VERSEK
Ajánljuk:
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Különbéke
Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke verse. Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. Régen, mint az álamok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Gyula: Születésnapom
Jöjjön Juhász Gyula: Születésnapom verse. Mint nyárfák hárfázása nyári éjen, Olyan magányos és olyan talányos Elzengő ifjúságom, vert reményem. Ma fájón int felém sok régi város És távol táj, hol fiatal fehéren Az élet kacagó volt és világos. S egy húr ezüstje sír, a fája ében, A hold ma sírokon jár s hervadásos Az éjszaka. […] Olvass tovább
-
in VERSEKKölcsey Ferenc: A jegyváltó
Jöjjön Kölcsey Ferenc: A jegyváltó verse. Vedd e gyűrűt reszkető kezemből, Vedd e csókban forró lelkemet, Néked minden órát életemből, Érted vérözönnel szívemet! Téged fognak által karjaim? Ah, te-e, keblemnek ideálja, Mely gyakran mint nyári est homálya Messze lengett szél fuvalmain? Merre, merre lángoló hevemben? Honnan, honnan ó nem földi kény? Mért e reszkető könyű […] Olvass tovább
-
in VERSEKRadnóti Miklós: Apámhoz az égbe
Jöjjön Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe verse. Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy ily korán meghaltál… Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy nem vagy velem… Apám! Ha az […] Olvass tovább
-
in VERSEKDonászy Magda: Búcsú az óvodától
Jöjjön Donászy Magda: Búcsú az óvodától verse. Kicsik voltunk, nagyon leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk. De jó is volt ide járni! Mennyi öröm várt itt ránk! Sok-sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép […] Olvass tovább
-
in VERSEKVárnai Zseni – Éveim
Jöjjön Várnai Zseni – Éveim verse. Amikor negyven éves lettem, nagyon sokalltam ezt a számot; egy évecskét hát letagadtam, hosszabbítván az ifjúságot. Nem tudtam akkor, mily parázslón ifjú, aki csak negyven éves, s magamat csalva ragaszkodtam ahhoz az egy ellopott évhez. Mikor azután ötven lettem, – de csak negyvenkilencet mondtam -, ma már tudom, – […] Olvass tovább
-
in VERSEKJózsef Attila – Mama
Jöjjön József Attila – Mama című verse. József Attila Mama költeménye vallomás, mely a gyermekkort idézi fel A versnek három szereplője van. A felnőtt férfi, akinek az elhunyt édesanyja alakja idéződik fel, a múltból felbukkanó gyermeki én és a mama, akinek egykori nehéz munkáját, a mosást és teregetést mutatja be a vers. A műben megjelenik […] Olvass tovább
-
in VERSEKVörösmarty Mihály: Pásztorlány dala
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi […] Olvass tovább
-
in VERSEKJózsef Attila – Szegényember balladája
Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább
-
in VERSEKTóth Árpád: Körúti hajnal
Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse. Mutatjuk a nagyszerű írást Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzabó Lőrinc: Erdei szerelem
Jöjjön Szabó Lőrinc : Erdei szerelem verse. Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé és elhallgattak a távol zuhogó fejszék. Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő. Érzed az esti virágok izgató simogatását? (Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.) Kezünkben a szerelem édessége csókolózik, mikor ujjaink véletlenül […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Szabó Lőrinc: Nincs rád időm
Jöjjön Szabó Lőrinc: Nincs rád időm verse. Égből hívsz? Hangod még elér, egy percre fölfigyel bennem a vér, aztán csak régi, sötét dühe zúg, mar, mint a lúg. Én poklok rabja vagyok, és már nem tudom, mi a pihenés… Te? – Menj… Neked még otthonod az arany ősz, a kék tavasz: te ráérsz, tied a végtelen, […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.