Ajánljuk:

  • in

    Szőcs Petra: A többi Gréta legyen boldogabb

    Szőcs Petra: A többi Gréta legyen boldogabb Szívdekoltázsát, uszályát én terveztem, először én viseltem. Fű nem érte, ibolyafolt nem vehető ki rajta. Az uramat én nagyon szeretem, de kicsi a szekrény, és a menyasszonyi ruha úgy kísért a fürdőszobaajtón, mint egy felakasztott ciszterci apáca. Az uram azt mondta, nem lehet lefényképezni a Napot. Hát dehogynem […] Olvass tovább

  • in

    Zalán Tibor: Ablakok

    Zalán Tibor Ablakok A vonatablakon túl lassan leesik az alkony Valahol felsírsz -nevetsz A lélegzésed is hallom ahogy kikönyökölsz lé- ted ablakán Olyan könnyed mozdulatod amilyen nehéz kicsorduló könnyed vagy a semmi ablakán át nézed arcom merengve mint aki halottra lát nézi de már nem hisz benne a múltban eső esik s életet lehelsz vacogva […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Az időm sürget

    Jöjjön Várnai Zseni: Az időm sürget verse. Ha le nem írom, elszáll a gondolat. Ha el nem fogom: az ihlet el repül, mint felhő, amely fölöttem göndörül, mint szellő, ahogy elsuhan az éjben. Időm sürget: – Ne tétovázz hát tétlen, csak írd, amit az éj sugall neked, míg ébren virraszt nyugtalan szellemed… adj jelt, míg […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Eső

    Jöjjön Szabó Magda: Eső verse. Eső Gyermekkorom hű társa, te, zöld óceánok gyermeke, te mindig egy, ezer alakban, tapintható, de foghatatlan, kinek jószagú sóhajától a titoktartó éj kitágul, s oly bő lesz, hogy egy kertpalánk mögött megfér a félvilág: te kóbor isten, szerte bolygó, hogy kerülsz ide, te csavargó? Van tíz éve, hogy láttalak a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Kánikula

    Pilinszky János: Kánikula A kardvirágok hegye véres, gyors pengéjük szemembe vág. Miféle forrón ömlő vér ez? Véres lesz tőlem a világ. Mi közöm e vad ütközethez? Sötéten izzó alkohol, elömlik, máglyát, tüzet tervez az ég, a légies pokol. A fák között, a fű tövében árnyékok mérges füstje száll. Konok kegyetlen szenvedéllyel gyilkol és gyujtogat a […] Olvass tovább

  • in

    Kun Magdolna: Végtelen nagy út

    Kun Magdolna: Végtelen nagy út Drága kicsi unokáim! Egyszer eljön az a nap, mikor hátamra veszem úti batyumat, és elindulok azon úton, ami a végtelenbe ér; akkor is, ha tudom: innen nincs, ki visszatér. Batyumba rejtem, azokat a szép emlékeket, melyeknek örömperceit együtt éltük meg, mert azok a percek jelentették a világot nekem, hisz’ általuk […] Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsébet: Vendégvárás

    Gazdag Erzsébet: Vendégvárás Jöjj el hozzám hétfőn, de ne gyere későn! Jöjj el hozzám kedden! Hadd nőjön a kedvem! Jöjj el hozzám szerdán, kopogtass a meggyfán! Csütörtökön jönnél, tán még itthon lelnél. Pénteken a kedvem, szétgurul a kertben. Szombaton, barátom, a világot járom. Vasárnap, vasárnap engemet is várnak. Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Emlék

    Jöjjön Radnóti Miklós: Emlék verse. Ó, én! szoknyás gyerek még, fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal s katicabogárral! Akkor fordította el rólam egy isten a szemét! Olvass tovább

  • in

    József Attila: Március

    Jöjjön József Attila: Március verse. Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csúcsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag…” Olvass tovább

  • in

    József Attila – Eszmélet

    Jöjjön József Attila – Eszmélet verse. 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Vajon milyennek láttál?

    Ady Endre: Vajon milyennek láttál? Nagy és derűs kópéságom Véletlen, napos mezében Jobb szerettél volna látni? Csupán egyszer látni engem: Gondolod, hogy mindent láttál S hitted-e, hogy szivig-láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék. S minden vagy, mi lehetséges, Minden lehetsz, mire vágyok, Talán semmi, talán Minden. Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Meg akarlak tartani

    Ady Endre: Meg akarlak tartani Őrjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.