A nyár az év legmozgalmasabb évszaka, így mindenféle program és a vele járó érzések feljönnek. Ezzel az összeállítással szeretnénk még csodálatosabbá tenni ezt az időszakot Neked és Családod számára is!

Szabó Lőrinc: Nyár

Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!

hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.

Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.

föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,

függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága

túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora

vagy az se emel!…Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?…Tovatüntek…
Magukkal vitték a szemünket!

Rónay György: Nyári zenekar

„Eredben ellankad a vér, a nap
sziszegve csap le rád.
Ó, zengő sugarak! a sejtjeidben
meglapul a világ,
csattan a víz és sárgán bugyborognak
a nyári trombiták…”

Gazdag Erzsi: Nyár

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.

Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

Devecsery László: Nyári este

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

The post Elbűvölő nyári versek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

Jószay Magdolna: Júniusi délután

Meleg kora-nyár, késő délután…
a nap fénypászmái aranynyílként
törnek utat a tóparti erdőben
a hatalmas lombkoronákon át.
A látvány már-már őstermészeti,
bár itt-ott a civilizáció nyomai
tompítják az idill hatását…
Hangos madárkoncert fonja át
a szívek bennrekedt szavát,
úgy tűnik, két jó barát
a madárdal s a szívdobogás –
csak a természet neszez,
míg kezed kezemre talál…
Faágak közt cikkanó barnaság,
kecses kis mókus röppenve futkos,
szembenézve velünk, meg-megáll…
percekig csendben bámuljuk a csodát,
s egyszer csak eltűnik az óriás
lombok közt, mókás farkával integet –
így ajándékozza meg a természet
a szépségre szomjas szíveket –
vele groteszk ellentétben csap le
egyre sűrűbben és fájdalmasabban
a kiéhezett szúnyogsereg…
egy darabig küzdünk velük,
majd feladva a romantikát s vele
az erdei sétát, indulni készülünk.
De még kapunk a természettől néhány
feledhetetlen pillanatot:
láthatjuk az épp lenyugodni készülő
hatalmas, vörös napkorongot,
amint narancs-vöröses palástját
szétteríti a látóhatár fölött,
a béke és nyugalom érzését kelti
bennünk – s ember és természet között.

H. Kohut Katalin: Szerelmes június
Mámorosan járom fájdalmas utamat,
s Te, vigaszom, nem vagy velem.
Tétován függ levelem az Idő-fán,
a mindenségben villognak a betűk.
Átlátszóak a csillagközi kapuk,
szédülten keresem a jövőmet,
drágakövemre róttam neved,
tanúm az ég serege, a csillagok.
Júniusi varázslattal igézlek,
Szent Iván tüze kéjjel robban,
sajgó szívem töltsd be ismét
szerelemmel, egyetlenem!

Pete László Miklós: Júniusi Élet-szimfónia

Júniusi langymeleg,
Csöndes esti fellegek,
A világ ma önfeledt
Boldog léptű
Kisgyerek.

A csöndes est Élet-oltár,
S az Élet ajkán zsoltár
A zsongó illatár.

Pinczési Judit: Nyári dal

Egy kislány kék lepkét fogott.
Szebb volt, mint egy szálló madár.
Fénylő szárnyát szétnyitotta,
azt mondta, ő lepkekirály.

„Nem koronámat adom én,
a szabadságért kevés, tudom,
de ha röptömben felkiáltok,
a hangom megül az arcodon.”

Lepke táncol a szélben,
a tó ezüst tükör.
Egy kislány játszik a réten,
s az arca tündököl.

Kencse Orsolya: Június

Ha kifakulna ere a lombnak
sikoltva hullna rá a határ,
sikolya szállna égi csatába:
egy vörös torkú fecskemadár.

Ha eldőlnének széltől csavarva
ősfényű bükkök egy ostrom alatt,
fáradt testükön vihar csaholna,
bőgve söpörné meddő hantjukat.

Zúgna az érben, lánghajú fényben,
zúgna magában az őszi kolomp,
seregély árnyak hoznák a kerten
át a piros vért, lesne a lomb.

De ma még nyár van ég-vitorlában,
zsenge levélben dobban a szív,
könnyű zenének stiglic torkában
csillan a nedve, és odahív.

Majd a hegyekben kéklik a dallam,
és csal a napomra felleget,
sodor a zöld lomb, húrja az áram,
meg-megkondul az az őszi kolomp.

Kányádi Sándor: Napsugár-hívogató

Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!

Csuka Zoltán: Június

Édesen csurran a nyár a tájon,
mint cukordinnye, mézes a fény,
semmi se moccan, most nincs, ami fájjon,
duzzad az élet a föld kebelén.

Lány megy az úton, a válla kigyúllad,
pattan a lángja, s a rét peremén,
míg kaszája a rendbe fullad,
lobbanó szemmel áll s ég a legény.

Mintha az élet most újra születne,
s percnyi se lenne mögötte a múlt,
s szállva is állna, keringve örökre
csillag, mely égve az égbe kihullt.

Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?

Folyópartra
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!

Áprily Lajos: Június 21

1.
Az esztendő ma átbillent az ormán,
lejtője várja: nyári s őszi rét,
és lenn az őszi táj alatt, mogorván
komor vidék: a téli vaksötét.

2.
De láttad-é, ha fogy homálya,
s újból emelkedőre hág?
Március és május csodája
s csodákon túl új csúcsa várja,
s tágul élet, tágul világ.

The post Szenvedélyes versek a júniusról appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Weöres Sándor: Kánikula appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.

Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.

Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte…

Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa…

Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,

szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült…

Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Devecsery László: Felhő-játék appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nyár esti felhő ágyat kínál,
rajta a napfény elszundikál.

Álmos az erdő, szunnyad a táj,
fecskemadár is fészkére száll.

Csendes a tópart, suttog a nád,
lágy hullám ringat két vadkacsát.

Tóparti fészket rejti a sás,
benne fehérlik három tojás.

Hullámzó vízen csillan a fény
három fióka lesz az idén.

The post Mentovics Éva: Este a tóparton appeared first on Meglepetesvers.hu.

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Bartos Erika: Gyümölcskosár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Uram, áldalak a nyárban.
Aranykalászos határban
száll most hálával teli
trónusod elé az ének,
tüzéért a nap hevének,
mert a szemet érleli.
Esőcseppek záporáért,
hajnalok hűs harmatáért,
mindenért az ég alatt
vigassággal áldalak.

Friss vetés, szép zöld ígéret
magot hozott és megérett,
s amint lengeti a szél,
zizegő, szelíd szavával,
hitet tevő himnuszával
nagy jóvoltodról beszél.
Boldog, aki érti, hallja,
s míg aratni indul karja,
miközben rend rendre dűl,
Téged dicsér egyedül.

Minden kicsiny búzaszemben
térdre kényszerítesz engem,
csodatevő Istenem.
Kezed odatette áldva
a nyár gazdag asztalára
mindennapi kenyerem.
S asztalán a keresztfának
Fiadat is odaszántad,
hogy benne legyen nekünk
kenyerünk és életünk.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Túrmezei Erzsébet: Nyár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hárs László: Miértek és hogyanok

Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély, mire vár?
A félóra, mitől fél?
Az aludttej hánykor kél?
Két adagot miért nem kér,
aki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal miért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Az idő honnan jön és hova tart?
Minden csupa hol, meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat,
megfejtem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor sem értek:
hogyan lesznek a hogyanok?
S miért vannak a miértek?

Dsida Jenő: Nyáresti áhítat

Lépkedj vigyázva, kedves!
Míg mély varázsa tart
e percnek, ülj le mellém.
A csöndet ne zavard.

Az Úr mennydörög olykor,
máskor a suhogó
tölgyek holdfénybe rezgő
szavával suttogó,

máskor csókokba csattan
termő parancsa, majd
költők szájával szólal,
mikor a rím kihajt.

Most, hogy ily enyhületben,
mivel sem küzködőn
ülök a tiszta csendben,
a tiszta küszöbön:

egy kis tücsköt választott
s e cirpelésen át
beszél. Figyelj, figyelj csak!
Én értem a szavát.

Juhász Gyula: Régi nyári éj

Fekete jegenyék között
Pirosan kelt a nyári hold,
A táj bársonyba öltözött,
A Tisza csöndben szunditott.

Majd, mint az ezüst, fényleni
Kezdett a boglyák bús sora.
Az egész földre ráborult
A ragyogó éj mámora.

Szikráztak fönn a csillagok
És lenn a rőt pásztortüzek:
Az ég és föld szerelmesen
Egymásnak titkokat üzent.

The post Nyári versek felnőtteknek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed a Nyár írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Szabó Lőrinc: Nyár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.

Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.

Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

The post Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár appeared first on Meglepetesvers.hu.

A vakációra készülhetünk az alábbi kedves, tréfás versekkel, amelyek biztosan erőt adnak a gyerekeknek a tanítás utolsó heteihez, a szülőknek pedig kikapcsolódást a szabadságig!

Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?

Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!

K. László Szilvia: Nyárköszöntő

Szervusz, kedves Napsugár!
Örülünk, hogy itt a nyár.
Kérlek, süss jó melegen,
pihenhetsz a réteken.
Érleld meg a gabonát,
lombosítsd a sok szép fát,
langyosítsd a vizeket,
melegítsd a szíveket!

Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső
Megered,
Sírnak fenn a
Fellegek.
Patak fölött
Mint a híd,
Szivárványból
Magas ív.
Azon át csak
Madár jár,
Egyenest a
Napba száll.

Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár

Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele-tál,
tarka idő szőttese száll.

Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

Andók Veronika: Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Devecsery László: Nyári este

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

Nagy László: Balatonparton

Balatonparton a
nádi világban
megbújtam egyszer
s csuda szépet láttam
bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.

Vad ruca moccant
topogott a vízre
barna liléit
vízi útra vitte
senki se látta
csak magam csodáltam
ott a víz partján
még sokáig álltam.

Játszott a nádas
széllel és derűvel
s hazaindultam
nádi hegedűvel.

Gazdag Erzsi: Nyár

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Weöres Sándor: Kert

Saláta-bokorka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.

Gyere, tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere, tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlő

Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

Gazdag Erzsi: Hol van a nyár?

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.

The post Nyári versek egy csokorban appeared first on Meglepetesvers.hu.

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Gazdag Erzsi: Nyár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét.

Mi a véleményed a Június írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Radnóti Miklós: Június appeared first on Meglepetesvers.hu.

Tornóczi Köles Ildikó: Nyári dal

Fű, fű, zsenge fű,
szól a tücsökhegedű!

Selymes pázsit, puha rét,
dolgos, szorgos hangyanép,

pillangó és pacsirta
csalogat a határba.

Hívogató napsugár:
Ó, de szép is ez a nyár!

Fű, fű, zsenge fű,
szól a tücsökhegedű!

Gazdag Erzsi: Hol van a nyár?

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.

Mentovics Éva: Este a tóparton

Nyár esti felhő ágyat kínál,
rajta a napfény elszundikál.

Álmos az erdő, szunnyad a táj,
fecskemadár is fészkére száll.

Csendes a tópart, suttog a nád,
lágy hullám ringat két vadkacsát.

Tóparti fészket rejti a sás,
benne fehérlik három tojás.

Hullámzó vízen csillan a fény
három fióka lesz az idén.

Őri István: Nyári reggel

Csip-csip, kismadár
éledezik a határ

Csip-csip, kismadár
szemét nyitja napsugár

Csip-csip, kismadár
messze hangzó ének száll

Csip-csip, kismadár
felébredt a napsugár

Csip-csip, kismadár
erdő, mező táncot jár

Csip-csip, kismadár
mosolyog a napsugár

Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

The post A legkedvesebb nyári versek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Devecsery László: Felhőjáték

Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.
Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.
Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte…
Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa…
Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,
szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült…
Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!

Drégely László: Nyári tánc

Tarka réten,
fák alatt,
fiúk, lányok
játszanak.
Körbe állva,
táncot járva,
mindenkinek
víg a párja-
Velük mulat
tündér lánya,
napsugár a
koronája.

Sarkady Sándor: Nyár

Dünnyög a dongó,
forró nyár-
álmos a lepke,
lustán száll.
Szitakötő zümmög,
öreg béka hümmög-
záport vár.
Szól a pacsirta,
zengő nyár-
búzamezőben
fürj sétál.
Bókol a búza,
pipacs koszorúzza-
sarlót vár.

Győri D. Balázs: Nyári szellő

Nyári szellő ficánkol,
füttyöt hoz a madártól,
trallala, trallala,
ágat tép a fűszálról.
Ugra-bugrál az úton,
folyó felett a hídon,
trallala, trallala,
táncol árkon bokrokon.
Megcsiklandoz engen is,
s nevet rajtam a hamis,
trallala, trallala,
vidám leszek magam is.

The post Nyári versek gyerekeknek appeared first on Meglepetesvers.hu.