in

Ady Endre: Búcsú

Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse.

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok,
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. – A szerelem lángja
Addig tart, míg az ifjuság.
Sírján a meghalt ifjuságnak
Letörtem egy édes leánynak
Meghalt szerelmünk ciprusát.

E cipruság utolsó dalom,
Elzengem ezt is még neked,
Benne sír lelkem régi álma
S drágán megváltott szabadsága
Bezárult édenkert felett.

Lelkem szabad. Fakó világban
Repülhet, szállhat szabadon.
Nem kötik már a régi vágyak,
Romjain egy letünt világnak
Elzengtem utolsó dalom.

Lelkem szabad. Feloldva minden,
Mi szárnyait leszegezé.
Repülhet már a magas égig
Vagy egy kopár temetőn végig –
Most ásott, néma sír felé…

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj… óh, bár véle szállna
Egy üres élet végső lángja,
Míg elcseng utolsó dalom!…

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szép Ernő – Szeptember 12.

Kassák Lajos: Mesteremberek