Ajánljuk:

  • in

    Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök

    Jöjjön Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök verse. Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Ars Poetica

    Jöjjön Weöres Sándor: Ars Poetica verse. Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet. Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Új szemüveg

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Új szemüveg verse. Hogy mondjam el, hogy ne nevessetek? …Kifizettem az új szemüveget s alig léptem ki a boltból, alig néztem körül az utcán egy kicsit, ég s föld kivirult: házak, emberek, az egész világ újjászületett. Nem győztem nézni. Mintha hirtelen megrészegedett volna a szemem, olyan szép volt az első pillanat, erősebb […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: A walesi bárdok

    Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Zöld marci

    Petőfi Sándor: Zöld marci Négyágú épűlet, amely be sincs fedve, Mely akasztófának vagyon keresztelve, Akasztófa mellett hollók károgása, Nem volt Zöld Marcinak hét országban mása. Pej csikó szájában fényes acélzabla, Hányta a szikrát, ha a csikó harapta. Rajta, Zöld Marci, te futottál, röpültél, Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél. Ugyancsak megteszi!… Marci, hol […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Ivás közben

    Jöjjön Petőfi Sándor: Ivás közben verse. Hányadik már a pohár?… csak Ötödik? Teremt’ ugyse! becsülettel Működik. Máskor megfe-felelek kétannyinak: S lábaim most már öttől is inganak. Ing a lábam, a nyelvem meg Elakad – Torkom a therpomyléi Szorulat, Ledionas a bor, mely lecsepege, Gondolatim… Sex… Rex… Xerxes serege. Sehogysem t’om kifejezni Magamat – Azt hiszitek, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron

    Jöjjön Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron verse. Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája. Egyszercsak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére. […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A honvéd

    Jöjjön Petőfi Sándor: A honvéd verse. Isten után legszebb és legszentebb név A honvéd-nevezet! Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni Ezt a szép nagy nevet? Iparkodom teljes szivembül, oh hazám, Megvédeni téged, Védni, fölemelni téged, s lesujtani A te ellenséged! Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet, Hogy még sok van hátra; Hadd legyen, mit bánjuk? akárki, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – Egy csárda romjain

    Jöjjön Petőfi Sándor Egy csárda romjain verse. Te vagy, oh szép alföld végtelen rónája, Lelkem legkedvesebb mulatótanyája. Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel Könyv, melynek számtalan lapját forgatni kell, De te, alföldem, hol hegy után hegy nem kél, Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél, Amelyet egyszerre általolvashatok; S vannak beléd írva szép, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Őszi morfium

    Reményik Sándor: Őszi morfium Ne gondoljátok, hogy én nem tudom: Mi készül itt, mi foly nap-nap után. Jól tudom én: haldoklik a világ, Mindennap egy torony dől, bástya omlik, – S ez a bűbájos őszi déltután Lehet, hogy az utolsó délután. Körül minden hörög, agonizál, Vonaglik és vergődik vad viharban, – De itt – világontúli […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Gyökér

    Jöjjön Radnóti Miklós: Gyökér verse. A gyökérben erő surran, esőt iszik,földdel él és az álma hófehér. Föld alól a föld fölé tör, kúszik s ravasz a gyökér karja akár a kötél. Gyökér karján féreg alszik gyökér lábán féreg ül, a világ megférgesül. De a gyökér tovább él lent, nem érdekli a világ, csak a lombbal […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Szép a fenyő

    Jöjjön Weöres Sándor – Szép a fenyő verse. Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. Köszönjük, hogy elolvastad ezt a Weöres Sándor költeményt. Mi a véleményed a Szép a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.