Ajánljuk

  • in

    Zelk Zoltán: Az én kertem

    Zelk Zoltán: Az én kertem Van nekem egy diófám, de az olyan fajta; dió terem rajta, mellette az almafám, azon pedig alma. Mellettük egy szilvafám, nézem, nézem, mintha annak ágán se egyéb teremne, csak szilva. Tudom, el se hiszitek, hiába is mondom, van ribizlibokrom is, és azon a bokron, azon is csak ribizli, azon se […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Halország

    Jöjjön Zelk Zoltán: Halország verse. Falu végén, hegy alatt csörgedezik egy patak, ficánkoló víg halak játszanak a víz alatt. Talán még házuk is van víz alatt, a homokban, fényes kavicsból rakták: ott töltik az éjszakát. Reggel vígan ébrednek, eleségért sietnek, szitakötő, vizipók, halreggelire valók. Később ebéd is kerül s ha fönn az ég kiderül: a […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz?

    Jöjjön Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz? verse. Hova futsz, te kicsi őz? -Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak… -És az hol van, merre van? Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra… -S ha odaérsz, ott maradsz őszi őzikének? leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek? […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Teher

    Baranyi Ferenc: Teher Úgy adtam én, hogy ő megértse: visszaadtam, amit azóta sem osztott meg senkivel, látom görnyedni őt az őszi alkonyatban: mit tőlem visszanyert, mindent tovább cipel. Fölötte matt magány: behorpadt bádogégbolt, előtte csontkaréj: elporladt láthatár, viszi belőlem azt, ami csak az övé volt – s ez nagy teher neki. Soká nem bírja már. Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Osvát Erzsébet: Pattan a rügy

    Osvát Erzsébet: Pattan a rügy Tavaszt rikkant a rigó, itt van már a gólya Pattan a sok rügy a fán, mintegy varázsszóra. Eltűnt a hó, és a föld nagy vidáman ébred. Bimbót bont az ibolya, híre sincs a télnek. Tarka szoknyát kap a rét zöld ruhát az erdő. Ég kékjéről csodálja egy kis kölyökfelhő. Versenyez […] Olvass tovább

    Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Téli nap

    Jöjjön Várnai Zseni – Téli nap verse. A nap mint rézvörös korong vacog a hideg égen, a szív ilyenkor elborong: Nem láttam napot régen. A szív ilyenkor elmereng, s tavaszi fényre vágyik: – pattanj ki, rügy, ne szenderegj, zöldellj ki újra pázsit! Jöjj, hóvirág, szépülj világ, virulj tavaszi fényben, mosolyogj rám, tűnt ifjúság, ragyogj, mint […] Olvass tovább

    Olvass tovább




Kvízek