in

Várnai Zseni: Mama

Várnai Zseni Mama
Hirdetés

Jöjjön Várnai Zseni: Mama című verse.

Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, Ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem:
– bocsáss meg nékem, bocsáss meg Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg Őérettük éltem,
Ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd Ők vétkeznek ellenem!

Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni versét.
Mi a véleményed a Mama írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Játék a népszerű magyar versekkel 28. Kvíz – megy a telitalálat?

Ismered ezt a szuper verset? Arany János: A fülemüle

Arany János: A fülemüle