VERSEK
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKParti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád
Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád ujjaim kibogoznád ha eljuthatnék hozzád és várnál kaviárral suhogó zöld madárdal lugasával színezüst halat adnál ott állnék asztalodnál napfény és hajad méze hullna a terítékre végre Olvass tovább
-
in VERSEKJózsef Attila – Óh szív! Nyugodj!
Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse. Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen […] Olvass tovább
-
in VERSEKHeltai Jenő: Háromtól hatig
Jöjjön Heltai Jenő: Háromtól hatig verse. Elmentem egyszer Önhöz édes,sok sok igérgetés után,e diszkrét célra Ön kibéreltegy kétszobás lakást Budán.Oh, nem valék szerelmes Önbe,ettől nyugodtan alhatik.De hát nem tudtam mit csinálniháromtól hatig. Férjem ilyenkor nincsen otthon,a magány rossz tanácsadó,átmentem többször is Budára,ez ugye megbocsátható?Ön oly szelíden tud susogniez engem úgy elandalít…A végén a babája lettemháromtól […] Olvass tovább
-
in VERSEKJózsef Attila: Kopogtatás nélkül
Jöjjön József Attila: Kopogtatás nélkül verse. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre […] Olvass tovább
-
in VERSEKZelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák “Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. “Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. “Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” “Jó […] Olvass tovább
-
in VERSEKNemes Nagy Ágnes: Hull a bodza
Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza A mi utcánkban kicsi utca, van benne egy hosszú bodza. Ősz felé már hull a bodza, kis bogyóját dobja, dobja. Kis bogyóját dobja, dobja, lila lesz az utca-hossza, kiabál is Bandi bácsi, az autóját szappanozza. Nem gondolok semmi rosszra, de örülök, drága bodza: tarthatom a gumitömlőt, míg az autót […] Olvass tovább
-
in VERSEKGazdag Erzsi: Őszi búcsúzás
Gazdag Erzsi: Őszi búcsúzás Int a pitypang-bóbita, s más vidékre száll. Liba nézi, s bámulva fél lábára áll. “Hova, hova, bóbita?” “Itt van már az ősz. El kell mennem, elkerget e goromba csősz. Isten veled, kis patak! Beteg sárga rét! Libák, lepkék, bogarak, száraz margarét!” “Isten veled, bóbita!”- szól a lúd sután, s bánatosan pislog […] Olvass tovább
-
in VERSEKJuhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe
Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe Fáj az istent roncsokban látni, a kozmosz-szívűt a művén merengni. Így nem pusztulhat el akárki, kalapján hervadó virággal. Sárkány üvöltés és madárdal, kén-erdő, jég-kűrt, lét-alkonyi zsoltár: csak ennyi volnál, ennyi? Vén saskeselyű gubbaszt a szirten, a tolla rongyos, a csőre csorba. Nagy repülések, uramisten! Már összebékül a halállal, zúzott […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: ÉNEKE MAGYARORSZÁG VÉDASSZONYÁRÓL
Babits Mihály: ÉNEKE MAGYARORSZÁG VÉDASSZONYÁRÓL Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag, fényességes! Világ úrnője, kegyes anya, édes! Angyalok szája, próféták lánya, Dávid unokája, neked énekelt Salamon hárfája. Menny királynője, búk enyhitője, egek erős őre, tavaszi színek virágos vesszője! Felkelő hajnal, lámpa mely nem csal, nap dús sugarakkal: tőled az éj fut, s kigyullad a nappal. Nap […] Olvass tovább
-
in VERSEKCsokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly
Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly Amint a Bosporus Európát mossa, Másfelől Ázsia partjait csapdossa, Itt büszke habjai dicsekedve folynak Kevély fala alatt Konstancinápolynak, E másik Rómának pompás düledéki Borzasztó árnyékot bocsátanak néki. De jöszte be, Múzsám, a városba velem, Téged nem rettenthet itt semmi félelem. Mennyi kincs, óh Múzsám! mely sok gyöngy s patyolat, Mennyi nép, […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁgh István: Szőlő
Ágh István: Szőlő Tán valami tündérű járt az éjszaka jártában a hegyet összecsókolta csókja ízét fényét fürtbe foglalta bárki leszakítja megcsókolhassa itt hagyta az égen túli tiszta bájt rabul ejt az érett rizling muskotály juhfark veltelíni furmint cardinal bőve büszkesége csöndes bakator mit a kurucvére azonmód kinál brilliáns a szemnek nem ízlelt a száj ennél […] Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Az én kérésem
Dsida Jenő: Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, – Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása; Fagyos viharként száguld mindenik, Mögöttük sír a kertek pusztulása, S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!… A vihar szárnyán […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.