in

Ady Endre: Őrizem a szemed

Az Őrizem a szemed vers 1916 januárjában íródott, s a Halottak élén című kötetben jelent meg 1918-ban.

Ady Endre: Őrizem a szemed elemzés

– Az Őrizem a szemed az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély.

– Az otthonos szerelem verse ez a költemény. A hazaérkezés motívuma már egymagában tanúskodik erről (“Érkeztem meg hozzád”). Nem pusztán egy motívum ez a többi között, de meghatározta a költemény egészét. A hazaérkezésé a versben a megjelenített szituáció. Az egyik oldalon ott áll az idegen világ, a másikon ezzel szemben a társra lelt ember. – írja a doksi.hu elemzése.

A sulinet.hu anyagában így fogalmaznak: Az Őrizem a szemed (1916) című versben is a beszélő „öregsége”, betegsége, félelme kap nagy nyomatékot, de még tömörebben, mint a Nézz, Drágám kincseimre címűben. A mindössze négy rövid versszakból álló költemény szövegét a kéz és a szív motívumok ismétlődése határozza meg.

vénülő igenévi jelző négyszeri ismétlése a nagy korkülönbséget hangsúlyozza. Itt sincsenek konkrétumok, a külső állapotokat utalások jelzik („Világok pusztulásán”;rettenet űz”„S várok riadtan veled.”), melyek erőteljes hangulati-érzelmi tartalmai félelmessé, feszültté teszik a szöveget. A kiúttalanságot, a tanácstalanságot, félelmet tovább fokozzák a záróstrófa megválaszolhatatlan kérdései (miért, meddig), az ellentétes mellérendelő mondat a két fél egymásra utaltságát, illetve a beszélő féltő ragaszkodását közvetíti.

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Még több szerelmes verset ITT találsz

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor: Elérhetetlen

József Attila: Mama (Előadja: Ana)