Ajánljuk:

  • Jöjjön Weöres Sándor: A társ verse.
    in

    Weöres Sándor: A társ

    Jöjjön Weöres Sándor: A társ verse. Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed  A társ írásról? Írd meg kommentbe! Még több szerelmes verset ITT találsz   Olvass tovább

  • in

    Szép Ernő: Csiga

    Jöjjön Szép Ernő: Csiga verse. Ez itten a csigaház, melyben a csiga tanyáz. Ő nem Pali, se Zsiga, csak egy névtelen csiga. Nincs a házán emelet, víz, se hideg, se meleg. Nincs házmester, kapupénz végett nem nyúl itt a kéz. Nincs villany, se lift, se gáz, ilyen egyszerű a ház. S mert ily csöpp a […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Pogány köszöntő

    Jöjjön Radnóti Miklós: Pogány köszöntő verse. Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az Illés szekerén

    Jöjjön Ady Endre: Az Illés szekerén verse. Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors sziveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép Ég felé rohan S ha megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő: Szívem falán

    Heltai Jenő: Szívem falán Heltai Jenő: Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – A föl-földobott kő

    Jöjjön Ady Endre – A föl-földobott kő. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott […] Olvass tovább

  • in

    Szabó T. Anna: Akkor

    Szabó T. Anna: Akkor Van perc, amiért mindent odaadnál. Elfészkeltem a fejem a nyakadnál. Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel, égre tárt csőrrel zengett a rigó. Az első csók. Két forró tenyered. Ahogy belülről megismertelek. Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis: Köszönjük, hogy elolvastad Szabó T. Anna költeményét. Mi a véleményed az Akkor  című írásról? Írd […] Olvass tovább

  • Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse.
    in

    Radnóti Miklós: Nem tudhatom

    Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Estharangok

    Dsida Jenő: Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja. Mámortól reszket már az alkonyat, A nap korongja bágyadtan halad, S egy szürke felhő lassan eltakarja. A fü között egy tücsök círipel, Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. De most!… valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Fekete kenyér

    Jöjjön Petőfi Sándor: Fekete kenyér verse. Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér! Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét. […] Olvass tovább

  • in

    Faludy György: A jövő század lesz a végső

    Faludy György: A jövő század lesz a végső A jövő század lesz a végső, kipusztulnak az emberek – mögéjük kapdosni is késő. Zabáljatok! Élvezzetek! Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét. A pusztuló idő szele port fúj belőle. Unokátok nem tud mit kezdeni vele. Hol van a szerelem s a szépség? Hol hagytátok az irodalmat, társalgást, könyvtárt […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Két nyárfa

    Jöjjön Kányádi Sándor Két nyárfa verse. Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.