Jöjjön Weöres Sándor: 66 című verse.
Most vagyok hatvanhat éves. Csak
azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem hal-
tam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom
életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét.
Mi a véleményed a Kelekótya-lapótya írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
