VERSEK
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKBabits Mihály: Messze… messze…
Babits Mihály: Messze… messze… Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bus donna barna balkonon mereng a bibor alkonyon. Olaszhon. Göndör fellegek. Sötét ég lanyhul fülleteg. Szökőkut víze fölbuzog. Tört márvány, fáradt mirtuszok. Göröghon. Szirtek, régi rom, ködöt pipáló bús orom. A lég sürű, a föld kopár. Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár. Svájc. Zerge, […] Olvass tovább
-
in VERSEKFodor Ákos: Axióma
Fodor Ákos: Axióma A szeretésen kívül minden emberi tett: romépítés. Olvass tovább
-
in VERSEKRab Zsuzsa: Parafrázis
Jöjjön Rab Zsuzsa: Parafrázis verse. Rab Zsuzsa: Parafrázis Nem szoktam, nem szoktam kalickában hálni, de szoktam, de szoktam szerte széjjel szállni. Valahol leszállni, magamra találni, mindent odaadni, tollam ragyogtatni. Szárnyammal rácsaim szálig lekaszálni, szoktam én, szoktam én földön is kószálni, százfelé osztatni, tollam szikráztatni. Nem is szikráztatni : halált halasztgatni. Szerelem, szerelem, jaj, velem mit […] Olvass tovább
-
in VERSEKPilinszky János: Örökkön-örökké
Jöjjön Pilinszky János: Örökkön-örökké verse. Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha hallgatok. Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van. Keserüségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Magda: Pocsolya
Jöjjön Szabó Magda: Pocsolya című verse. Szabó Magda: Pocsolya Az eső táncolt, énekelt, a fűvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt már tovább. Elsántikált a hegy felé, s az izgatott homály sem maradt itt magában, utána baktatott, s az ég, az […] Olvass tovább
-
in VERSEKNadányi Zoltán: Szeress jobban
Nadányi Zoltán: Szeress jobban Régi fínom mandolínon sír fel a poéta ríme, felgyűlt kínom kell kirínom, tremolázva kezdem íme, “Szeress jobban!” ez a címe. Nincs édesség a világon, minden mérges és kesernyés, nincs édesség, csak a szádon, édes, mint a mannapergés, köszönöm és százszor áldom. Nincs nyugta az én fejemnek, hajtsam bárhová, felretten, csak a […] Olvass tovább
-
in VERSEKWeöres Sándor: Boldogság
Jöjjön Weöres Sándor vers a boldogságról. `A férfi` Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. `A nő` Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa […] Olvass tovább
-
in VERSEKBaranyi Ferenc: Nézni
Baranyi Ferenc: Nézni Itt már a szavak mit sem érnek, csak nézni kell és nem beszélni, se kérdeni, se válaszolni, csak nézni kell, csak nézni, nézni. Lesni, amit szép arcod izmán parancsolnak csöpp rándulások, s ha keskeny űr szakad közébünk: felmérni az arasznyi távot. Szemekkel mindent megbeszélni ékesszóló sugarak által, s meleg, bársonyos egyességre jutni […] Olvass tovább
-
in VERSEKNemes Nagy Ágnes: Névnapra
Nemes Nagy Ágnes: Névnapra Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és sineket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget. Megrendelem jóelőre a virágot a mezőre, tél után a lomb-nyilást, betegségre gyógyulást. És ha meglesz egy napon: bedobom az ablakon. Köszönjük, hogy elolvastad Nemes Nagy […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Az élet szonettje
Juhász Gyula: Az élet szonettje …És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok szülötte, élet! És mindig küldesz új bánatokat És új reményt is, ami dalra méltó És szemeket, amelyek, mint a mély tó, Balzsamot adnak nékem s titkokat. És nem fáradok el […] Olvass tovább
-
in VERSEKAdy Endre – A föl-földobott kő
Jöjjön Ady Endre – A föl-földobott kő. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Jött a halál
Petőfi Sándor: Jött a halál Jött a halál, hogy elsöpörjön minket A föld szinéről, jött a döghalál, Reánk lehelte rothadó lelkéből Azt sátándühhel a gonosz király. Tombolt a vész irtóztató erővel A végitélet végórájaként, És ím mi élünk még és nem halánk meg, Csak meghajoltunk, de el nem törénk! Él a magyar még, áll a […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.