in

Weöres Sándor: 66

Hirdetés

Jöjjön Weöres Sándor: 66 című verse.

Most vagyok hatvanhat éves. Csak
azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék.

Csak azért élek, mert még nem hal-
tam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom
életem végét.

Közeleg amaz idő, mikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.

Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét.

Mi a véleményed a Kelekótya-lapótya írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kányádi Sándor – Kelekótya-lapótya

Gárdonyi Géza: Mi a boldogság?