Ady Endre: A csontvázak katedrálisában

Hirdetés

Jöjjön Ady Endre: A csontvázak katedrálisában verse.

Halál-Úr jó szomszédom volt
Magamat s mást ijesztgetőnek,
De, jaj, a csontváz-kupolák
Fejem fölé ívelődnek, nőnek.

Ez volt Ő vajon máskor is,
Mikor nem én körömben vagdalt?
Most megimádom ijedőn
E csontokkal építő angyalt.

De épít dúlva a Halál
Tetem-téglákkal föl az Égig
S mindig közelebb s közelebb,
Bajtárs s rokon csontjával épít.

Óh, szörnyü csont-katedrális
S nekrológ-hozó minden reggel,
Nemsokára térdelhetek
Csupa-csupa idegenekkel.

Óh, nagy templom, bús menny-verő,
Bizarr-ékes kupoláidra
Tudom, hogy gyújtón nem jöhet
Soha-soha az élet-szikra.

És Halál-Úr templomában,
Hol tolongva hal föl az Élet,
Rettegve, félve hódolok
S félek, hogy már tán nem is félek.

Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét.

Mi a véleményed azA csontvázak katedrálisában írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Arany János: Epilógus

Vörösmarty Mihály: Az emberek