Ajánljuk

  • in

    Tóth Árpád: Körúti hajnal

    Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Nagy Bandó András – Szerelem

    Nagy Bandó András – Szerelem Neked a körte volt a jeled, nekem az alma, neked még szőke volt a fejed, nekem meg barna.Emlékszem, Pöttyös volt a neved, nekem meg Ármin, neked a széken volt a helyed, nekem a sámlin. Akkor még rendőr volt az apád, enyém meg munkás, akkor már orvos volt az anyád, enyém […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula – Jó érezni

    Illyés Gyula – Jó érezni Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek, s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet. Mit el nem értünk, külön tévelyegve; talán egy kis fészek adja meg […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsi: Mesebolt

    Gazdag Erzsi: Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt: fiókjában törpék ültek, vizilányok hegedűltek. Öreg anyók szőttek-fontak, apró manók táncot roptak. Lidérc ugrált az udvarban, kaszás pók varrt az ablakban. A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett, cégére egy tündér volt: ilyen volt a mesebolt. Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: A három nyúl

    Jöjjön Zelk Zoltán: A három nyúl verse. Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak — – Úgy, úgy […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Álom

    Petőfi Sándor: Àlom Kór valék, fájdalmaimnak Szenvedém nagy kínjait; Jött az éj szelíden végre, S könyörűlve békeségre Álmaim karába vitt. És láttam ott A szőke lányt, Nem hidegen Már szűm iránt; Hozzám voná A szerelem, S eget lele E kebelen, S én piruló Lángajakán, Mézcsókjait Lecsókolám. És újra csók, S megannyi csók, S oly édesek! […] Olvass tovább

    Olvass tovább




Kvízek