VERSEK

József Attila: Magány

Jöjjön József Attila: Magány című verse. Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet. Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod: dolgos ujjaid kösse le a gyom. Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság. Meg se rebbennél, ...

Read More »
Hirdetés

Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek

Jöjjön Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek verse. És leszálltak az évek mint fekete felhők egyik a másik után Kezdhetnénk akár így is Egyenes út vezet innen az úgynevezett költészethez Szép-ami-érdek-nélkül-tetszik verse látomással megöntözve kel ki a dagasztóteknőből és persze a mindenségkalácsba mazsolának mindig jól jön a csillag márcsak a fénye miatt is mellyel a mondatot beragyogja Látszatra minden rendben ...

Read More »
Hirdetés

Füst Milán: Szellemek utcája

Jöjjön Füst Milán: Szellemek utcája verse. Olyat nem tudsz mutatni pajtás, – nem olyat a knidoszi táncmesterek sem tudnak feltalálni, Sem zenét, – minek nekem? magam csináltam egykor jó egynéhány dallamot S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát sötétben töltöm el, A mélyen elrejtező, néma férfikort. E sugallat hüvös. – Mint aki csendes és veszélyes utcán ...

Read More »

Ady Endre: A perc-emberkék után

Jöjjön Ady Endre: A perc-emberkék után verse. Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy bennelegyek – Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora. Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit s magyart. ...

Read More »

Thaly Kálmán – Esztergom megvétele

Jöjjön Thaly Kálmán – Esztergom megvétele verse. Sebes viz a Garam, siet a Dunába, Kurucok tábora éppen ott megszálla. Rákóczi tábort üt a Garam-torokban, Perzsia-szőnyegen pihen szép sátorában. Perzsia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön… Sátor előtt állnak palotások bővön. Verik a rézdobot, fújják a trombitát, A sok nyalka kuruc űli a paripát. Rákóczi tábora torpan a síkságon: Rákóczi sátora dombon áll magában. Friss, ...

Read More »

Várnai Zseni: Katona fiamnak

Jöjjön Várnai Zseni: Katona fiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a méhe, Már lesi a ...

Read More »

Arany János – Nemzetőr-dal

Jöjjön Arany János – Nemzetőr-dal című verse. Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nem megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája. Nem kerestek engemet kötéllel; Zászló alá magam csaptam én fel: Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád! Nem is adtam a lelkemet bérbe; Négy garajcár úgyse sokat érne; Van nekem még öt-hat garajcárom… Azt is, ...

Read More »

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban verse. Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: “Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait.” Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha ...

Read More »

Arany János: Családi kör

Jöjjön Arany János: Családi kör verse.

Jöjjön Arany János: Családi kör verse. Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az ...

Read More »

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Jöjjön Wass Albert: Mert nagyon szeretlek verse.

Jöjjön Wass Albert: Mert nagyon szeretlek verse. Az egyik legszebb magyar szerelmes vers, amelynek sorai mögött mély érzelmek állnak. Egy megható szerzemény a szeretet összekötő erejéről. Az erdélyi magyar író és költő gyönyörű verssorokkal örvendeztetett meg minket. A szép hasonlatok igen meghitt hangulatot képesek varázsolni. Árad a szeretetet Wass Albert művéből, amelyet érdemes kedvesünknek is felolvasni! Wass Albert: Mert nagyon ...

Read More »

Móra Ferenc: A cinege cipője

Jöjjön Móra Ferenc: A cinege cipője verse.

Jöjjön Móra Ferenc: A cinege cipője verse. A cinege cipője vers mindannyiunk gyermekkori kedvence, hiszen nincs olyan óvodás vagy kisiskolás, aki ne ismerné ezt a remek szerzeményt. A kedves sorok nemcsak szórakoztató jelleggel bírnak, hanem tanító, nevelő szándékkal is. A népmese hagyományos fordulataival, egyszerű verseléssel írta meg Móra Ferenc e művet. Így nem csoda, hogy minden magyar kisgyermek kívülről fújja. ...

Read More »

Ady Endre: Álmok után

Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse.

Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse. Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagyok. Megfürösztöm A ragyogó napsugárban lelkemet, Nem látom a hervasztó őszt, Csak a fényes, napsugáros életet. Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az ...

Read More »

Zelk Zoltán: Csak téged

Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse.

Jöjjön Zelk Zoltán: Csak téged verse. Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a te lépted után fülel a jövendőben, miattad virraszt. Mondd, ...

Read More »

József Attila: Kopogtatás nélkül

Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse.

Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ...

Read More »

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse.

Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik ...

Read More »

Radnóti Miklós: Két karodban

Jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse.

Jöjjön Radnóti Miklós: Két karodban verse. Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Read More »

Ady Endre: Őrizem a szemed

Jöjjön Ady Endre: Őrizem a szemed verse.

Jöjjön Ady Endre: Őrizem a szemed verse. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S ...

Read More »

Szabó Lőrinc: Különbéke

Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke verse.

Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke verse. Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. Régen, mint az álamok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az élet, ha sokan akarjuk, megváltozik. ...

Read More »

Radnóti Miklós – Virágének

Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már a sötét valahonnan. Hull a ...

Read More »

Radnóti Miklós – Szerelmes vers

Jöjjön Radnóti Miklós – Szerelmes vers című költeménye. Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék. Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég! Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd ...

Read More »

Radnóti Miklós: Tétova óda

Jöjjön Radnóti Miklós: Tétova óda verse. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig ...

Read More »

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, ...

Read More »

Radnóti Miklós: Őrizz és védj

Jöjjön Radnóti Miklós: Őrizz és védj verse. Álmomban fú a szél már éjjelente s a hófehéren villanó vitorlák csattogva híznak messzi útra készen. Úgy írom itt e lassu költeményt, mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét, s ezentúl bottal írja verseit szálló homokra távol Áfrikában. De mindenünnen, Áfrikából is borzalmas sírás hallik; rémitő gyermekét szoptatja nappal, éjjel szederjes mellén a dajka idő. ...

Read More »

Radnóti Miklós: Bájoló

Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső ...

Read More »

Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem?

Jöjjön Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? verse. Hol vagy te, régi kedvem? Te pajkos, vad fiú! Fölválta lyánytestvéred, A szótlan, méla bú. Játékszered volt szívem, Hová nem hordozád! Nyilként rohanva, vitted A nagy világon át, Mig végre megbotlottál Egy sírhalom fölött S estedben a játékszer, Szivem, kettétörött.

Read More »

Ady Endre – Hárman a mezőn

Jöjjön Ady Endre – Hárman a mezőn verse. Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn: Az Isten, én és egy paraszti átok. S én jól tudom, mindnyájan meghalunk, Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok. Én egyedül nem félek, reszketek, Már úgyis a Sátáné az én bőröm, De a Mezőt és annak Istenét És a paraszt átkot mégis megőrzöm. Itt már minden, minden ...

Read More »

Kaffka Margit: Nem hiszek

Jöjjön Kaffka Margit: Nem hiszek verse. Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve ûzött õszi sugarat. Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsúzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már. Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok ...

Read More »

Reményik Sándor: Záróra után

Jöjjön Reményik Sándor: Záróra után verse. Az ívlámpák itt sorba kialusznak, Fogy a muzsika, halkul a beszéd, Az indóháznál egy-egy árva fény Éjbemereszti reszkető szemét. Reszket és vele rezzen tétován Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények, Égbefúrhatjuk érte bús szemünk S szegezhetjük a sötét messzeségnek. Egy-két csillag, ha megmarad talán Lesüppedt sírok őrének felettünk, És messzi pályán tán egy ...

Read More »

Ady Endre: A téli Magyarország

Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. S ahogy futok síkon, telen ...

Read More »

Mentovics Éva: Az én anyukám

Jöjjön Mentovics Éva: Az én anyukám verse. Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai szeretet. Elnézted, ha céklalével pacáztam az ebédnél, s ...

Read More »

Márai Sándor: Köszönet a nőknek

Jöjjön Márai Sándor: Köszönet a nőknek verse. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. ...

Read More »

Watch Dragon ball super