró, borítják be hajnali egünket.

Hatalmas nagy seregüknek se párja, se száma!
Nagy sokaságukat senki meg se számlálja.
Míg a kicsinyeik csak örömet okoznak nekünk.
Ha hiszel benne, minden kívánságod teljesül velük.

De a nagyjaik oly gigászian hatalmasak.
Kisebb országokat beterítenek, ha úgy akarnak.
Félelmetes erejüknek pusztító minden órája.
Az ő dicsőségük lesz egyszer a világunk pusztulása.

Őrni: Augusztusi ének

Kertkapumon kopogott Augusztus reggele,
postaládámban kis méhecskék döngicséltek,
befészkeltek a nyáron, megtehették, nem vártak
számlákat, leveleket, éltek vidámságban,
s én is megörültem, olvastam az üzenetet:
Megérkeztem! Kedvenc hónapom, születésem,
csodálatos utazásaim időpontja,
tengerparti nyaralások, barangolások a
kultúrák kincsesbányáiban, művészetek
szentélyeiben, melyeknek mostan lehetek
hírnöke az írásaimban – végre itt vagy!
Tükörbe nézve figyeltem tetteimet, magam
mögött hagyott gondolataimat, egy évemet,
mely szenvedélyes érzelmekkel volt telis-tele,
jó és rossz jött-ment… így megfogtam tarisznyámat,
kezembe vettem a vándorbotom – mogyorófa
szülötte -, Hektor barátomnak füttyentettem:
– Nosza gyerünk, kirándulásra hív a Természet!
Szép idő kacsintott sétánkon, napsugarak
érkeztek enyhe szellőszárnyon, megsimogatva
a fáradókat, bárányfelhők legelésztek
délkeletre bandukolva uzsonnaidőben:
így köszöntött a kilátóhelyen álló pad,
melyre leültem, kutyám mellett helyet foglalva.
Nézelődtünk, én tátott szájjal, ő lógó nyelvvel,
gyönyörködve utazgatott a tekintetem
végig a vidéken, sárkányrepülő pilóta
integetett boldogan vitorlázva, szabadnak
képzelve magát, ám ott körözött a fenyves
felett a vércsepár: – Oly magasságokba, Ember
nem kerülhet! Hallottam a vidám gyermekkacajt
a tó felől – fürdőztek -, s gólyacsalád felszállva
a nádas mentén repkedett, már készülődtek:
– Igen, vár a nagyvilág, sok-sok szépséges hely!
Erdőn-mezőn át, szőlőfürtöket látogatva,
árkon-bokron keresztüllépve ballagott a
férfi – vándorszerzet kinézet, oly magamféle -,
s a levegő megtelt távoli almaszüretek
illatával… Ő volt Augusztus – ruhájának
vörös színét megismertem -, asszonyok daloltak
búcsúnapokon nyomában, Szent István ünnepének,
az Új kenyér havának népszerű képviselője.
Napnyugta varázsolta festőire a tájat,
amikor hazafelé indultunk, róka koma
bújt előlünk odújába… s lám, vártak telkemen
trombitavirágaim kinyílva, üzenettel
feldíszítve: – Írj tovább szépen, énekelj soraidban!

Radnóti Miklós: Naptár
Augusztus

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

The post Szép augusztusi versek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Üdvözöllek az „Augusztusi versek” című cikkünkben! Augusztus, a nyár utolsó hónapja, sokak számára az emlékek és érzelmek időszaka. Ez az időszak gyakran hozza magával az évszak végének búcsúztatását, miközben még mindig az elmúlt hónapok kellemes melegét élvezzük.

A versek az egyik legkifinomultabb módja annak, hogy megörökítsük az érzelmeket, a természet szépségét és az emberi lélek mélységeit. Az „Augusztusi versek” gyűjteményünkben olyan alkotásokat találsz, melyek megidézik ezt a varázslatos hónapot. Lehet, hogy a versek a meleg napok pihentető csendjét és a déli szellők enyhe simogatását örökítik meg, vagy éppen az elbúcsúzás fájdalmát és az új kihívásokkal való találkozás izgalmát fejezik ki.

Minden költemény új perspektívából mutatja be az augusztusi időszak jelentőségét, megkondítva a lelkünkben rejlő húrokat. Olvasásuk során talán felfedezel majd magadban olyan érzéseket és gondolatokat, melyekkel könnyebben megértheted ezt a különleges hónapot.

Böngéssz hát bátran az „Augusztusi versek” gyűjteményében, és engedd, hogy azok a szavak és sorok elkalauzoljanak egy olyan utazáson, amelynek során mélyebb betekintést nyerhetsz a nyár végi időszak varázslatába!

Juhász Gyula: Augusztus

Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma!

Az éj szerelme szerteárad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!

Mutatjuk Petőfi Sándor: Augusztus 5-dikén versét.

Itt a gyűrü, itt a gyűrü,
Itt van végre ujjamon!
Itt van ajka, itt van ajka,
Itt van végre ajkamon!

Oh, mi édes, oh, mi édes,
A csók piros ajakán!
A kerek világnak minden
Édessége itt van tán.

Csókolj, csókolj!… senki sem lát…
Szíjad, szíjad ajkamat!
S ha látnak is? jegyeseknek
Csókolózni már szabad.

Addsza ajkad, addsza orcád,
Homlokod, szemeidet,
Elborítom csókjaimmal,
Mint a hajnal az eget.

Szédülök… fogj meg karoddal,
Lágy karoddal, szép leány!
Csók-e ez vagy bor? biz én már
Nem is tudom igazán.

Bor lesz ez, bor! ilyet ittak
Az olympi istenek,
S én, az ember, nem birom meg,
Fölforgatja eszemet.

Mámor szállt nehéz fejemre,
Oh de milyen mámor ez!
Égbe vitt… a föld alattam
Végtelen mélységbe vesz.

Túljutottam már a felhők
Tarka vándor-táborán;
Csillagok között röpűlök,
Mindenik egy csalogány.

Mint dalolnak, mint dalolnak!
Ilyet nem hallott fülem.
S milyen fény! százezer villám
Nyargalózik körülem.

Hát a szívem, hát a szívem?
Ott van, ott van még a baj…
Fiu, ugy vigyázz magadra:
Örömedben meg ne halj!

Jöjjön Radnóti Miklós: Augusztus verse.

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel

Kékül az ég,az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángol,vörös az égnek alja,
és égni kezd az óriás pokol.

Az ember ébred- a láng sustorog –
fájdalmasan liheg,kikél az ágyból,
beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,
fejét paskolják a lángostorok.

És nő a fényár, zúg a virradat,
a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,
az árva ember fetreng benne főve.

Véres sarokkal, bőszen ront előre,
és este elnyúlik az ugaron,
mint egy agyonhajszolt, véres barom.

Íme Babits Mihály: Augusztus írása.

A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.

Várnai Zseni: Nyári zene

Kis pacsirta zeng az égen,
bárány béget puha réten,
lubickol a kis halacska,
simogatja a patak habja.

Sárgarigó lombok árnyán
fuvolázgat fuvoláján,
illatot sodor a szellő
lassan száll a fehér felhő.

Bogár zümmög, döng a méhe,
be szép is a nyár zenéje!
Dalolj te is, kis virágom,
mint a madár fönn az ágon.

The post Augusztusi versek appeared first on Meglepetesvers.hu.

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

The post Radnóti Miklós: Augusztus appeared first on Meglepetesvers.hu.

Itt a gyűrü, itt a gyűrü,
Itt van végre ujjamon!
Itt van ajka, itt van ajka,
Itt van végre ajkamon!

Oh, mi édes, oh, mi édes,
A csók piros ajakán!
A kerek világnak minden
Édessége itt van tán.

Csókolj, csókolj!… senki sem lát…
Szíjad, szíjad ajkamat!
S ha látnak is? jegyeseknek
Csókolózni már szabad.

Addsza ajkad, addsza orcád,
Homlokod, szemeidet,
Elborítom csókjaimmal,
Mint a hajnal az eget.

Szédülök… fogj meg karoddal,
Lágy karoddal, szép leány!
Csók-e ez vagy bor? biz én már
Nem is tudom igazán.

Bor lesz ez, bor! ilyet ittak
Az olympi istenek,
S én, az ember, nem birom meg,
Fölforgatja eszemet.

Mámor szállt nehéz fejemre,
Oh de milyen mámor ez!
Égbe vitt… a föld alattam
Végtelen mélységbe vesz.

Túljutottam már a felhők
Tarka vándor-táborán;
Csillagok között röpűlök,
Mindenik egy csalogány.

Mint dalolnak, mint dalolnak!
Ilyet nem hallott fülem.
S milyen fény! százezer villám
Nyargalózik körülem.

Hát a szívem, hát a szívem?
Ott van, ott van még a baj…
Fiu, ugy vigyázz magadra:
Örömedben meg ne halj!

The post Petőfi Sándor: Augusztus 5-dikén appeared first on Meglepetesvers.hu.

Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma!

Az éj szerelme szerteárad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!

The post Juhász Gyula: Augusztus appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kékül az ég,az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángol,vörös az égnek alja,
és égni kezd az óriás pokol.

Az ember ébred- a láng sustorog –
fájdalmasan liheg,kikél az ágyból,
beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,
fejét paskolják a lángostorok.

És nő a fényár, zúg a virradat,
a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,
az árva ember fetreng benne főve.

Véres sarokkal, bőszen ront előre,
és este elnyúlik az ugaron,
mint egy agyonhajszolt, véres barom.

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.
Mi a véleményed Augusztusi reggel versről?

Írd meg kommentbe!

The post Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel appeared first on Meglepetesvers.hu.

A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.

The post Babits Mihály: Augusztus appeared first on Meglepetesvers.hu.