The post Kubik Anna előadása: Gyurkovics Tibor: Ebek harmincadja appeared first on Meglepetesvers.hu.

Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)

A költő 1937 júniusában írta, József Attila kései költészetének egyik legismertebb darabja. A személyiség ellehetetlenülésének végső stációját rögzíti. Szenvedélyes drámai párbeszéd, melyet a költői én önmagához intéz (önmegszólító vers), és amelynek csak az egyik felét halljuk. A kiinduló és egyúttal a végeredményt összegező állítás, melyre az összes többi épül: „Légy, ami lennél: férfi”. Nemcsak Kosztolányi Dezső Számadás című szonett-ciklusának „hát légy mi vagy: végképp boldogtalan” sorával állítható párhuzamba, hanem Petőfi sztoikus maximájával is („Ha férfi vagy, légy férfi”).

A középpontban álló konfliktushelyzet: a személyiség megvalósításának elmulasztása, amiért valamiképpen ő maga is felelős, jóllehet a társadalom sem kínált megfelelő szerepet számára. A negyedik versszak utolsó két sora eredetileg az emberiség és önmaga megvetésére szólított fel: „ezt az emberiséget / magaddal együtt vesd meg”, ezt fordította ellenkezőjére a későbbi változat: „ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg.” Ignotus Pál emlékezése szerint volt még egy harmadik variáns is („s ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, szeresd meg”), amit ő túlzásnak tartott, s arra hivatkozva, hogy megtöri a vers hangulatát, lebeszélte róla a költőt.

Együttérző társak, közösség nélkül az ember menthetetlenül magára marad. A lírai én könyörtelen tárgyilagossággal néz szembe és számol le csődbe torkolló életútjával (a mellérendelések és nyomatékos állítások végleges befejezettséget, evidenciaszerű bizonyosságot sugallnak). A levonható konzekvenciák (kivonulás, öngyilkosság) ellenében még a szerelem sem látszik megvalósítható alternatívának, mert feltételei (a föltétlen hit és bizalom) csak az értelem szögre akasztásával lennének teljesíthetők. A második versszakban emlegetett „bűn” jelentése többértelmű, hiszen legalább annyira terheli a társadalom, mint az egyén számláját; tragikus irónia, hogy az ő sorsa nyújt erre példát („bizonyság vagy erre”). – írja az irodalom.elte.hu

A vers egy belső vitát összegez

„Önmegszólító vers, amely verstípus Balassy óta van jelen költészetünkben. A költő önmagát szólítja meg abban az élethelyzetben, amely nem csak válságot, hanem annak a válságnak legyőzését is kifejezi. A vers egy belső vitát összegez, egy magatartás megformálódásához, gondolati anyagát tárja elénk. József Attila esetében a felismerés valamennyi szerep elutasítását és egyetlen szerep, a halál vállalását jelenti. Így válik az önmegszólító vers végső létösszegzéssé.

A vers kulcsmondata „Légy, ami lennél: férfi) azonban az öngyilkosságra való felszólítás egyértelművé teszi, hogy az életben nincsen számára vállalható szerep. Egyetlen alternatíva benne még a Flóra szerelem, de azt is elveti, hiszen ez a remény is öncsalatás lenne. A személyiség már minden reménytartalékát mozgósította, nincs út tovább. Fontos a vers bűnfogalma is. (általában is gyakori József Attila kései verseiben a bűn, a bűnösség, a bűntelenség és a bűnhődés gondolatköre) a bűn nem más, mint az öntörvényű személyiség megalkotásának elmaradása, az igazi szerep betöltésére való képtelenség.” – zárja elemzését Dr. Mészáros Ádám párkapcsolati mediátor

The post József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat verselemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

A rút varangyot véresen megöltükkezdetű vers különös emléket idéz fel: egy gyermekcsapat délutáni „játékát”, melynek titkos izgalma, öntudatlan kegyetlensége megborzongatja őket.

A gyerekek szemléletében az egész kaland csak izgalmas játék, amelyben az ösztönök irányítják őket minden felelősségtudat, erkölcsi mérlegelés nélkül.

A kis életképnek valós tartalma lehetett egykor, de ennek megfogalmazása már a felnőtt költőé.

Nyelvi játéknak tűnik az első sor 11 szótagos jambikus lejtésébe keveredő r-ek ropogása, az alliterációnak borzongást keltő hatása.

Bővebb – Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük elemzés

The post Kosztolányi Dezső: A rút varangyot véresen megöltük elemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ez József Attila egyik leghíresebb verse. Az a bizonyos vers, amely miatt eltanácsolta a szegedi egyetemről (és a tanári pályától) Horger Antal tanár úr.

A professzor azért háborodott fel, mert a vers alapján erkölcstelennek, nihilistának tartotta a költő életszemléletét.

Az irodalmi blog így ír a költeményről.

Keletkezése és fogadtatása

József Attila 1924 őszén beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia szakra. A fiatal költő sok nehézséggel küszködött a Szegeden töltött idő alatt. A legsúlyosabb problémát az anyagi helyzete jelentette. Leveleiben gyakran panaszkodott, hogy nincs pénze ételre. A költeményeiért kapott csekély tiszteletdíjat albérlete fenntartására kellett fordítania. Verseit sem fogadta a szegedi művészvilág és kulturális elit egyforma lelkesedéssel. A bántó, elmarasztaló kritikák szintén megviselték az költőt.

Mindezek a problémák megjelennek verseiben is, így a Tiszta szívvel címűben is. A Szeged című napilap közölte a verset 1925. március 25-én. Ennek megjelenése jobboldali körökben botrányt robbantott ki; a Szegedi Új Nemzedék 1925. március 29-i számában két cikkben is támadták a költőt.

Horger Antal professzor március 30-án magához hívatta József Attilát, és két tanút is megjelentetett. Az egyik tanú szerint a következőképpen történt az eset: „Kérem, József úr – mondja Horger –, ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számába. Többek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl… középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot. Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.

– De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett…

– Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.”

Íme Heni néni elemzése

A népies hang 1924­-1925 táján számos szép verset eredményez (Kertész leszek; Istenem; Mikor az utcán átment a kedvesstb.). Kiemelkedik közülük a költő egyik leghíresebb verse, a Tiszta szívvel(1925). Nemcsak híres, de hírhedt is a vers a Horger-ügy miatt.

A Tiszta szívvelaz alig húszéves fiatalember léthelyzetének és ebből fakadó életérzésének pontos megörökítője. De nem magán vallomás csupán: kifejezi a háború utáni fiatal nemzedék kilátástalan sorsát és az ez ellen tiltakozó anarchista szenvedélyű lázadást is. A vers valódi hitelét attól kapja, hogy ­ bár tipikus életsorsot rajzol ­ mégsem a föld „dübörgését” visszhangozza, hanem maga a költő „kiált”. A nagyfokú személyesség a léthelyzet leglényegesebb vonásait emeli ki: a lírai hős teljesen magára maradt, nincsen a társadalomnak olyan értéke, amellyel ő is rendelkezne, illetve amelyet a magáénak érezhetne. A hiány leltárával indul a mű, az életrajzi elemek és a világnézeti fejlődés életrajza szétszakíthatatlan, jelképes egységgé olvadnak össze. Ebben az időben már zajlik a költő első pere közbotrányokozásért és istenkáromlásért a Lázadó Krisztuscímű verse miatt. A hiány számbavétele egyúttal tagadás is: az adott társadalom teljes megtagadása. Ezért lesz jelképes ereje már a vers indításának is. A költő először az érzelmi és a tudati értékek nemlétét panaszolja. Az 5­6. sor a legelemibb biológiai lét veszélyeztetettségét sikoltja világgá. Az éhezés József Attilának kisgyermekkorától szinte mindennapos tapasztalata. Szegeden is sokat nélkülözött. Az éhezés a hangsúlyos életrajzi elem a versben, ez a tény magyarázza a korábbi és a későbbi sorokat is.

Íme a teljes elemzés a Sulinetről

The post József Attila – Tiszta szívvel elemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ady Endre Lédában, az asszonyban nem csak a szexuális partnert látta, hanem lelki társnak tekintették egymást, kik mindent elmondanak egymásnak, és szeretnek.
A kezdeti őrjítő vágyat mutatja meg a “Meg akarlak tartani” (1904) című vers.

Szerelmük beteljesedett, mégis Ady nem hiszi, hogy kapcsolatuk tartós lehet. Érzi, hogy rabjává vált az asszony, mégis már-már elűzné, mert annyira szereti. Tükröződik a versben egy se vele-se nélküle kapcsolat kezdete, mely egész szerelmüket végig kísérte. – írja az erettsegi.com anyaga.

Ady Endre: Meg akarlak tartani költői eszközök

– Fokozás (1., 2. versszak)
– Paradoxon (3. versszak): a csók nem hevíti föl a másik felet, éppen, hogy mögfagyasztja.
– Szinekdoché (3. versszak): Léda ajka jelöli az egész nőt, azok hidegsége utal az egész nő hidegségire. Ezt erősíti a versszak záró sora, amelyben az érzéketlen nő mögtapossa a költői ént.
– Paradoxon (4. versszak): A „legszebb” és az „átok” közé tösz egyenlőségjelet.
– Ellentét (4. versszak): „…Elhagylak, mert nagyon kivánlak…” + nyelvtani konvenciók ē’hagyása (rövid i)

Ady Endre: Meg akarlak tartani (elemzés)

A Meg akarlak tartani című vers 1904-ben íródott és 1906-ban jelent meg az Új versek kötetben, a Léda asszony zsoltárai című ciklusba sorolva. Típusa szerint tehát Léda-vers, azaz Ady első nagy szerelméhez és múzsájához, Diósyné Brüll Adélhoz íródott.

Ady költészetének újdonságai közé tartozik a korban szokatlanul merész érzékiség és a testiség nyílt ábrázolása.

Az Új versek miatt támadások özöne zúdult a költőre, és részben az háborította föl a korabeli közvéleményt, hogy Adynál minden eddiginél merészebben jelenik meg az érzéki, testi szerelem. Szerelmi költeményei miatt erkölcstelenséggel vádolták.

Ady a világ véleményét semmibe véve nyíltan beszélt a kéjről, nyíltan vállalta önmagát, nem képmutatóskodott.

Nem szégyellt arról vallani, hogy szerelméhez a testiség is hozzátartozik, ezzel ugyanis a feudális morál ellen tiltakozott. Adynál tehát az erotikának is lázadó jellege volt: a közerkölcsöt akarta megváltoztatni. Így fonódott össze nála a magánélet és a közéleti szándék. – írja a verselemzes.hu.

Forrás – bővebb – Meg akarlak tartani elemzés

The post Ady Endre: Meg akarlak tartani elemzése appeared first on Meglepetesvers.hu.

Költőink sok szép verset írtak a labdarúgás dicsőségére (és olykor a foci túlértékelése ellen).

A fociversek szerző közül jó néhányat nem volna szabad kifelejteni, például Zelk Zoltánt, aki nemcsak a lóversenyeknek, hanem a futballmeccseknek is szorgalmas látogatója volt.

A legszebb verset a futballról azonban Jékely Zoltán írta Futballisták címmel.

A nagy költő nagy versei közt is külön hely illeti a művet. Nemcsak a futballról szól, hanem az egész emberi létről, gyerekkori álmainkról, voltaképpen azokról az álmokról, amelyeket az egész magyar nép – és persze sok más nép is, főleg a kicsik közül – szövöget arról, hogy azértis viszi valamire, azértis megmutatja:

„Egy roppant meccsre készülődtem, / Melyet talán Uruguay / népével vívunk a mezőben, / és győzni, vagy halni muszáj!” A felnőtt emlékeiben most is él ez a vágy olthatatlanul: „S mint Toldi vén lovában harc zajátul, / a régi tűz bennem is fellobog, / s, szép passzaiktól, megfogyatkozott / combizmom össze-összerándul.” A vers az általános, örök emberi jelképek szintjére emeli a focit: „- Mindig lesz a nagyvárosok határán / egy-egy letarolt gyepű rét, / hol hűvös alkonyati órán / hallani e mély dobzenét, // mely mérföldekről mágnesez magához / labdaéhes diákot és inast, / s egy-egy bolyongó, dérütött pasast, / ki eltűnődve dől a kapufához.” – áll az esolap.hu oldalon a versről.

A még Kolozsvárott született Futballisták az életképtől jut el a nosztalgikus emlékezésig, majd a mulandóságon merengő elégikus életbölcseletig.

A külvárosi réteken labdát kergető kamaszok önfeledt játékának leírásával indul, a játék látványa kelti fel az ifjúság tündéri emlékét és a vágyakozást az elveszített világ iránt, ezt a csendes nosztalgiát azonban szelíd önirónia szövi át.

A költemény zárószakaszai azután egyetemessé tágítják a mulandóságon érzett fájdalmat, az ifjúságtól búcsúzó költő nosztalgikus hangulatát:

– Mindig lesz a nagyvárosok határán
egy-egy letarolt gyepü rét,
hol hűvös alkonyati órán
hallani e mély dobzenét,

mely mérföldekről mágnesez magához
ladbaéhes diákot és inast,
s egy-egy bolyongó, dérütütt pasast,
ki eltűnődve dől a kapufához. – írja az oszk.hu

Jöjjön Jékely Zoltán: Futballisták verse.

Zöld réten döng a barna futball,
– különös dzsungeli zene –
eget jár s földre-földre huppan,
gyermekkorból hős izenet.

S akik rúgják mindig ugyanazok:
száguldozók és daliásak,
teltcombú, fürge kamaszok,
virágai az ifjúságnak.

Valaha én is így loholtam
egy vakmerő gólhelyzetért,
s ha ellenfelem utolért,
fejem csapdostam elomoltan.

Egy roppant meccsre készülődtem,
melyet talán Uruguay
népével vívunk a mezőben,
és győzni vagy halni muszáj!

De jaj, mit lett a csapatunkkal?
A Tornakertből vad vihar
szórt szét bennünket s oly hamar
lőn utcakölyköké a futball!

Most e döngés emlékezésbe ringat,
mely egyszersmind öröm és árva-kín,
s új ifjúság tülekedésein
keresem régi mozdulatainkat.

S mint Toldi vén lovában harc zajátul:
a régi tűz bennem is fellobog,
s szép passzaiktól megfogyatkozott
combizmom össze-összerándul.

– Mindig lesz a nagyvárosok határán
egy-egy letarolt gyepü rét,
hol hűvös alkonyati órán
hallani e mély dobzenét,

mely mérföldekről mágnesez magához
ladbaéhes diákot és inast,
s egy-egy bolyongó, dérütütt pasast,
ki eltűnődve dől a kapufához.

The post Jékely Zoltán: Futballisták – verselemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor (1913–1989) költészetét a sokszínűség jellemzi, verseiben a világ végtelen tarkasága tükröződik. Alsó tagozatban számos gyermekversével megismerkedtünk.

A vers műfaja

Radnóti Miklós Tétova óda című versével az óda műfajának megújítására tett kísérletet. Weöres Sándor, ahogyan erre az előző fejezetben Kölcsey Ferenc Hymnusa már példa volt, az antik irodalmi és a keresztény liturgikus hagyomány részének tekinthető műfajt, a himnuszt választotta mondanivalója formájául. Weöres költeménye a Napot emelte témává, egy olyan természeti erőt, amely az istenség vagy az elvont eszme mellett gyakori megszólítottja a himnusz műfajának. Emellett a vers tájleíró költemény is, amelyben a szemlélődő lírai én nem jelenik meg.

A vers központi képe

Az első vers­szak nem csupán megszólítást tartalmaz, egyúttal jellemzést is, amennyiben a Napot egy áldozópappal azonosítja. Ez a metafora végigvonul az egész költeményen, előbb kérdést intéz a lírai én a megszólítotthoz, majd több felszólítással kísérli meg tettekre buzdítani. A vers a Napot mint a természet megtermékenyítőjét, éltetőjét láttatja.

A zeneiség eszközei

A költemény hangzásvilágát a sorvégi bokorrímek és a vissza-visszatérő alliterációk határozzák meg, amelyeknek köszönhetően a szöveget erős zeneiség jellemzi.

Bővebb – Weöres Sándor: Himnusz a naphoz verselemzés

The post Weöres Sándor: Himnusz a naphoz verselemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az 1909 és 1911 közt keletkezett verseket Babits a „Herceg, hátha megjön a tél is!” című kötetben gyűjtötte össze. A költő második kötetének talán legfontosabb, de mindenképp legismertebb verse az Esti kérdés, melynek első tizenkét sorát még 1908-ban Szegeden írta meg, s 1909 áprilisában Fogarason fejezte be.

Ez a költemény a meditatív versek sorát nyitja meg. Az egyetlen, 53 sorból álló többszörösen összetett mondatban (Noha az írásjelek nem ezt sugallják!) Babits az élet értelmére, céljára kérdez.

Műfaja: filozófiai költemény
Hangneme: emelkedett

Filozófiai hatás: Bergson elmélete az objektív, mérhető és a szubjektív, nem mérhető időről. „Eszerint kétféle idő van, az egyik a fizikusok által használt egynemű idő, a Kant-féle szemléleti forma; mely a térhez hasonlít; a másik az élőlények különnemű, teremtő ideje: amelyet Bergson tartamnak nevez.” (Babits) Bergson pozitivizmust támadó filozófiájának központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége.  Ő az irodalomban és a szellemi tevékenységekben az intuíciót tartotta elsődleges dolognak.

Központi kép:

A verscímben is jelölt központi kép az est. A meditatív léthelyzethez megfelelő teret és időt adó keret már Csokonai Az estve és Az éj és a csillagok című költeményeiben is előfordul. S már ott sem a válasz a fontos, hanem az örök szembesülési igény. Így a verszárlatban megfogalmazott kérdésre nem is kapunk választ, de nem is ez a cél, hanem a létérzés képtelenségének a tudatosítása, amelyben az élet képeiben való végeláthatatlan gyönyörködés, a halálérzés és a szépség összekapcsolása sugallja azt a paradoxont, hogy mégis érdemes megszületni és végigélni az életet. – írja blogjában Kavicsok Judit

A soha-meg-nem-elégedés költője

Ami szép, az nehéz – tartották a régiek. Ma sincs okunk megcáfolni ezt a mondást, különösen, ha egy filozófiai tartalmú vers szépségét próbáljuk kibontogatni. Mert nehéz szembenézni az úgynevezett végső kérdésekkel, tisztázni létünk lapjait, de százszorosan nehéz elmélkedni a versben. Vers és filozófia kényes összefüggéseit feszegeti éppen Babits Mihály a költészetről, a „titokzatos mesterség”-ről szólván. „A legcsodálatosabb – mondja Babits –, hogy a túlságosan mély vagy bölcs tartalom még árt is a versnek. Mindenki tudja ezt. Vannak kiváló és nagyratörő költők, akiket ez ölt meg. Súllyal terhelve nem lehet röpülni; s itt aztán mindegy, ha a teher csupa arany és drágakő is…” Szerencsére maga Babits Mihály éppen olyan költő, aki tud súllyal terhelve röpülni, s ennek köszönhetjük többek közt az Esti kérdés-t, a magyar filozófiai költészet egyik legszebb klasszikus darabját. Babits Mihály második kötete, a Herceg, hátha megjön a tél is! az 1909-től 1911-ig írott verseit gyűjti össze. Ezek közül való az Esti kérdés is. Tehát a fiatal Babits verse ez, a világháború előtti Babitsé, aki formában annyira telhetetlen, élményben annyira szellemi-élmény-kereső, hogy a csodálatosan gazdag magyar századelő szellemi érdeklődésének teljes térképét meg lehetne rajzolni első köteteiből. S még az is megeshetnék, hogy a térkép tágasabb volna a tájéknál. Hogyisne volna tágasabb, hiszen a vers legalább annyira a vágy műfaja, mint a tényé.

A soha-meg-nem-elégedés költője végigzsákmányolta az európai irodalom sok ezer kilométerét és háromezer évét; ifjúkori költészete zsúfolt és stilizált, mint egy nagy utazó dolgozószobája. Gazdagságából mindenre telik, legfőképpen a játékra. A híres alliterációk ideje ez, a szójátéké,  halmozásé, gondolatritmusé – hogy csak a legkülsőbb elemeket említsük –, de ez a játék sohasem tud igazán könnyeddé válni. Mintha nem is szavakat, hanem köveket görgetne, vagy mintha – az ő szavával – „holt oszlopoknak méla táncát” látnánk: mindig marad benne valami súly. A magyar irodalmi szecesszió legsúlyosabb játékossága ez, a szavak pompáját szikár gondolat és összeszorított szájú érzés hordozza. A díszek közül feszült és töprengő aszkétaarc tekint ránk; olyan ez a huszonhét éves, sovány, fekete fiatalember, mint egy Keresztelő Szent János hermelinköpenyben. Persze azt is mondhatnánk, hogy a századfordulón minden költőnek volt új divatú hermelinköpenye, ez már hozzátartozott a korszakhoz, de talán soha ellentétes alkatra olyan szorosan rá nem nőtt, mint a fiatal Babitsra.

A pompa és az egyszerűség, az indázó díszítőkedv és a lényegre törés feledhetetlenül kapcsolódik össze éppen az Esti kérdésben. – írja elemzésében Nemes Nagy Ágnes

The post Babits Mihály: Esti kérdés elemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

6. a költő fiatal édesanyját idősnek látja. A postás is csak álmában köszönt neki. (Ezze érzékelteti a költő, hogy még saját társadalmi rétege sem fogadja el.)

The post József Attila: Anyám verselemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nagy László (1925-1978) a II. világháború utáni magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Megítélése elég ellentétes, a kritikusokat két táborra osztja. Van, aki szerint költészete túl patetikus, hitvallása, célja és módja elavult; és van, aki szerint pont, hogy hitvallása teszi őt igazán értékessé: mivel Nagy László még hitt az irodalom társadalomformáló hatásában, az értékmentő szerepét vállalta magára (ahogy ezt a Ki viszi át a Szerelmet című versében is olvashatjuk) és így a helytállás példájává vált. Költészetét két nagy korszakra tagolhatjuk: a bulgáriai utazás (1948-1952) előttire és utánira.

Az első korszakot a költő szocializmusba vetett hite jellemzi, versei sematikusak. Bulgáriai utazása azonban új lendülettel tölti fel, hazatértekor kiábrándul az addig jónak hitt eszmékből, „újraértelmezi” a világot és önmagát is. Költészete érettebbé válik, jellemző lesz rá a lineáris-oppozíció és az archetipikus toposzok használata. Második korszakának egyik gyümölcse a Himnusz minden időben, 1965-ös kötetének Tűz című verse is.

A tűz az élet és a szerelem egyetemes jelképe

Már első ránézésre is feltűnik, hogy a vers félig-meddig képvers. Anélkül, hogy elolvasnánk, már asszociálhatunk a hangulatára, témájára. A versszakok szimmetrikusak, a hosszú és rövid sorok szabályosan váltakoznak, dinamizmussal töltve fel a verset. Elolvasva, de nem figyelve a szavak jelentésére a „tűz” szó ismétlése és a sorok hosszának váltakozása különös ritmust kölcsönöznek a műnek, mintha az ütőerünkre tennénk a kezünket, úgy lüktet ez a vers is.

Nem csoda, hiszen a tűz az élet és a szerelem egyetemes jelképe. Emellett világít, utat mutat, illetve megtisztít – ezzel pedig a bátorság, a hit és az ártatlanság próbáját is szimbolizálja. A bosszú, a lázas betegségek és a pusztító szenvedélyek jelképe is. Kétféle tűzről beszélhetünk. Az egyik a szelíd és hasznos (kohó, lámpás, tűzhely), a másik pedig a pusztító és megzabolázhatatlan (villám, vulkánkitörés).

Nagy László versében a tűz vad, féktelen és pusztító, de nem értelmetlenül: megtisztít. Szembeszáll a megalkuvással, a fásultsággal és az öregséggel. De nem a testi öregséggel, hanem a lelkivel: „ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra/lélekben szakállasodva”. Ez a tűz utat mutat, ahogy a csillag is: „csillag-erejű”. – áll Pillepillangó elemzésében.

Olvasd el a teljes elemzést itt.

The post Nagy László: Tűz verselemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

A Vallomás a szerelemről című versben a szecessziós én-kép, a túlnagyított személyiség öröksége keveredik a másikban való feloldódás vágyával. A hangvétel megváltozását a fölütés mesei fordulata is jelzi: „Hetedhét országban / Nem találtam mását”.

Még – Ady Endre Vallomás a szerelemről című versének elemzése

The post Ady Endre: Vallomás a szerelemről elemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Keletkezése:

A vers 1944 januárjában keletkezett. Európa a második világháború utolsó éveiben jár. A háborús pusztítások még nem érték el hazánkat, de a zsidó népességet már számtalan megkülönböztető törvény sújtotta. Radnóti sem taníthatott, alkalmi munkákból élt, többször elvitték munkaszolgálatra is, ahol megalázó feltételek mellett élt és dolgozott.

Témája:

A Nem tudhatom című versben az emberi és állampolgári jogaiból kitagadott költő hitet tesz hazaszeretetéről, hűségéről, elkötelezettségéről.

Felrémlik a verset olvasva József Attila fohásza:

„S mégis magyarnak számkivetve,
Lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!”

Szerkezete:

Radnóti költészetére jellemző, hogy verseinek megkomponáltsága, szabályossága annál szembeszökőbb, minél nagyobb a káosz a külvilágban. Mintha a háború poklát, borzalmait a belső rend harmóniájával próbálná ellensúlyozni.

Ez a szerkesztési elv tükröződik ebben a versben is: a költemény számszerűségét tekintve is tudatosan megkomponált. A költő 36. születésnapjának közeledtével 36 sorban foglalja össze gondolatait.

A teljes elemzés itt – Heni néni honlapja

1943 áprilisában Radnótit barátai és tisztelői közbenjárására leszerelték. Az ezt követő – utolsó munkaszolgálatáig tartó – egy év pályafutása egyik legtermékenyebb időszaka. Ekkor jelennek meg válogatott versfordításai (Orpheus nyomában), köztük számos, a magyar fordításirodalom klasszikusai közé tartozó szöveggel, ekkor születik a fiatal olvasóközönség számára készített, később számos kiadást megért Don Quijote-átdolgozása, és ekkor keletkeznek Tajtékos ég (1946) című posztumusz kötetének olyan kiemelkedő versei is, mint a Tétova óda, a Nem tudhatom… vagy a Töredék.

A Nem tudhatom… a barátok visszaemlékezései szerint először 1943 szilveszterén hangzott el, és komoly vitát kavart, megütközést keltett a hallgatóságban. Többen úgy vélték, hogy a nemzet nevében zajló üldöztetés közepette Radnóti tabutémát érintett a hazafias költészet hagyományait idéző verssel. A költő azonban később, a munkatáborban is felolvasta művét – akkor már a végleges változatot, amely egyetlen lényeges ponton, zárlatában különbözött a korábbitól.

• A Nem tudhatom… első változata egy Szűz Máriához szóló fohásszal végződött (a költő özvegye szerint ezzel a sorral: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, hazánk védasszonya.”). Mennyiben módosítja a vers jelentéslehetőségeit ez a befejezés?
• Mivel magyarázható a költő barátainak értetlensége a vers első felolvasása után?

Még több elemzés – Nkp.hu

The post Radnóti Miklós – Nem tudhatom: verselemzés appeared first on Meglepetesvers.hu.