VERSEK

Jöjjön Várnai Zseni: Álmodni puszta földön verse.Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még.Gondold csak el, vakok is élnek itt,örülj, hogy fényt isznak a szemeidés nem vagy sánta, béna, rút beteg,az arcodon nem nyílnak sebhelyek,és nem cipelsz púpot a hátadon,ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalomgörnyedni ily nehéz teher alatt.Süket sem vagy és hallasz hangokat,azt is, akár fűszál, ha szélbe leng,és szólni tudsz, szavad ...

Jöjjön Reviczky Gyula: Magamról verse.Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék.   Óh, pedig hány perczed, órád Volt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzott S kiderült rá szíved, arczod. Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed’; Rózsák közt jársz, azt hivéd, S mi okozta? … Semmiség!   Nem tudod, mi nyomja szíved’, Semmiségek üdvezítnek. Hogy jön, nem ...

Jöjjön Váci Mihály: Bodza verse.Virágodat a méh kerülte, nem tépték, mint az orgonát; kalapjához senki se tűzte, s nem szívta senki illatát;        mert május-esten, mikor sírnak a holdfény-húrú hegedűk, ki is kötözné bús csokornak lelked, a fürtös-keserűt? Míg tavasszal körüllobog a Föld övén virágok lángja, és bűnbe hullott angyalok vér-ajkával suttog a mályva,       ökölnyi tűz-parázs a rózsa, a pipacs ég, mint könnyű seb: – kertek alól zokogva hozza a szél tömjénes ...

Jöjjön Karinthy Gábor: Köd verse. Az utcán minden szennyet és a házakata hónak drága leple föd.Megyek – cipelve zúgó lázamats hollá, fejemre hull a köd!A köd, a pajkos nagy gyereka vén utcákon hempereg,dalol, dalol s kacag vadul,szememre és hajamba hull! Lábam feszül, ma este még megérkezem.Hová? A jó ég tudja csak.Zsebembe süpped mind a két kezem.Hahó, az ember útja vak!Ó, ...

Jöjjön Kálnay Adél: Még mindig álmaimról verse.Azt álmodtam, hogy elveszítelek.Előttem mentél, s úgy siettél,hogy ne érjelek utol semmiképp,aztán befordultál a sarkon.Kiáltottam utánad,de hangom erőtlenül halt el,a lábaimban sem volt erő,s minden lépésemmel nőttbennem a félelem…Mi lesz most, gondoltam,elérek-e én is a sarokig,meglátom-e az ismerős utcát,ahol először találkoztunk,ahol a platánok hámló kérgétmókusok hordták szét izgatottan?Ezt néztük akkor régen mind a ketten,s ...