Ajánljuk:

  • in

    Donászy Magda: Anyák napján

    Jöjjön Donászy Magda: Anyák napján verse. Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda versét. Mi a véleményed az Anyák napján írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Március 15-ére

    Jöjjön Donászy Magda: Március 15-ére verse. Zászlók díszítik ma az utcákat végig, márciusi szélben szállnak fel az égig. Álljunk meg előttük csak egy pillanatra, emlékezzünk vissza arra a nagy napra! Az a nap a népnek szabadságot adott, mi sem felejtjük el azt a dicső napot. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda költeményét. Mi a véleményed Március […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Köszvény-ország márciusa

    Ady Endre: Köszvény-ország márciusa Március-Isten keresésre Indít ma minden friss szelet: Volt egy ország valaha, régen, Negyvennyolcnak nagy idejében S ez a szép ország elveszett. Az élén jártunk a világnak, Micsoda áldott, nagy tusák. Föltört a hunn szívből a láva, Mi voltunk a világ Japánja Akkor s maga az – Ifjuság. Nép volt az és […] Olvass tovább

  • in

    Erdős Virág – Márciusi kesergő

    Erdős Virág – Márciusi kesergő talpra magyar hí a haza budakalász sajókaza nyolc esztendő nem a világ kinek karó kinek virág ah szabadság nem virul a nincs rá recept se pirula nem egy fillér de két tallér fekete kéz fehér gallér sehonnai bitang ember ki most ha kell szólni nem mer benne van a bibliába […] Olvass tovább

  • in

    Bede Anna: Ami a tiéd

    Bede Anna: Ami a tiéd Tiéd a korhadt pad a pesti téren. Tiéd a fűcsomó a híd alatt. A tűzfalakról penészes fehéren vakolat-pénzek eléd hullanak. Tiéd a botló léptek koppanása. A lejárt jegyek és a vak sinek. A horpadt maszk. Az élet ferde mása. Tiéd minden, mi nem kell senkinek. Harapj szét láncot kőbalta-fogakkal, szedj […] Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Fenyőfa

    Donászy Magda: Fenyőfa Télen csupasz minden ág, réten-völgyön nincs virág. Erdő, mező, kert kopár, még a szél is sírdogál. Csak a fenyő ünnepel… Zöld ágain hólepel. Beviszik a szobába kivirágzik az ága. Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Melletted

    Szabó Lőrinc: Melletted Rosszat nem mondhatsz rám, amit meg ne tetéznék; katona vagyok katonák közt, s te vagy a vészfék: megállitasz, fogsz, hogy megint gyerek lehessek; tudom, hogy ma is jó vagyok, mikor szeretlek. Hogy még bírok embert szeretni, magam sem értem; szidtam a szerelmet, mikor róla beszéltem, láttam bukásnak, butaságnak, esküszegésnek, üzletnek, bűnnek, állati […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Félelem

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Félelem verse. Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. Csak sorolom, csak számolom naponta, hörögtető álomból riadok, készülődöm még iszonyúbb koromra, simogatom sovány, meleg karod. Kint söröztünk az aquincumi kertben, réteges emlék, gyönge, őszi ég, elmotyogtam egy gyerekkori versem: […] Olvass tovább

  • in

    Illyés Gyula: Nélküled

    Illyés Gyula: Nélküled Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Vagy nézd, hogyan ivel, vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel a győztes szerelem! Add […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Körúti hajnal

    Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat

    Jöjjön Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhitat verse. Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Hóvirág

    Zelk Zoltán: Hóvirág Tél eleje, tél közepe: havas a hegyek teteje, sehol egy árva virág – zúzmarás a fán az ág. Ám télúton egy reggelen, csoda történik a hegyen: kibújik a hóvirág, s megrezzen a fán az ág. Öröm rezzen ágról ágra: itt a tavasz nemsokára, kizöldülnek mind a fák – Isten hozott, hóvirág! Köszönjük, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.