Jöjjön Koós Nóra: Az én versem.
Sokat gondolkoztam, milyen verset mondjak…
A versmondó versenyen, ma mivel is induljak…
Válasszam Karinthyt? Zelk Zoltánt? Vagy Mórát?
Á!!! Én nem fogok tanulni egy órát!
Így hát, úgy döntöttem, megkérem anyámat,
Írjunk mi egy verset, valami vagányat…
De ne legyen szerelmes, azokat rühellem,
És ha lehet, hangsúlyozni ha nem muszáj, ne kelljen.
Nekifogtunk hát, ennek a csodának,
Papír s toll lett este aznap vacsorának…
Figyeltem a rímet, írtam a sorokat,
Végre anya nem csak pakol és mosogat…
Nagyon boldog voltam, lesz egy saját versem,
Sokkal egyszerűbb, mint tanulni kelljen.
Én úgyis inkább a foci fele hajlok,
Verset pedig szépen majd mondanak a csajok…
Szerelmeset, cicásat, állatosat, szépet,
Nekik úgyis mindig csak azon van a lényeg…
De anya így szólt: – Fiam, a vers fontos!
Legyen a rím tiszta, a hangsúly meg pontos.
Így hát sajnos mégis meg kellett tanuljam,
Pedig próbálkoztam, sunnyogtam, lapultam…
Aztán kész lett végre, az én személyes versem,
Másnap fáradt voltam, még edzésre sem mentem…
De… „Jézus”!!! -Hisz ma kedd van, – itt állok, épp mondom…
És még mindig félek, hátha majd elrontom…
Remélem, hogy más is követ majd el hibát,
Mikor Toldit szaval, vagy az Anyám tyúkját…
Nem csak nekem lesz gáz, hisz annyian néznek…
Egy ilyen versenyen a nagyok is még félnek…
De bárhogy is legyen, én ezt a verset mondom,
Legalább nem tudják, hogyha majd elrontom…
És talán jövőre, ha ismét itt leszek,
Petőfi „Jó tanítóját”osztom meg veletek…
Addig meg anyával írunk még egy párat,
Viszlát, sziasztok, mennem kell, bocsánat…
Köszönjük, hogy elolvastad Koós Nóra költeményét.
Mi a véleményed Az én versem írásról?
Írd meg kommentbe!
