Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.

Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda költeményét.

Mi a véleményed Március 15-ére írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Donászy Magda: Március 15-ére appeared first on Meglepetesvers.hu.

A költő könnyed, párbeszédes formában hozza közelebb az olvasóhoz a természet újjáéledését, ahol a hóvirág, a tavasz bátor hírnöke, lágyan mesél a világ változásairól. Ez a vers egyszerre tölti meg a szívet reménnyel és az új kezdetek iránti vágyakozással.

Jöjjön Donászy Magda: Hóvirág verse.

– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
– Ó, be szép ez virágom!

The post Szívet melengető Donászy Magda költemény, amely mély érzelmeket ébreszt appeared first on Meglepetesvers.hu.

– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
– Ó, be szép ez virágom!

The post Donászy Magda: Hóvirág appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

The post Donászy Magda: Pedagógusnapra appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem,
amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy a zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.

The post Donászy Magda: Óvodától iskoláig appeared first on Meglepetesvers.hu.

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma.
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem,
az jutott eszembe:
Anyák napján legyen virág
mind a két kezembe!
Egyik csokrot Neked szedtem
odakünn a réten.
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
Fésülted a hajamat.
Jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

The post Donászy Magda – Nagyanyónak appeared first on Meglepetesvers.hu.

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda versét.

Mi a véleményed az Anyák napján írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Donászy Magda: Anyák napján appeared first on Meglepetesvers.hu.

Télen csupasz
minden ág,
réten-völgyön
nincs virág.
Erdő, mező,
kert kopár,
még a szél is
sírdogál.
Csak a fenyő
ünnepel…
Zöld ágain
hólepel.
Beviszik a
szobába
kivirágzik
az ága.

The post Donászy Magda: Fenyőfa appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

The post Donászy Magda: Télapóhoz appeared first on Meglepetesvers.hu.

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.

Végre sötétedik…
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…

Azért olyan kedves…
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára…Anyára.

The post Donászy Magda: Karácsony délután appeared first on Meglepetesvers.hu.

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam

The post Donászy Magda: Ajándék appeared first on Meglepetesvers.hu.

Három kislány almát szed,
egyik kisebb, másik szebb,
nótázik a legkisebb,
mind a három almát szed.

Délig szedtek száz egyet,
három puttony megtellett,
Napnyugtáig még százat,
három kislány elfárad.

The post Donászy Magda: Almaszedés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.

Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki
a virág.

Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.

The post Donászy Magda: Édesanyámnak appeared first on Meglepetesvers.hu.

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
teletömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

The post Donászy Magda: Télapó appeared first on Meglepetesvers.hu.

Piros vagyok.
Kerek. Édes.
Főleg nyersen
egészséges.

Hanem ősszel
jól megfőznek,
szitán törni
alig győznek.

A kamrában
bizony, bizony
szép a piros
paradicsom.

The post Donászy Magda: Paradicsom appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az én szép zöld fenyőfám
messzi földön született.
Mégis eljött, hogy itt töltse
a fenyő ünnepet.

Jött szekéren, csengős szánon,
teherautón, vonaton
jött őz járta csalitosban,
fagyott földön, friss havon.

Apám, anyám a zöld ruhás
vendég elé sietett,
Aggattak rá cukrot, diót,
arany-ezüst díszeket.

Ága hegyén köröskörül
kigyulladt a gyertyafény:
Ráragyogott mindenkire
a békesség ünnepén.

The post Donászy Magda: Az én karácsonyfám appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt s ünnepnapot.

The post Donászy Magda – Ma szívünk ünnepel… appeared first on Meglepetesvers.hu.

Donászy Magda: Homokozóban
Fényes délben
sül a homoktorta,
teli van a bögre,
teli van a forma.

Szita, szita, falapát,
sütögetik a babák,
futó szederinda,
tetején a minta.

Pattan, szökken,
repül a nagy labda,
lóti-futi száz petty
kerekedik rajta.

Sose’ pihen sose’ áll,
hova szalad, hova száll?
Ide-oda, föl-le,
fűre, fára, földre.

Donászy Magda: Jó napot, tanterem
Jó napot, tanterem!
Kedves fiúk, lányok.
Szeptemberben én is
iskolába járok.

A betűről, számtól
egy csöppet se félek.
Vidáman néznek rám
a szép, színes képek.

Fényes tolltartómban
ceruzákat látok.
Régi ismerősök,
mind.mind jó barátok.

Szeptemberben én is
iskolába járok.
A viszontlátásra
kedves fiúk, lányok.

Donászy Magda: Nyári eső
Nyári eső
csepereg.
Lemossa a
cserepet.
Jó esik a
határnak
meg a szomjas
madárnak,
a kiszáradt
mocsárnak,
hol a békák
vasárnap,
a kis béka-
királynak
örömére,
kuruttyolni
kijárnak.

Donászy Magda: Hóember
Mérgesen néz
a hóember,
Hozzányúlni
senki nem mer.
Kezében a
seprű nyele,
Megbirkózni
ki mer vele?
Mozdulatlan
áll a helyén.
Szalmakalap
van a fején.
Sem nem eszik,
sem nem iszik,
mégis egész
télen hízik.
Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
– Elolvadok!
Tavaszra csak
helye marad.
Meg a seprű,
meg a kalap.

Donászy Magda: Madárkák télen
A veréb, a rigó
ide-oda röppen,
felhők hava hull
puha-pihe csöndben.

A madár didereg,
odafagy a lába.
Sok-sok etetőt
tegyetek a fára.

Fut a szán a havon,
gyerekek a szánon,
van már etető
a boróka ágon.

A veréb, a rigó,
a cinege fújja:
Lesz még kikelet,
kisüt a nap újra.

Donászy Magda: Újesztendő
Éjfél tájban
megérkezik
újesztendő napja,
pilinkélő
hóhullásban,
jégvirágos fagyban.
Havas ágon lengő
széllel bélelt kendő.
Fenyőtoboz
harangozza:
Újesztendő eljő!

Donászy Magda: Hóember
Hóna alatt seprűt szorít,
pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
mint a patak, könnye hull.

Donászy Magda: Csillag

Fényes csillag vagyok
odafenn az égen.
Sokszor utaztam már
a Göncölszekéren.

Van sok kis pajtásom:
csillagfiúk-lányok!
A tejúti csillag–
óvodába járok.

Donászy Magda: Első nap az óvodában

Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!

Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.

Kukucskáló fiúk, lányok
nézik:-Ki az új gyerek?
Óvó néni!-hüppög Orsi.
-Én senkit sem ismerek.

Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
-Makkos mókus! A holmimra
vigyázz!-kéri kedvesen.

Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
-Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!

Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: -Valóságos
játékbolt az óvoda.

Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
-Ki csinálta?-kérdi Orsi.
-Panka meg én.-mondja Pál.

Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.

Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
-Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.

Az ajtóból Éva néni
kéri őket: -Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?

Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
-Óvodában így való.

Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.

A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.

Óvó néni képet mutat:
-Mit látsz rajta Julika?
-Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.

Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.

Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogócskáznak, versenyt futnak:
-Szaladj, én is szaladok!

Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.

Ebéd után után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt.

Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
-Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!

Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.

Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
-Volt egyszer egy Mehemed…

Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
-Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!

Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
-Gyere! Vár az anyukád!

Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!

Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.

-Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!

Donászy Magda: Télapó az erdőben
Napok óta, hetek óta
esik a hó szüntelen.
Ott hintázik a kopár fán
zöld fenyőfa levelen.

Vastag tölgyfa kérge körül
kemény páncélt von a jég.
Dideregve nyalogatják
szomjas szájú őzikék.

Tapsifüles mindhiába
szimatol a hó felett,
nem találja sehol sem az
édes répagyökeret.

Ugri mókus kedve illan,
üres gyomra korogó,
odújában fogytán van a
tökmag, dió, mogyoró.

És a madár? A vadgalamb,
a vörösbegy, kis rigó?
A végtelen Hóországban
nekik sem jut semmi jó.

Csak a cinke vigasztalja
csüggedező társait,
a magasból messze kémlel,
mintha várna valakit.

Tavaly télen majd megfagyott,
betakarta már a hó,
alélt szíve alig dobbant…
úgy talált rá Télapó.

Gémberedett tolla közé
lehelte a meleget,
adott neki faggyút, diót,
olajbogyószemeket.

Megígérte, ezután is
minden évben erre jár,
tán a kedves Télapókát
várja most a kis madár?

Hulló hóban, szélviharban
ott ül a fa tetején,
kicsi szívét dobogtatja
örömváró jóremény.

Donászy Magda: Dióverés
Dió pottyant a fejemre,
a fele se tréfa.
Le kell verni egyszeribe…
Hol van az a létra?
– Itt a létra! –
szól Lacika,
támasszuk a fának.
Hosszú rúddal jól megverjük
a diófa ágát.

Kipp-kopp, kipp-kopp,
hull a dió,
tele van a pázsit,
Feri fürge az ágakon
egyre feljebb mászik.
Kipp-kopp, kipp-kopp,
hull a dió,
vígan száll az ének,
egyetlenegy zöld diót sem
hagyunk mi a télre.

Donászy Magda: Télapó az erdőben

Mesélő: Meseerdő minden fája
Hófehér. Itt a tél!
Bokor alján nyúlanyó mesél.

Nyúlanyó: Minden évben erre jár ha
Hull a hó, Télapó!
Puttonyában mindenféle jó.

Nyuszik: Mit hoz? Mit hoz?
Zöld káposzta levelet szedeget?
Koplaltunk már úgyis eleget.

Nyúlanyó: Ingyom-bingyom, fiacskáim
Dehogy ezt, dehogy azt,
Virgácsot fon, rá cukrot akaszt.

Nyuszik:
Mondd el anyó egykettőre,
Mikor jön el az erdőre
Télapó?
Jó a cukor?
Jó a virgács?
Puttonyában semmi sincs más?
Leveles, kerekes
Karalábé, káposzta fejes?

Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom! Fiacskáim!
Megsúgom! Nem tudom!
Majd meglátjuk, ha jön az úton.
Nyuszik: Jaj anyóka! A bozótba
Mi morog? Mocorog?
Télapóka?
Vagy a róka?
Én is hallom percek óta?
Ki lehet?
Mi lehet?
Attól félek, talán megehet…

Varjú: Gyáva füles! Rontom-bontom,
Hogy ki zörög majd megmondom.
Káár, káár, káár, káár, káár!
Krampafalvi krampusz erre jár.

Télapó:
Hess el innen tollas-borzas
Túl a bokron, ott károghatsz!
Huss! Huss!
Meg ne ijedj kisnyúl, el ne fuss!
Fekete madár!
Hessenj tova már!
Jó napot!

Nyuszik: Jó napot!

Télapó: Találjátok el, hogy ki vagyok?

Nyulak: Te vagy a jó nagyszakállú
Télapó! Hóapó!

Télapó: Velem jött a Tél, a Szél, a Hó!
Ilyen hideg télidőben
Mi újság van az erdőben?

Nyulak: Semmi jó! Télapó!
Esik a hó, nincs ennivaló!

Télapó: Répa-retek zöld káposzta
Bőven akad két zsákomban
Kipi-kopp! Kipi-kopp!
Amit hoztam, többé nem titok.

Nyulak: Mennyi répa! Mennyi retek!
Télapó: Jöjjön ide, aki szeret!
Egyetek! Vegyetek!
Koplaltatok úgyis eleget.

Nyulak: Mind itt vagyunk,
Apó látod!

Nyúlanyó: Nyúlanyó is jó barátod!

Télapó: Itt a répa, itt a retek!

Nyulak: Ennél jobbat nem ismerek!
Nyúlanyó:
Hát még ez az idres-fodros
Kerekes, leveles
Kék káposzta milyen ízletes!

Télapó:
Puttonyomban semmi sincs más!

Nyuszik: Hát a virgács?
Hol a virgács?

Télapó: Itt a somfa aranyága,
Zörgő diót tettem rája.

Nyulak: Óh, de jó! Óh, de jó!
Éljen, éljen, éljen!
Télapó!

Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Donászy Magda:Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

Donászy Magda: Búcsúzunk tőletek
Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,
Rövid kis időre, Kerek esztendőre.

Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.

Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!

Donászy Magda: Búcsúznak a középsősök

Hatesztendős fiúk,
hatesztendős lányok!
Búcsúzásul én is
minden jót kívánok.

Búgócsiga helyett
golyós töltőtollat,
azzal induljatok
iskolába holnap.

Donászy Magda: Búcsú

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!

Donászy Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam….
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom.
Te is megnősz, kisöcsém.

The post Donászy Magda versei – ezeket érdemes elolvasnod! appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mackó bácsi odújában
Szokatlanul nagy a csend.
Téli-módi aluvásra
Készülődnek odabent.

Frici, a kis kölyökmackó,
Már egy hete elaludt.
Mackó néni két tüskével
Beszögezte a kaput.

Mackó bácsi leverte a
Makrapipa parazsát.
Átölelte Mackó nénit
Brumma! Brumma! Jóccakát! –

Hanem annyit izgett-mozgott,
Forgolászott, csapkodott,
Mancsa karma kitépte a
Kockás karton-huzatot.

A dagadó dunnaciha
Ásítozva kiszakadt,
Szálltak egymás hegyén-hátán
A tollpihe-madarak.

Lelkendezve keringőztek:
Seje-huja! Haja-hej:
Frici mackó orrán táncolt
Pihécske és Tollpehely.

A bocs orrát dörzsölgette,
Háromszor is hapcizott.
Saját magát orrba vágta:
Mégiscsak sok, ami sok!

Kik vagytok és mit akartok?
A két pihe kacagott.
Titkon összesúgtak-búgtak,
Becsapták a kis bocsot.

Hópihécskék vagyunk. Látod?
Ruhánk puha és fehér. –
Mumma mama azt mesélte,
A hó hideg, mint a dér!

A te mamád alszik télen
Azt se tudja, mi a hó!
Mackó nagymamád se látta:
Milyen a jó Télapó!

Gyere, Pihe! – hívta Pehely:
Csúszkáljunk a patakon. –
Gyere te is! – csalták Fricit.
Itt a remek alkalom.

Frici mackó talpra ugrott,
Fölemelete buksiját:
Meséljetek Télapóról!
Kedves Pihe! Mondd tovább!

Télapóka öreg bácsi.
Hóhegyeken éldegél.
Jégből van a palotája,
Kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
Teletömi puttonyát.
Mézes-mázos ajándékkal
Szánkózik az úton át.

Frici egyre kíváncsibb lett:
Nagyon hideg künn a tél?
Gyáva bocs vagy! A hidegtől
Még a gyönge őz se fél!

Frici már nem tétovázott.
Bátran mondta: – Elmegyek!
Csak nem fekszem egész télen
Itthon, mint a betegek?

Nekifeszült az ajtónak.
Kinyitotta: – Nosza hát!
Nem bújsz vissza!? – fenyegette
Öklével a nyírfaág.

Frici rá se hederített,
Sebbel-lobbal kiszaladt.
Fényes téli napsütésben
Nyalogatta a havat.

A két pihe elvezette
A befagyott patakig.
Jeges hátán csicsonkáztak,
Csúszkáltak egy darabig.

Hanem mikor a fák alól
Előbújt a téli est,
Frici ijedezve látta,
Hogy már sötétedni kezd.

Pihécske is vacogott már,
Pehelyke is remegett,
Hanem ők a bocs-bundában
Találtak a jó meleget.

A furfangos két mihaszna
Összebújva elaludt;
Fricike meg pityeregve
Keresgette: – Hol az út?

Szerencsére szelek anyja
Meglátta a fákon át,
Hogy a havas mackóbocsot
Cibálják az unokák.

Mars haza a fellegekbe!
Aludjatok hajnalig!
Én elviszem a kicsi bocsot,
Bárcsak tudnám, hol lakik? –

Meddig mentek; ki tudhatná?
Tán a pelyhes fellegek.
Ám egyszer csak ott jártak a
Kilenctornyos vár felett.

Télapóka kipillantott,
Gyorsan oda sietett.
Nem tudta, a borzas havas
Bundácskában mi lehet.

Nagy nehezen lehámozta
Friciről a hósubát:
Vaú! Vaú! Egy kismackó!
Kerülgették a kutyák.

Fényes szemű ezüst-cica
Odafutott: – Miaó!
A kis bocsnak édes-mézes
Őz-tejecske volna jó!

Télapóka símogatta.
Nem kérdezte: kicsoda?
Örült, hogy a megfagyott bocs
Oda került. Épp oda.

Aranyozott cicatálban
Kapott édes őz-tejet.
Télapóka szelíd keze
Símogatta szél helyett.

Ezüstcica miákolva
Hívogatta Fricikét.
Ám a kis bocs Télapókát
El nem hagyta semmiképp.

Fogócskázni sem volt kedve.
Télapónak segített,
Kis zsákokra, zsomborokra
Kötött piros zsineget.

Elmesélte Miklós bá-nak
Szánom-bánom könny között.
Hogy a kedves odújából
Két pihével megszökött.

Nem kér diót, csokoládét,
Még a lépesméz sem jó.
Csak azt kéri: odújába
Vigye vissza Télapó.

A Mikulás meghallgatta
A kis mackó-bánatot.
Megígérte másnap reggel
Hat rénszarvast szánba fog.

Legelsőnek Frici ül fel.
Ezüstcica búcsúzik.
A kutyák is hűségesen
Kísérik a kapuig.

Télapóka felrakta még
Három zsákját, puttonyát.
A kis bocsot ölbe vette,
Ne fázzon az úton át.

Szalad a szán, repül a szán.
Múlik a nap. Délután
Az ismerős barlang elé
Nesztelenül ér a szán.

Ott a kis bocs úgy leugrik,
Mint a sebes pillanat.
Nyírfaág, hogy jobban lássa,
Lerázza a friss havat.

Ilyet még a legöregebb
Jegenye se láthatott,
Miklós napján Télapóval
Ölelkező kis bocsot.

Fricike a nyitott ajtón
Belopódzik csendesen,
Mackóéknál ennyi zajra
Nem ébred fel senki sem.

Télapóka kinyitja a
Jégvirágos ablakot,
Keze nyomán itt is, ott is
Két üveg méz mosolyog.

Begurul a piros alma,
Csengő dió, mogyoró,
Lesz öröm, ha észreveszik
Erre járt a Télapó!

Amikor a távolodó
Szarvasszánkó dala cseng,
A két pihe előbújik.
Jobbra libben, balra leng.

Pihe Fricit csiklandozza.
Mi az? Meg se köszönöd,
Hogy elvittünk Télországba,
Szedte-vette bocs-kölyök! –

Nem csoda, hogy Fricikének
A szava is elakadt.
Egy csapásra kézre kapja
A két pihe-madarat.

Bedugja a vánkos csücskén.
Rábiccenti buksiját.
Februárig meg sem moccan
– Brumma, brumma! Jóccakát!

Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda versét!
Mi a véleményed A kíváncsi bocs  versről?

Írd meg kommentbe!

The post Donászy Magda: A kíváncsi bocs appeared first on Meglepetesvers.hu.

Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág mind a két kezembe.

Klikk a teljes versért

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Íme a teljes költemény

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.

Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki
a virág.

A teljes vers ITT érhető el.

The post Három Donászy Magda vers, amit érdemes elolvasni appeared first on Meglepetesvers.hu.

Donászy Magda fia beperelte Varga Ferenc Józsefet, szerinte a humorista jogtalanul használja a költőnő nevét, visszaél annak szellemi termékeivel, valamint kegyeletsértést követ el.

Vargának a Rádiókabaré-ban megy egy sorozata Ottfelejtett mikrofon címmel, ebben a mindennapi élet különféle aspektusait villantja fel a maga szemszögéből. A barkácsbolt, a fodrászat vagy a benzinkút mellett sokszor iskola vagy óvoda a helyszín, ahol a gyerekek verseket is mondanak, itt került már elő sokszor Donászy Magda neve.

Varga szerint azonban a szerzői jog megsértéséről szó sincs, hiszen minden esetben a saját versei előtt mondja be, hogy „Donászy Magda verse”, ráadásul ebben az egy mondatban a költőnő sem negatív, sem pozitív kontextusba nem kerül.

A bíróság első fokon elutasította a keresetet.

Forrás és bővebb ITT

The post Donászy Magda fia perelte be a magyar humoristát appeared first on Meglepetesvers.hu.