Jöjjön Ady Endre: A szememet csókold verse.
Inségemből hozzád
fohászkodom sírással,
akarod, hogy jó legyek:
a szememet csókold,
hadd lássam a mélyben
az elásott kincseket.
Álomban szegődött
hozzánk és kék lángokkal
lobogott a szent arany.
Te adtad az álmot.
Merre az arany-mély?
Mutasd meg, hogy merre van.
Ha meg nem találjuk,
ha csak fázva didergünk:
lesz-e nekünk szent napunk?
A szememet csókold,
hadd lássak, hadd lássak,
mert bizony elkárhozunk.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
