Ajánljuk:

  • in

    Wass Albert: Ha jön az ősz

    Jöjjön Wass Albert: Ha jön az ősz verse. Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked? Ha akkor eljössz: áld’ni fogom […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Búcsú

    Jöjjön Wass Albert: Búcsú verse. Már eltűnt régen a hajó Veled és én még mindég kendőt lengetek. s amíg távolba réved a szemem: arcod vonásait idézgetem. tengerverés csapdos a partokon: benne hangod zenéjét hallgatom. S a szélben, mely hajamba beletép, ott érzem még a kezed melegét. De mindez búcsú már, tudom nagyon. Elnyel a távol, […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert – A láthatatlan lobogó

    Jöjjön Wass Albert – A láthatatlan lobogó verse. Konok hűséggel hordozom az úttalan bozótokon. Seb a vállamon és seb a markomon, de fogom, viszem és megtartom. S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem! Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat, de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó! Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. Magosra […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A nyár ment át az erdőn

    Jöjjön Wass Albert: A nyár ment át az erdőn verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Lehajtott fejjel, nesztelen haladt. Hiába volt felhőbe-halt a lelke: azért az erdő mégis észrevette. Egy szél indult valahol: csoda-könnyű, s az izgatott fák halk morajra keltek. Harangvirágok összecsilingeltek, s egyszerre feldalolt minden madár: „A Nyár! a Nyár! […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A szív

    Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Üzenet haza

    Jöjjön Wass Albert: Üzenet haza verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Kórház előtt

    Jöjjön Juhász Gyula: Kórház előtt verse. Kórház: előtted halkabban megyek És szalutál a szívem csendesen, Ó, én is voltam vérező beteg És fölsajog még néha a sebem. De benned árva hősök fekszenek, Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál, Mely ott ragyog a bűn és gyász felett, Hogy diadalt ne üljön a Halál. Itt künn […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Őszi rekviem

    Jöjjön Mentovics Éva: Őszi rekviem verse. Avarruhába bújt a föld a fázós fák alatt, amíg a szél, a dölyfös úr a tájon átszaladt. Zörgetve fákat, bokrokat, haladt a hegytetőn, mögötte rétek borzongtak kopáran, reszketőn. Az erdő kábán álmodott, álmában égig ért, álma langyos, új tavaszt, szikrázó fényt ígért, hol fészek ring a lombokon, s körötte […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szeretet

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szeretet verse. Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Január

    Jöjjön Radnóti Miklós: Január verse. Későn kel a nap, teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal lépte a szürke hidegben. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét! Mi a véleményed a Január írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Még egyszer

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Még egyszer verse. Piros húsbarlang a szád, nézlek és nézel, elakad a szívem s érzem: már nem én akarom akaratomat. Piros, vérpiros remegés tested a fehér bőr alatt, idegen húsod rokoni hangon szólítja húsomat. Ha mi szólnánk, részegen is azt mondanánk, hogy nem szabad. Két néma tolmács dönti el, hogy ki vagyok […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Ember a mezőn

    Jöjjön Babits Mihály: Ember a mezőn verse. A mezőn egy ember hever és ez nem olyan víg mező amilyen azelőtt szokott lenni, és máshol, a mező: mert itt füstöt evett a fü úgyhogy a nyugvást kereső még kormosabb lesz tőle, bár ugyis ép elég kormos ő. A mezőn egy ember hever; de ez nem olyan […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.