10 Zelk Zoltán vers, amit ma érdemes elolvasnod

Mutatjuk a Zelk Zoltán vers összeállítást.

Zelk Zoltán a hatvanas évek elejétől szabadfoglalkozású író volt, versei, amelyekben hátat fordítva a közéletnek, a politikának, a köznapi lét viharaiban szétdúlt élet értelmetlenségéről vallott, rendszeresen megjelenhettek a lapokban, 1964-től karcolatait, tárcáit az Élet és Irodalom, majd 1965-67-ben a Tükör is publikálta.

Közben ugyanolyan bohém maradt, mint volt, a lóverseny és a kártya voltak szenvedélyei, s a nők is, míg az alkalmi szeretők után idős korában új szerelem köszöntött rá, s a fiatal irodalomtörténészt, Sinka Erzsébetet feleségül is vette. A hetvenes évektől betegsége számvetésre késztette, akkori köteteinek témái a magány, az elmúlással való szembenézés, az emlékezés a rég letűnt időkre voltak.

1981. április 23-án bekövetkezett halála után költőtársai megrendülten búcsúztak el tőle, Kányádi Sándor így írt róla: “felköltöztek a szavak a mennybe // csönd van // csak az úr léptei kongnak az űrben”. – áll a cultura.hu anyagában a költőről.

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, ketto, három, négy,
kis ozike, hová mégy?
– Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, ketto, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
– Se erdobe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy, ketto, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!