in

A 10 legszebb vers ballagásra

Hirdetés

Összeválogattuk a legtöbbet mondó ballagási verset, amelyek szép ajándékok is egyben! Egy vers által sok mindent üzenhetsz a ballagó diáknak, és biztosan nagy örömet okozhatsz vele!

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Tóth Angéla Lucindaa: Ballagásodra

Érzem, most búcsúzni kell.
Nincs mit tenni, menni kell.
Hagyd a könnyet, elő a mosolyt,
Béke, nyugalom sose honolt.

Sok az emlék, jó és rossz,
Bár nem volt köztünk sok gonosz.
Akár boldog, akár nem,
Közös az összes emlékem.

Csak nem múlik ez a gombóc,
Mely torkomat kínozza,
Mégis jön a könny, mint folyó,
Kis csapatunk mítosza.

Ölelésed megnyugtat,
Régi jó barátom,
Nincsen nálad jobb barát,
Kerek e világon.

Hiányozni fogtok mind,
S elmúlt napjaink,
Leírni ezt a kínt,
Akár házi feladataink.

Emlékezzetek mindarra,
Mi együtt sikerült,
Ne gerjedjetek haragra,
Ha nem volt nagy sikerünk.

Remélem, ha kihajózunk
Az élet nagy vizére,
Egy-egy vihar össze hoz majd,
Pár nosztalgia-hétvégére.

Hamarosan elindulunk,
Mindannyian valamerre,
Majd egyszer elillanunk,
Mint egy tündérmesébe`.

De néha-néha, hébe-hóba,
Küldjetek majd képeslapot!
Húsvétra vagy Karácsonyra,
Csakhogy tartsuk a kapcsolatot.

Örülök hogy veletek
Nyolc csodás évet tölthettem,
Csak aztán jók legyetek!
Mert nincs több ötletem.

Utolsó percek, mint osztálytársak,
Utoljára nagy ölelés,
Jók voltatok, bajban társak,
Sosem volt hátunkban kés.

A búcsú fáj,
Tagadni kár,
Indulunk már,
Szállnék szárnyán.

Tóth Sarolta: Búcsú az iskolától

Búcsúzunk az iskolától,
gyermekkorunk most lezárult.
Sok kihívás vár ezután,
felvértezett rá iskolánk.
Felnőtt életünk sikere
tudásunknak próbaköve.
Megismerjük a világot,
magunkkal visszük a lángot,
mit a tudás gyújtott bennünk,
tovább kell majd fejlesztenünk,
eredményes munka, család
jelzik helytállásunk úját.
Hűségünk az iskolánkhoz,
szeretetünk társainkhoz,
tisztelet tanárainkhoz
könnyít fájó búcsúnkon.
Most ballagunk utoljára,
sietős az élet már ma.
Daloljuk el hát
a búcsú dalát:
Isten veletek, cimborák!

Kovács Gabriella Daffodil: Ballagás

Isten kék ege alatt
szép gyermekei boldog
sorokban
indulnak az Élet felé.
Sírva-vigadva bátran,
nem toporogva a sárban,
csak vidáman,
csak a holnapba,
a napba nézve…
Mert ők még hiszik, hogy szép.
Lehet a másnap
fáradt, kesergő, de
a felhők még messze járnak.
Ma ünneplőbe öltözik a lélek.
Ma minden diák
hiszi még,
hogy szép lesz!
Virágillatú, boldog arcok…
Egymásba fonódó,
talán utolsó
búcsútekintetek.
Én elmegyek…
Az út szalad,
alig éred,
lehet, nehéz lesz…
De ma kacagás…
és móka és vidámság.
Kit érdekel ma a holnap.
Az Élet úgyis tudja majd a dolgát!

Lánczi H. Saci: Útravaló

Keresem a szavakat, az ünnephez illőt,
útelágazásnál álló, ifjakat dicsérőt.
Lepereg előttem minden változás,
tipegő bájcsevejből komoly gondolkodás.

Együtt töltött gyermekévek fotón néznek vissza,
hinta, fürdés, kiskacsa, mind mosolyra hangolva.
Ma már te is mosolyogva nézed őket, kedvesen,
szíved mélyén titkon őrzöd a sok kedves emléket.

Most az élet kapujában lelked tele gonddal,
elhatározásod szilárd, előre, lassan tanulva.
Terveket szőttél napról napra, évről évre,
mégis oly nehéz a döntés, mi is legyen a jövőben.

Felelősségteljes felnőtt, amit látok benned,
kevés tini mondhatja el: “Én értem az életet”.
Látod a jót, és elválasztasz tőle minden rosszat,
sorsod magad irányítod, célt is Te választasz.

Nagy megmérettetés vár rád a napokban,
szóbeli és írásbeli érettségi vizsga.
Tudom, venni fogod az akadályokat,
hiszen azért tanultál évekig oly sokat.

Szorítunk érted és drukkolunk erősen,
küldünk neked erőt, hogy az is segítsen.
Izgalomra semmi okod, idáig sem nem volt,
légy laza, mosolyogj, s legyél határozott.

A mai napon lazíts, nevess, szórakozz,
legyen feledhetetlen számodra a ballagásod.
Virágok között szemed sarkában könny csillog,
de én csak a mosolyt látom, s szívből gratulálok!

Jobbágy Károly: Búcsúzó

Búcsúzunk attól, aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított, s védett,hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.

Mennyi apró és nagy viharban
vitt minket féltve, szinte karban;
lelkünket mentve, fedve sokszor
óvott jövendő záporoktól.

Volt otthonunk és legtöbbünknek
anyánk, apánk, ki kísért minket;
de amit ők nem tudtak adni,
azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.

Apró gyermekként még remegve
léptünk ebbe az épületbe,
s most úgy megyünk el, hogy az élet
titokból, tiszta törvénnyé lett.

Bárhová nézünk,most már minden
úgy villan vissza szemeinkben,
ahogy hosszú pár éves múltunk
alatt azt itten megtanultuk.

Feledheti anyját a gyermek?
– Álmában új életre kelnek,
s öreg korban is fényben állnak
gesztusai elmúlt szavának.

Épp így mi is már mindenképpen
magunkba zárva, rejtve,szépen
visszük azokat, kik szeretnek,
s emlékét derűs reggeleknek.

S pajzsként emeljük, hogyha zordul
kínoknak kardja ránk csikordul,
mert az a pajzsunk, az a vértünk,
mit itt tanultunk, s végigéltünk.

Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
a szó, a könny, a mosoly s a virág.
Körétek gyűlik szinte a világ,
s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.

Az életet, mely jutalmaz és büntet,
s melyben az ember örökké diák,
most jelképezi zöld májusi ág,
s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
a sok kopott pad integet felétek,

tán könny is csordul, nem tudni okát.
Elsápadva a messzeségbe néztek,
s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

Horváth Piroska: Búcsúzunk…

Odakinn már vár ránk a nagybetűs élet,
a sorsunk immár egy másik útra lépett,
elballagunk szépen, mert éretté váltunk,
most már más irányba visz minket a vágyunk,

jó tanárainknak megköszönjük szépen,
utunk végéhez ért, nekik jár az érem,
kevés most a szép szó, csokorban virágok,
most már búcsút mondunk mi, a vén diákok!

Lázár István: Ballagás

Életem lépcsőfokát magam előtt lépem
Amit tettem, amit érzek, azokról van képem
Most, hogy itt vagyok, bár sokat tettem érte
Ami eddig volt, az is már megérte

Ünnepelni jöttem, de nem egyedül vagyok
Ha rátok nézek, látom, hogy szemetek ragyog
Itt van sok emlék, a rosszak és jók
Van szabad élet, és vannak béklyók

Köszönök mindent, hogy veletek lehettem
Minden jót, mit tettem, veletek tehettem
És volt valaki, aki összetartott minket
Ha rágondolok, nem kérek semmiféle sminket

Az az egy férfi, ki mindenkor velünk volt
És hogy mikor mit tegyünk, csakis nekünk szólt
Most, hogy itt van a búcsú szomorú órája
Nagybetűs életünk előkészítő tanára

És ha az élet később mégis megró
Legyen ez számunkra örökös retró
Visszahozni a múltat, ez örök álom
Ami rossz volt, ami jó volt, sohase bánom

Varga István: Pedellus csengője

Sárgarézharangját kalapálta nyelve,
takarítónéni a folyosón végigsietve
kezével rázta egy bizonyos ütemre,
így figyelmeztetett óravégi szünetre.

Így volt akkor is, mikor az évet zárta,
ballagások alkalmából búcsúzva rázta,
ekkor a szemeket könny nem áztatta,
általános iskoláját fiúosztály búcsúztatta.

Megható emlékezés, felkavarnak a képek,
lám, mily furcsa, könnyesek már a szemek,
egyre szívbemarkolóbbak ezek az emlékek.

Majd kinyíltak az ajtók a való világra,
igazodtak az ujjak a kapott szerszámra,
avagy váltott az agy magasabb tudásra,
tablóra volt írva, találkozunk öt év múlva.

Halmozódnak egymásra a rohanó évek,
néha elő-előkerülnek régi tablóképek,
az is előfordul, évfordulók felejtődnek,
ilyenkor bukkannak elő iskolás emlékek.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Pákolitz István versek

József Attila: A szemed