in

Weöres Sándor: Kánikula

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Sinkovits Imre verset mond – Kölcsey Ferenc: Himnusz

Weöres Sándor: Hold és felhő