Ajánljuk:

  • in

    Osvát Erzsébet: Szivárvány

    Jöjjön Osvát Erzsébet: Szivárvány verse. Napsugár, ha süt, esőcsepp pereg, nézz fel a magasba, nyisd ki jól a szemed: csodát látsz, gyönyörűt, hétszín szalagot hétszínű szivárvány tündököl, ragyog. De néhány pillanat s eltűnik az égen – mintha csak álmodtad volna egy mesében. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Egy szomorú vers

    Jöjjön Babits Mihály: Egy szomorú vers költeménye. Babits Mihály: Egy szomoru vers melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja. Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, […] Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Pedagógusnapra

    Jöjjön Donászy Magda: Pedagógusnapra verse. Donászy Magda: Pedagógusnapra Ma, amikor az egész ország hálás szívvel néz ide, szeretetet, köszönetet ver mindnyájuk kis szive. Azt a sok jót, amit kaptunk meghálálni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy […] Olvass tovább

  • in

    Szécsi Margit – Tavasz

    Jöjjön Szécsi Margit – Tavasz című versei. Szécsi Margit – Tavasz . Habzik az erő az erekben a tétlenség az idegekben. . Fel kell lökni, aki kikészül, aki fiatalon megőszül, . aki alig hogy égre szállott, akinek a szárnyai lángok, . s alig írt még az űri porba, – verni kell vissza a nyomorba. Szécsi […] Olvass tovább

  • in

    Novák László: Isten Lelke

    Jöjjön Novák László: Isten Lelke írása. Hová Isten Lelke hatolt: alvó ébred, éled a holt. eloszlik az éj homálya, a bűneit tisztán látja. Ki megdöbben, szíve sajog, oda megy, hol bűnök, bajok terhe lehull, semmivé lesz: az Úr Jézus keresztjéhez. Hol működik Isten Lelke, erőt nyer a félénk, gyenge. a tudatlan bölcsességet, vigaszt, kit a […] Olvass tovább

  • in

    Fekete István: Végtelen

    Jöjjön Fekete István: Végtelen verse. Hűvös, színtelen pára: a föld s a fák lélegzete, felhők fia, ősz uszálya, halott hajnalok holt keze. Majdnem nincs. Semmi… mégis mindenütt ott van, fenn és lenn, szájban és szívben, szóban és hitben, és ha van: nincs, s ha nincs: Minden. Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Olykor, éjjel

    Jöjjön Tóth Árpád: Olykor, éjjel verse. Olykor éjjel… szívem hogy zakatol! Az ágyon ujjam tévedezve jár, S nagyon közel, mellettem valahol Halkan megkoccan a vizespohár… S nem tudom, hol vagyok… akadozón Rémlik elém az elmúlt, messzi est, S az ujjam a fagyos márványlapon Reszketve egy gyújtót keres… Áldott a fény, mely sercegőn, fakón Ilyenkor gyűrt […] Olvass tovább

  • in

    Romhányi József: A teve fohásza

    Jöjjön Romhányi József: A teve fohásza verse. Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró, szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szeme kutat kutat. Még öt-hat nap kullog, baktat. Az itató tava távol, S oly rettentő […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Ha valaki jönne…

    Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

    Jöjjön Pilinszky János: Egy szenvedély margójára verse. A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedül lett. Nem szabadul már soha többé tőle. […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni – Megyek feléd…

    Jöjjön Várnai Zseni – Megyek feléd… verse. Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most. . […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Előhang egy „monodrámához”

    Jöjjön Radnóti Miklós: Előhang egy „monodrámához” verse. Ilonának Kérdeztek volna magzat-koromban… Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba! nem ringat és nem ápol, – ellenemre van! És mégis itt vagyok. fejem rég kemény s tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A vörheny és kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer el akart […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.