in

Weöres Sándor: Kánikula

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Várnai Zseni: Őszi Napsütés

Kányádi Sándor: Októberi lakoma