Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse.
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak ligetében.
Én nem féltem. Én sose féltem.
De a szeretőm elszaladt.
Szép szeretőm, az ifjú Mosoly.
Sírtak és nevettek a boszorkák
Köd volt és a gyászos, vak éjben,
A bús csodáknak ligetében
Zuhogva hulltak a szívek
S én elfödtem arcomat.
Szíveket dobtak a boszorkák.
Én nem féltem. Én sose féltem.
A bús csodáknak ligetében
A ködből hulltak a szívek
Csúnya, kicsiny, kemény szívek.
Egyszerre szétszálltak a boszorkák
Könnyesen, csöndben és fehéren
A bús csodáknak ligetében
Egy asszony jött fényben, felém.
S én ráemeltem arcomat.
Szemembe nézett, s a szívéért nyúlt.
Az arcomon még most is érzem
A bús csodáknak ligetében
Arcomhoz vágta a szívét,
Meleg, beteg, szegény szívét.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
