Ajánljuk

  • in

    Jöhet egy kis olvasnivaló? Magyar versek 1.

    Jöjjön a Magyar versek összeállításunk 1. része. Tóth Árpád: Erdőszél Itt valaha Mátyás király Nézhette az estéli táj Kék fényében a megbuvó vad Nyomán felrebbenő rigókat. Azóta, hogy leáldozott Az a nap, itt mi változott? A szikla omlott pár vonalnyit, S a gyom, amely virít, meg elnyit, A dercefű s a fecskefű, Melyhez a kóbor […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Kovács Barbara: Ma rossz leszek

    Jöjjön Kovács Barbara: Ma rossz leszek verse. Ma rossz leszek. Elhatároztam. Senkinek nem köszönök. Az oviban verekedni fogok, meg egy tányért összetörök. Zsuzsi haját meghúzom, Laci rajzára odafirkálok, a várat feldöntöm, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, de ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, fog majd csodálkozni az egész óvóda! Foglalkozás alatt […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Vörösmarty Mihály: Az élet időről

    Jöjjön Vörösmarty Mihály: Az élet időről verse. Mulnak az esztendők szomorú folyamattal azonban, Még nyög az emberi nem élete terhe alatt. Igy mulik el gyengébb éltünk zsengéje valóban, Amikor emberi kort érni kivánna szivünk. Ezt el is éri ugyan, mégis keseregve tekinti Zsengésebb üdeit hátra nyomulni pedig. Hát mikor a vénség beteg ágyra szorítja, reménség […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A túlsó part

    Jöjjön Szabó Lőrinc: A túlsó part verse. S ez lett fontos az Istenek előtt. Áldottak voltak a titkos erők, melyek a túlsó partra vittek át, ahol a lélek elejti magát, ahol gyógyul a fájó akarat, ahol bilincsét oldja a tudat, ahol levedli magányát az Egy, ahol a Sokba az ember hazamegy, ahol félelem és vágy megszünik, […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: A szomj

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A szomj című verse. Nemes Nagy Ágnes: A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Vallomás

    Jöjjön Heltai Jenő: Vallomás verse. Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört szegény szivének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát! szavamra mondom, Megtisztelő egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. Ön csupa […] Olvass tovább

    Olvass tovább




Kvízek