Ady Endre és a vers, ami sokak szívébe lopta be magát.
Az irodalom történetében olykor olyan alkotók emelkednek ki, akik nemcsak a nyelvüket formálják és gazdagítják, hanem magukat a szívünket is megszólítják verseikkel. Ady Endre, a 20. századi magyar irodalom kiváló költője, ilyen alkotó volt.
Vele kapcsolatban számos költemény juthat eszünkbe, de egy bizonyos vers különösen kiemelkedik: “Séta bölcső-helyem körül”. Ez a költemény olyan mélységeket érint meg és olyan érzéseket kelt, amelyek egy életen át elkísérhetnek bennünket.
Ady Endre: Séta bölcső-helyem körül
Ez itt a Bence, látod-e,
Szelíd, széles domb s méla lanka,
Tán klastrom állt itt egykoron,
Bence-nap éjén köd-torony
Fehérlik s kong süllyedt harangja.
Ez itt az Ér, a mi folyónk,
Ős dicsőségű Kraszna-árok.
Most száraz, szomorú, repedt.
Asszonyom, tépjek-e neked
Medréből egy-két holt virágot?
Ez itt a Kótó, volt falu,
Elsüllyedt vagy turk horda dúlta,
Csupa legendák és jelek.
Itt akartam járni veled
És most gyerünk be a falunkba.
Ez itt falu, az én falum,
Innen jöttem és ide térek.
Mindszentnek hívják hasztalan,
Mert minden gonosz rajta van
S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.
Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.
